PK BH 1999/113
PK BH 1999/113
1999.03.01.
Az élettársi kapcsolatra tekintettel biztosított lakáshasználat az élettárs halálával megszűnik, a lakás kiürítésének kötelezettsége elhelyezési jogosultság nélkül terheli a szívességi lakáshasználót [1993. évi LXXVIII. tv.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlant kiürítve adja a felperesek birtokába azzal egyidejűleg, hogy a felperesek 200 000 forintot a részére megfizetnek. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 1995. június 15-től kezdődően fizessen meg a felpereseknek havi 5500 forint használati díjat, s egyúttal 63 250 forint összegű használatidíj-hátralékára havi 5000 forintos részletfizetést engedett. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperesek jogelődje, L. M. 1981-ben élettársi kapcsolatot létesített az alperessel. Az alperes a tanácsi bérlakásából költözött a perbeli lakásba, amelynek L. M. a tulajdonostársa volt. Az élettársi kapcsolat ideje alatt az alperes és L. M. az ingatlanban értéknövelő beruházásokat végeztek. L. M. 1995. február 17-én elhunyt, s a peres felek május 22-én megállapodást kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy a megjelölt ingóságokkal együtt június 15-ig a lakásból kiköltözik. A felperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az alperes kiköltözésével egyidejűleg megfizetnek 200 000 forintot. A felperesek a megjelölt határidőben ügyvédi letétbe helyezték a pénzt, az alperes azonban az ingatlanból nem költözött ki. Az alperes az 1995. május 22-i szerződést 1996. január 31-én írásban megtámadta arra hivatkozva, hogy a felperesek megtévesztették, amikor úgy tájékoztatták, hogy a perbeli lakás használatára nincs jogcíme.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek jogelődjének halálát követően az alperes jogi képviselője tájékoztatta az alperest - s nem a felperesek - arról, hogy a lakáshasználati jogcíme megszűnt. Az alperes az élettársi kapcsolat fennállása alatt mint szívességi lakáshasználó lakott a lakásban. A tulajdonos halálát követően az örökösök ezt a szívességi lakáshasználatot nem tartották fenn, ezért az alperes lakáshasználati jogcíme megszűnt, a továbbiakban jogcím nélküli lakáshasználóvá vált. Mivel ez a helyzet 1995-ben következett be, a jogvitára az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) rendelkezései az irányadók. E jogszabály szerint pedig a felpereseknek nincs elhelyezési kötelezettsége. Ennek alapján pedig 1995. május 22-én, a megállapodás megkötésekor az alperes tévedésben sem volt, így az érvényes szerződés alapján köteles a lakásból kiköltözni, amire egyébként szerződés hiányában is köteles lenne. Az alperest az élettársával kötött szóbeli megállapodás alapján holtig tartó lakáshasználati jog sem illeti meg, mert ilyen jogosultság érvényesen csak akkor jön létre, ha írásbeli szerződés alapján ezt a jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, valamint annak a megállapodásnak az érvénytelensége megállapítására indított viszontkeresete teljesítését kérte, amelyben az ingatlan kiürítését vállalta. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a bíróságok a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetésre jutottak. Az alperesnek hosszú ideig fennálló lakáshasználata folytán olyan szerzett jogai voltak, amelyet az új jogszabály alkalmazása alapján nem veszíthet el. Az alperes nem minősül jogcím nélküli lakáshasználónak, ezért a megállapodás megkötésekor a felperesek tévedésbe ejtették, amikor nem abból indultak ki, hogy az alperes cserelakásra, de legalább térítésre tarthat igényt, ha a lakást elhagyja.
A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes viszontkeresetét elutasító, s az alperest a lakás kiürítésére és használati díj fizetésére kötelező jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan állapította meg, s abból jogszabálysértés nélkül vont le jogi következtetést.
A felperesek jogelődje az alperessel fennálló élettársi kapcsolatra tekintettel biztosított lakáshasználatot az alperesnek. Ez a lakáshasználat olyan szívességi lakáshasználat volt, amely az élettárs halálával megszűnt, s ezzel az alperes jogcím nélküli lakáshasználóvá vált, ezért az alperest élettársa halálától kezdődően terhelte a lakás kiürítésének kötelezettsége, s ennek a jogszabály folytán fennálló kötelezettségének a teljesítésére kötött megállapodást a felperesekkel. Ennek a szerződésnek a megtámadására indított viszontkereset azért volt alaptalan, mert a szerződésben elhelyezési igény nélkül vállalt kiürítési kötelezettség megfelel az alkalmazandó jogszabálynak, következésképpen a felperesek nem adhattak téves tájékoztatást; az alperest tehát nem tévesztették meg, s az alperes nem volt tévedésben sem.
Alaptalanul hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes jogaira a korábban hatályos jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, aminek alapján az alperest el kell helyezni a lakás kiürítése esetén. A jogviszony megszűnése idején hatályos Ltv. rendelkezései az irányadók, s ez a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést az elhelyezési kötelezettségről.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy az alperes a felperesekkel kötött érvényes szerződés alapján köteles a lakást kiüríteni, de ez a kötelezettség megállapodás nélkül is terhelte volna.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.538/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás