PK BH 1999/111
PK BH 1999/111
1999.03.01.
Élettársi vagyonmegosztás keretében érvényesített „különvagyoni” igény után a késedelmi kamat az életközösség megszakadásától jár [Ptk. 301. § (1) bek., 578/G. § (1) bek].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek élettársi vagyonközösség megosztása címén 280 000 forintot.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek 1994 decemberétől 1995. május közepéig élettársi kapcsolatban éltek az alperes debreceni, Paptava u. 14. sz. alatti lakásában. A felperes az élettársi kapcsolat tartama alatt összesen 191 460 forint összegű jövedelemhez jutott, míg az alperes ugyanezen időszakban nem tisztázható összegű jövedelemre tett szert. A felek az élettársi kapcsolat tartama alatt közös vagyont nem szereztek. 1995. április 21-től kezdődően a felperes különvagyonát képező, Debrecenben, a Létai u. 17. sz. alatti ingatlant havi 40 000 forint bérleti díj ellenében bérbeadás útján hasznosították. A bérleti szerződés 1995. április 20-án történt megkötésének napján a bérlők hathavi bérleti díjként 240 000 forintot, kaucióként pedig további 40 000 forintot, tehát összesen 280 000 forintot fizettek ki az alperesnek. Három héttel a bérleti szerződés megkötését követően a felek élettársi kapcsolata végleges jelleggel megszakadt, a felperes az alperes lakását a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, és onnan a személyes használati tárgyait magával vitte. 1995. június 20-án a bérlők a bérleti jogviszonyt felmondták, ezért a felperes kénytelen volt visszafizetni a részükre 200 000 forintot, amelyet a szülei kölcsönöztek a számára.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság kétséget kizáróan bizonyítottnak találta azt, hogy az élettársi kapcsolat tartama alatt a felek közös vagyont nem szereztek, a felperes azonban közvetlenül az életközösség megszakadását megelőzően 280 000 forint értékű különvagyont vitt be az életközösségbe anélkül, hogy az alperes részéről hasonló értékű különvagyon bevitelére sor került volna. Erre tekintettel alaposnak találta a felperesnek a különvagyona tőkeösszegének a visszafizetése iránt előterjesztett keresetét, alaptalannak tartotta, és ezért elutasította azonban a felperes törvényes kamat iránti igényét. A döntését azzal indokolta, hogy a felek között a jelen eljárás keretében került sor az élettársi vagyonközösség megosztására, és e per eredményeként az alperes fizetési kötelezettségét és annak mértékét a bíróság ítéletben állapította meg. Az ítélet jogerőre emelkedéséig tehát az alperest a felperessel szemben fizetési kötelezettség nem terhelte. Ebből következik, hogy az alperes a vele szemben támasztott követelés kiegyenlítése tekintetében a bíróság által megállapított időpontban nem eshetett késedelembe, mert a fizetési kötelezettsége csak a jelen ítéletben meghatározott teljesítési határidő leteltekor áll be, így késedelmi kamat sem terheli.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig az alperes által fizetendő perköltség összege tekintetében részben megváltoztatta, a felperes kamatra vonatkozó igényének azonban nem adott helyt .
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, az ítélet megváltoztatása és az alperes arra való kötelezése iránt, hogy fizesse meg neki a terhére megállapított marasztalási összegnek az 1995. április 21. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy törvénysértően mellőzte a jogerős ítélet az alperes kamatfizetésre való kötelezését, mert a marasztalási összeget - az ítélet indokolásával ellentétben - nem élettársi közös vagyon megosztása, hanem a közös vagyonba bevitt különvagyonának a visszatérítése jogcímén ítélte meg a számára.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet törvénysértő.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a házastársi, illetőleg az élettársi közös vagyon megosztása esetén az egyik volt házastársat, illetve volt élettársat terhelő értékkülönbözet után kamat csak a jogerős ítéletben megállapított teljesítési határidő eredménytelen elteltétől jár. Alappal hivatkozik azonban a felperes arra, hogy a perben eljárt bíróságok nem élettársi közös vagyon megosztásának, hanem különvagyon megtérítésének a jogcímén kötelezték az alperest arra, hogy fizesse vissza neki az élettársi kapcsolat tartama alatt a felperes bérlőitől általa átvett bérleti díjat.
A jogerős ítélet indokolása nem hagy kétséget afelől, hogy a peres felek mindössze fél évig tartó élettársi kapcsolatuk tartama alatt semmiféle közös vagyont nem szereztek, az alperes a vagyonközösségbe különvagyont nem vitt be, három héttel a végleges különválást megelőzően azonban felvette, és teljes egészében a saját céljaira használta fel a felperes különvagyoni ingatlanára vonatkozóan megkötött, bérleti szerződés alapján a bérlőktől előre felvett bérleti díj és kaució 280 000 forintos összegét. Élettársi közös vagyon szerzésének a hiányában az alperesnek nem lehetett kétsége afelől, hogy a felperes különvagyoni ingatlanának a bérbeadásából eredő és túlnyomó részben a felek végleges különválását követő időszakra járó bérleti díj teljes egészében a felperest illeti, és azt a felperes kizárólag a felek között fennálló élettársi kapcsolat tényére tekintettel bocsátotta rendelkezésére.
A felek a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdésében meghatározott élettársi kapcsolata megszakadásának az időpontjában tehát az alperes a Ptk. 298. §-ának a) pontjában meghatározott okból késedelembe esett azáltal, hogy a felperes különvagyoni készpénzét a végleges különváláskor nyomban nem fizette vissza, ezért a felperest az említett időponttól kezdődően a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékű törvényes kamat akkor is megilleti, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt.
Alaptalanul sérelmezi viszont a felperes az 1995. április 21. napjától a végleges különválásig terjedő időszakra vonatkozó kamat iránti igényének az elutasítását. Tény ugyan, hogy a vitás felperesi különvagyoni készpénzt az alperes nem a végleges különváláskor, hanem már 1995. április 20-án felvette, a felperes azonban meg sem kísérelte bizonyítani azt, hogy az említett összeget már ebben az időpontban is visszterhesen, tehát kamat fejében bocsátotta volna az alperes rendelkezésére. Az élettársi kapcsolatnak nemcsak a gazdasági, hanem az érzelmi közösség is fogalmi elemét képezi, ebből következően pedig az élettársak egymás közötti ügyleteire vonatkozóan nem a szerződés Ptk. 201. §-a (1) bekezdésének főszabálya szerinti visszterhességnek a vélelme, hanem - a körülményekből következően - a kivételes jellegű ingyenesség vélelme az irányadó.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében, a másodfokú bíróság pedig a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglalt eljárásjogi szabályok sérelmével járt el akkor, amikor a felperes törvényes kamat megfizetése iránt előterjesztett keresetének az elutasítására, illetőleg az elsőfokú bíróság kamattal kapcsolatos rendelkezésének a helybenhagyására vonatkozó érdemi döntésének az ítélet rendelkező részében történő feltüntetését elmulasztotta. Figyelemmel arra, hogy a perben eljárt bíróságoknak a felperes kamatigényével kapcsolatos érdemi döntése az ítéleteik indokolása alapján egyértelműen megállapítható volt, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el, és a rendelkező rész szerint határozott a Pp. 275/A. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.132/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás