BK BH 1999/104
BK BH 1999/104
1999.03.01.
A csalás bűntettében való bűnösség megállapítása törvényes, ha az elkövető a vállalkozáshoz szükséges tőkét újsághirdetésekben közzétett, irreálisan magas részesedés kilátásba helyezésével a kölcsönadókat megtévesztve tévedésbe ejti, holott a kölcsönök felvételének az időpontjában a kölcsönösszegek visszafizetésének a reális lehetősége nem állt fenn [Btk. 318. § (1) bek.].
A kerületi bíróság ítéletével a terhelt bűnősségét 4 rb. üzletszerűen, részben folytatólagosan, nagyobb kárt okozó csalás bűntettében és 39 rb., részben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság az 1994. február hó 24. napján kihirdetett határozatával az elsőfokú ítéletet csupán annyiban változtatta meg, hogy a 4 rb. nagyobb kárt okozó, súlyosabban minősülő csalás bűntettét egy esetben, míg a 39 rb. csalás bűntettét kilenc esetben minősítette folytatólagosan elkövetettnek.
A megállapított ítéleti tényállás lényege a következő.
A terhelt 1988. augusztus 26-án magánkereskedői igazolványt váltott ki, és a vállalkozásaihoz szükséges összeget - saját tőke hiányában - kölcsönök útján biztosította. A vállalkozásokhoz szükséges kölcsönöket úgy szerezte meg, hogy újsághirdetéseket adott fel, melyekben magas részesedést, illetve jelentős kamatot ígért a kölcsönökért. A kölcsönmegállapodásnál a kölcsönadókat megtévesztette azzal, hogy a vállalkozásait jövedelmezőként tüntette fel, ugyanakkor elhallgatta a sértettek elől a meglevő nagy összegű adósságát, aminek visszafizetésére reális lehetősége nem volt. Megtévesztette a sértetteket azzal is, hogy ugyanazon ingóságait ajánlotta fel biztosítékként minden esetben.
A terheltnek 1990 nyaráig mintegy két és fél milliós tartozása állt fenn, amikor az ítéleti tényállásban rögzített kölcsönszerződések kapcsán további - ötmillió forintot meghaladó összegű - kölcsönöket vett fel, amelyeket nem fizetett vissza.
A nagy összegű adósság hitelezők elől történt elhallgatása alapozta meg azt a megállapítást, hogy a terheltnek már a kölcsönök felvétele idején sem állt szándékában azok visszafizetése, de arra reális lehetősége sem volt.
Az említett ítéletek ellen a terhelt és a védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, mert az adott tényállás nem alkalmas bűnösség megállapítására. A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint a terhelt nem követett el bűncselekményt, mert az egyes hitelfelvételek során a hitelezőit nem ejtette tévedésbe, kárt okozó magatartást nem tanúsított. A terhelt képviselője - az indítványban is részletesen kifejtve - annak az álláspontjának adott hangot, hogy az eljárt bíróságok anyagi jogszabályt sértettek akkor, amikor nem alkalmazták különös méltánylást érdemlő körülményként a Btk. 332. §-a szerinti tevékeny megbánást mint a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő tényezőt. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a tevékeny megbánást azzal valósította meg, hogy a sértetteknek rendszeresen igyekszik visszafizetni az általa okozott kárt.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a terhelt a sértetteket a különböző nagyságú kölcsönök felvételekor jogtalan haszonszerzés végett megtévesztette és ezáltal nekik kárt okozott. A tényállásban szereplő valótlan tartalmú - a sértettek pénzének a mindenáron való megszerzését célzó - újsághirdetésekből kitűnik, hogy a már mintegy 2 és fél millió forintos adósságot felhalmozó terheltnek az újabb, egymást követő nagy összegű - irreális anyagi haszonnal kecsegtető - pénzösszegek felvételekor sem állt szándékában azok visszafizetése. Mindebből következik, hogy a terhelt a tényállásban megállapított magatartásával valamennyi sértett sérelmére - a csalás törvényi tényállási elemeinek kimerítésével - bűncselekményt valósított meg, ezért a bűnösségére vont következtetés okszer.
Nem alapos a felülvizsgálati indítvány hivatkozása a Btk. 332. §-a szerinti tevékenység megbánásra sem. A terheltnek az a magatartása, hogy időközben a sértetteknek okozott kárt részletekben igyekszik visszafizetni, csupán a büntetés kiszabása körében értékelhető.
Törvényes tehát a terhelt bűnösségének a megállapítása, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1276/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás