BK BH 1999/106
BK BH 1999/106
1999.03.01.
A vádirat kézbesítésének elmaradása, illetőleg a 8 napos tárgyalási időköz be nem tartása - amennyiben ez az ítéletet lényegesen befolyásolta - a másodfokú eljárásban relatív eljárási szabálysértésként értékelhető, de a felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat [Be. 18. § (4) bek., 54. § (1) és (2) bek., 146. § (2) bek., 181. § (1) bek., 250. § II. és III. pont, 261. § (1) bek., 284/A. § (2) bek., 333 §].
A városi bíróság az 1996. július 9-én kelt ítéletével - amely a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése folytán 1997. január 28-án emelkedett jogerőre - a II. r. terheltet társtettesként és csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. és a II. r. terheltek, valamint egy ismeretlen társuk 1994. június 10-én este a bárban szórakoztak. Itt ismerkedtek meg az erősen ittas állapotban lévő sértettel. A vádlottak és a sértett ezt követően együtt folytatták az italozást, és zárórakor együtt távoztak a bárból.
A főúton haladtak, amikor a két terhelt, valamint az ismeretlen társuk a sértettet körbefogták, egyikük a sértettet fejbe rúgta. A sértett a rúgás következtében a földre zuhant. Ekkor a terheltek levették a sértett 4000 forintot érő bőrdzsekijét, és azt a II. r. terhelt a vállára akasztotta, majd a helyszínről eltávoztak.
A bántalmazás következtében a sértett az arcán 8 napon bebül gyógyuló duzzanatos sérülést szenvedett.
A cselekménnyel okozott kár lefoglalás útján megtérült.
A jogerős bírósági határozatok ellen a II. r. terhelt és védője 1997. június 6-án felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A felülvizsgálati indítványban lényegében arra hivatkoztak, hogy a bíróságok az ügyben törvényes vád hiányában jártak el, mert a vádiratot a terheltnek nem kézbesítették, és a tárgyalási időközt sem tartották be. Ezt meghaladóan a tényállás alapos és hiánytalan tisztázását is elmulasztották, a terhelt által előterjesztett - tanúkihallgatásra vonatkozó - bizonyítási indítványt pedig kellő indok nélkül utasították el.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a tényállás alapos és hiánytalan tisztázásának a hiánya, annak felderítetlensége, a bizonyítási indítványok elutasítása, tehát a jogerős határozat megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel. Ilyen okokból felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. Ebből következően pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatokban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Tehát a felülvizsgálati indítványban hivatkozott, a tényállás alapos és hiánytalan tisztázásának elmaradása, valamint a bizonyítási indítvány elutasítása nem felülvizsgálati ok.
A törvényes vád hiányára alapított felülvizsgálati indítvány sem alapos.
A Be. az eljárási feladatok megoszlása keretében a büntetőeljárás alapelveként fogalmazza meg a vádelvet. Eszerint bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek és csak olyan cselekmény tekintetében, amelyet a vád tartalmaz.
A törvényes vád ismérveit a Be.-nek a vádlói jogosítványokról [18. § (4) bek., 54. § (1) és (2) bek., 333. §], illetve a vád jelentősebb tartalmi elemeiről [146. § (2) bek.] szóló rendelkezései határozzák meg.
A vádlói legitimáció szabályai az ügyész általános vádlói jogosultságát fejezik ki. A vád törvényességének tartalmi feltétele pedig az, hogy a büntetőeljárás bírósági szakaszának a megindításához szükséges indítványt tartalmazza; vagyis indítványt meghatározott személynek a vádban rögzített tényálláson alapuló bűncselekményben való bűnössége megállapításáról és megbüntetéséről.
Az adott ügyben megállapítható, hogy a városi ügyészség a vádiratában - amely 1994. augusztus 24-én érkezett a városi bíróságra -, közvádra üldözendő bűncselekmény, a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádat az I. r. és a II. r. terheltek ellen.
A vádirati tényállás tartalmazza mindazon tényeket, amelyek alapján a terheltek - így a II. r. terhelt - büntetőjogi felelősségéről a bíróságnak döntenie kellett.
Mindezekből pedig következik, hogy a bíróságok az ügyben törvényes vád alapján jártak el.
A vádirat kézbesítésének esetleges elmaradása, illetőleg a 8 napos tárgyalási időköz be nem tartása - amennyiben ez az ítéletet lényegesen befolyásolta - a másodfokú eljárásban a Be. 261. §-ában megfogalmazott relatív eljárási szabálysértésként értékelhető, de nem esik a Be. 250. §-ának II. és - a fentebb kifejtetteknek megfelelően - a III. pontjában rögzítettek alá.
A Be. 181. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 261. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott eljárási szabály megsértése pedig nem szerepel a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okok között. Ilyen okból felülvizsgálati eljárás lefolytatására szintén nem kerülhet sor.
Mindezekből következően tehát a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak, és annak nem adott helyt.
Ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős bírósági határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 2329/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás