PK BH 1999/116
PK BH 1999/116
1999.03.01.
I. Sem anyagi jogi, sem eljárásjogi akadálya nincs annak, hogy az öröklési szerződés egyik kötelezettje egyedül indítson pert a szerződés módosítása iránt. Ilyenkor azonban nemcsak a szerződéses örököstársat, hanem a jogosultat is perbe kell vonni [Ptk. 589. § (2) bek., 658. § (1) bek.; Pp. 130. § (1) bek. g) pont].
II. Több kötelezett esetében - amennyiben valamelyik kötelezett vonatkozásában a szerződés teljesítésével kapcsolatban jogvita merül fel - a szerződés módosításának egyik módja, ha a bíróság az érintett kötelezettel fennálló jogviszonyt megszünteti, egyben - ezzel összefüggésben - rendelkezik a szerződés megfelelő módosításáról [Ptk. 589. § (1) bek., 241. §].
III. Az örökhagyónak a per során bekövetkezett halálával a peresített anyagi jogi követelések nem vesztik jogalapjukat, azokban - a perben érvényesített keretben - jogutódlásnak van helye.
IV. A megfelelő kielégítéshez külön kereseti vagy viszontkeresti kérelem szükségtelen [Ptk. 589. § (3) bek.].
P. Gy.-né örökhagyó (a per korábbi I. r. alperese), valamint leánya (a per korábbi II. r. alperese, jelenleg egyedüli alperes) és unokája (elhunyt fiának gyermeke), a felperes 1984. december 18-án öröklési szerződést kötöttek, amelynek értelmében az örökhagyó tartása fejében ingó és ingatlan vagyonát egymás között 1/2-1/2. arányban az eltartását vállaló leányára és unokájára hagyta. A szerződés rögzítette, hogy az örökhagyó tartása a korábbi gyakorlatnak megfelelően történik: az örökhagyó a tavaszi, nyári és őszi hónapokat a felperesnél K.-n, a téli hónapokat az alperesnél B.-n tölti. Az 1989-1990-es év téli időszaka után azonban az örökhagyó kizárólag a felperes eltartásában élt; ebben az időben agyér-elmeszesedése miatt már szellemileg leépülő állapotban volt.
A felperes kereseti kérelmében az öröklési szerződés módosítását kérte akként, hogy a bíróság az örökhagyó és az alperesként perbe vont szerződéses örököstársa között a szerződést szüntesse meg, és azt kizárólag vele szemben tartsa fenn, mert örököstársa 1990 márciusa óta szerződéses kötelezettségeit nem teljesíti. Utóbb I. r. alperesként perbe vonta az örökhagyót is, aki a kereseti kérelemre egyértelmű ellenkérelmet nem terjesztett elő. A bíróság megkeresésére a gyámhatóság részéről kirendelt eseti gondnok a kereset teljesítését nem ellenezte.
Az előbb személyesen védekező II. r. alperes (a jelenlegi alperes) a kereset elutasítását kérte. A felperes tényelőadását nem vitatta, és amennyiben a bíróság a tartási jellegű öröklési szerződést részben életjáradéki szerződéssé változtatja át, életjáradék fizetésére hajlandó volt. Utóbb jogi képviselővel eljárva elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Álláspontja szerint ugyanis az felperes a II. r. alperessel azonos szerződési pozíciója folytán nem jogosult a szerződés módosítását kérni, ez a jog csak az örökhagyót illette volna meg. Érvelt azzal is, hogy a Ptk. 589. §-ában foglaltak szerint a szerződés módosítása csak életjáradéki szerződésre való átváltoztatásra vonatkozhat, amennyiben pedig erre a bíróság nem lát lehetőséget, a szerződés megszüntetésének van helye.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes és a II. r. alperes mint eltartók, valamint az I. r. alperes mint eltartott örökhagyó között létrejött öröklési szerződést akként módosította, hogy az eltartó a továbbiakban kizárólag a felperes, így a szerződést az I. és II. r. alperes vonatkozásában megszüntette. Egyben rendelkezett a II. alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törléséről. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése értelmében a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni; irányadó továbbá a Ptk. 241. §-ának a szerződés módosítására vonatkozó általános szabálya is. Mindezekre tekintettel a felperesi keresetet érdemben tárgyalta. Minthogy a tényállást illetően a felek lényegében egyező előadást tettek, az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az örökhagyó szerződési akaratához képest milyen megoldásra van lehetőség. Megállapította, hogy az örökhagyó akarata az volt: szerződéses örökösei természetben tartsák el. Ezt a tartást 1990. március 15-ét követően egyedül a felperes nyújtja, és a II. r. alperes semmiféle lépést nem tett annak érdekében, hogy a felperes tartási terheiből részt vállaljon. Az így kialakult tényleges állapot az örökhagyónak - az I. r. alperesnek - megfelel, és megfelelő a felperesnek is, ezért olyan megoldás célszerű, amely továbbra is biztosítja az örökhagyó természetbeni eltartását. Ez pedig úgy érhető el, ha az örökhagyó és a II. r. alperes közti szerződéses viszonyt a bíróság megszünteti. Megállapította, hogy a II. r. alperes eddigi tartási tevékenysége értéket képvisel, ennek megtérítésére azonban nem látott lehetőséget: a megtérítésre ugyanis csak az örökhagyót, az I. r. alperest lehet kötelezni, illetőleg esetleg a hagyatékával szemben lehet érvényesíteni, de a jelen perben az alperesek egymás közti igényérvényesítésére nincs mód.
(A II. r. alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során az örökhagyó: az I. r. alperes meghalt. A másodfokú bíróság a csatolt öröklési bizonyítvány alapján megállapította, hogy jogutódai a peres felek.)
A másodfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, az elsőfokú ítéletnek az öröklési szerződés módosítására, az örökhagyó és az alperes között az öröklési szerződés megszüntetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, egyben felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a szerződés megszüntetése következtében a megfelelő kielégítés érdekében a szükséges eljárást folytassa le. Elsődlegesen kiemelte, hogy az öröklési szerződés sajátos tartalma következtében egyik fél sem zárható el attól, hogy a szerződés módosítása, illetőleg megszüntetése iránt egymással szemben peres eljárásban igényt érvényesítsen. Így a felperes is jogosult volt a szerződésben részt vevő további két féllel szemben a jogviszony módosítása iránt pert indítani, ami az adott esetben az eltartó társsal fennálló szerződéses viszony megszüntetését jelentette. Ezért a másodfokú bíróság sem látta eljárásjogi akadályát a felperesi igény érvényesítésének. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felperes keresete megalapozott volt, mert az örökhagyó és az alperes közti rossz viszony miatt a szerződés célját e körben nem tudta volna betölteni. A meghallgatott érdektelen tanúk vallomása alapján megállapíthatónak látta azt is, hogy az örökhagyót az alperesnél nem látták el megfelelően, bántalmazták, ezért 1990 után már nem kívánt az alpereshez visszatérni. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan és indokoltan mondta ki az örökhagyó és az alperes tekintetében a szerződés megszüntetését. Téves volt azonban az elsőfokú bíróság álláspontja, amely a megfelelő kielégítést csak az alperesek egymás közti viszonyában látta elbírálhatónak, erre pedig eljárásjogi lehetőséget nem talált. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mód lett volna arra, hogy az elsőfokú bíróság a (korábbi) II. r. alperes viszontkereseti kérelmét új perként iktassa, majd a két pert egyesítse. Az örökhagyó halála után pedig az alperes a felperessel mint az örökhagyó jogutódával szemben érvényesítheti követelését. A másodfokú bíróság kiemelte: a megfelelő kielégítés alapjául szolgáló elszámolás hivatalból kötelező a bíróságra, ezért közbenső ítéletet hozott, és a további igények tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Ennek során fel kell hívni az alperest, hogy viszontkereseti kérelmét egyértelműen jelölje meg, majd bizonyítást kell lefolytatni arra, hogy a szerződés megkötésétől 1990 márciusáig az alperes milyen tartalmú és értékű tartási szolgáltatásokat teljesített az örökhagyónak.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a döntés sérti a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat: az ilyen jellegű perekben a „bármelyik fél” meghatározás a szerződés jogosulti és kötelezetti oldalára vonatkozik, a jogosult és a kötelezett áll perben egymással. Így a jelen perbeni pozíciók mellett a pert érdemben nem lehetett volna tárgyalni, és a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára - a pert meg kellett volna szüntetni. De az öröklési szerződés a jogerős döntés előtt az örökhagyó halálával egyébként is megszűnt, a jogutódlás a törvénynél fogva kizárt, a pert tehát nem lehetett volna folytatni. Törvénysértő továbbá a közbenső ítélet abból az okból is, hogy a perben elő nem terjesztett kereseti kérelem tárgyában rendelte el az eljárás folytatását, amely rendelkezés a Pp. 1. és 2. §-ába ütközik. Téves és iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a megfelelő kielégítésre az alperes igényt terjesztett elő: ilyen igénye az alperesnek soha nem volt, és az elsőfokú ítélet rendelkező része sem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést. De a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-át és 221. §-át a tanúbizonyítás értékelésénél és a bántalmazásra utaló tény megállapításánál, amikor a felperes élettársát, barátját és annak nagyanyját érdektelen tanúknak minősítette, és az örökhagyó állítólagos elmondását bizonyított ténynek tekintette.
A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult, a döntést mindenben helytállónak tartotta.
A felülvizsgálati kérelem a döntés érdemét tekintve nem megalapozott.
A jogerős ítélet felülvizsgálatának, illetőleg a felülvizsgálati kérelem alapján a döntés megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértés esetén van helye. A jogszabálysértés vonatkozhat eljárásjogi szabályi vagy anyagi jogi szabály megsértésére. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések alapján eljárva elsődlegesen arra mutat rá, hogy téves az az alperesi álláspont, amely szerint az adott esetben a felperesi kereset érdemi tárgyalására nincs jogi lehetőség.
A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése - amelyet a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése értelmében az öröklési szerződésre is alkalmazni kell - bármelyik fél részére biztosítja azt a jogot, hogy a bíróságtól a szerződés módosítását kérje. A jogszabály a „bármelyik fél” meghatározáshoz semmiféle megszorítást, korlátozást nem fűz, így nincs jogi alapja olyan következtetés levonásának, hogy ha a szerződésben - akár a jogosulti, akár a kötelezetti oldalon - több személy vesz részt, az azonos pozíciójú szerződő felek csak együttesen indíthatnak pert. Egy ilyen értelmezés ugyanis azt a felet, aki egyedül kíván a szerződésből eredően igényt érvényesíteni, megfosztaná igénye érvényesítésének a lehetőségétől. Más kérdés, hogy a szerződés tartalmához, illetőleg az érvényesített igény jellegéhez képest valamennyi szerződő félnek perben kell állnia.
Az adott esetben tehát sem anyagi jogi, sem eljárásjogi akadálya nem volt annak, hogy a felperes egyedül indítson pert a szerződés módosítása iránt. A kereseti kérelem elbírálásához azonban nemcsak szerződéses örököstársát, hanem az örökhagyót is alperesként perbe kellett vonnia. Minthogy ez megtörtént, az eljárt bíróságok helyesen jártak el, amikor a felperes kereseti kérelmét érdemben tárgyalták.
Megjegyzi egyébként a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja egyébként sem adna lehetőséget a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására, illetőleg a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a per megszüntetésére. Az adott esetben a szerződést kötő felek valamennyien perben álltak, és nincs olyan személy, aki a perbeni jogvitában a feleken kívül érintve volna.
Téves az az alperesi álláspont is, amely szerint a jogerős közbenső ítéletben meghatározott módon a bíróság az öröklési szerződést nem módosíthatja. A Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése a Ptk. 241. §-ának a szerződés módosítására vonatkozó általános szabályához képest speciális szabályt tartalmaz, amely nem kívánja meg „a lényeges és jogos” érdeksérelmet, hanem a szerződés jellegéből eredően a szerződő felek érdekei szerint lehetőséget biztosít a szerződés módosítására. A módosítás a szerződés bármely feltételére vonatkozhat, és nem jelenti feltétlenül annak életjáradéki szerződéssé való átváltoztatását, ehhez ugyanis a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése további feltétel fennállását - a természetben való tartás lehetetlenné válását - kívánja meg.
Több kötelezett esetében - amennyiben valamelyik kötelezett vonatkozásában a szerződés teljesítésével kapcsolatban jogvita merül fel - a szerződés módosításának egyik módja, ha a bíróság az érintett kötelezettel fennálló jogviszonyt megszünteti, egyben - ezzel összefüggésben - rendelkezik a szerződés megfelelő módosításáról. Az adott esetben a felperes kereseti kérelme valójában erre irányult azzal, hogy a módosítás folytán „kizárólagos eltartója” legyen az örökhagyónak, amely kereseti kérelem teljesítését az alperesként perbe vont örökhagyó nem ellenezte. Ennek a jogi következménye az, hogy a módosított szerződés szerint a felperes köteles az örökhagyót egyedül eltartani, de egyedüli szerződéses örököse lesz a teljes hagyatéknak is, vagyis a hagyaték azon 1/2. részének is, amely az eredeti szerződés értelmében örököstársának, az alperesnek jutott volna. Ebből következik az is, hogy az örököstársa által az örökségi váromány fejében nyújtott tartási szolgáltatások ellenértékét a megfelelő kielégítés körében ő lesz köteles megtéríteni; ha ugyanis ezt nem vállalná, a szerződés általa kért módosítására sem kerülhetne sor. Bár a felperes erre kifejezett nyilatkozatot nem tett, de a per során az alperesnek tett egyezségi ajánlatából kitűnik, hogy magát tekintette kötelezettnek.
Téves az az alperesi álláspont is, hogy az örökhagyónak a per során történt halála - minthogy az a Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése értelmében a tartási jellegű szerződést megszünteti - kizárja a perbeni jogutódlást is.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy az örökhagyónak a per során bekövetkezett halálával a peresített anyagi jogi követelések nem vesztik jogalapjukat, azokban - a perben érvényesített keretben - jogutódlásnak van helye (pl.: BH 1985/6. sz. 232. jogeset, BH 1994/2. sz. 80. jogeset, BH 1995/12. sz. 711. jogeset). Az örökhagyó halála tehát nem menti fel a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy a szerződő felek magatartását vizsgálja, és ha a keresetben érvényesített igény megalapozott volt, a jogkövetkezményeket alkalmazza. Így jogi lehetőség van a szerződés megszüntetésére vagy a jelen perben alkalmazott módon a szerződés módosítására is.
Alappal hivatkozott viszont az alperes arra, hogy a megfelelő kielégítés kérdésében sem kereseti, sem az alperes részéről viszontkereseti kérelem előterjesztve nem volt, így a másodfokú ítéletnek ezzel ellentétes megállapítása téves, iratellenes.
A megfelelő kielégítéshez azonban külön kereseti vagy viszontkereseti kérelem szükségtelen is.
A Ptk. 589. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésből, amely szerint a bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg, az is következik, hogy a szerződés megszüntetése esetén a bíróságnak hivatalból kell intézkednie a felek kielégítése tárgyában. A nyújtott szolgáltatások alapján a megfelelő kielégítés ugyanis valójában a megszüntetés tartalmi eleme. A felek kielégítésével kapcsolatos igény elbírálásának tehát nem előfeltétele kifejezetten erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem előterjesztése. Szükséges azonban annak megjelölése, hogy a kielégítésre jogosult fél nyújtott szolgáltatásai fejében milyen mértékű (összegű) kielégítésre tart igényt: az elszámolás kérdésében ugyanis enélkül a bíróság nem tud dönteni.
Helytálló tehát a közbenső ítéletnek az a rendelkezése, amely e körben az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította.
Az alperes sérelmezte a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelésére és a tényállás megállapítására vonatkozó tevékenységét is. Helytállóan hivatkozik az alperes arra, hogy N. E., a felperes élettársa teljesen érdektelen tanúnak nem tekinthető; J. L. és Cs. I. tanúknak a felperessel fennálló ismeretsége azonban egymagában az érdekeltség megállapítására nem alkalmas. A bizonyítás anyagának a Pp. 206. §-a alapján összességében történt értékelésével tehát nem okszerűtlen a másodfokú bíróság következtetése az örökhagyó bántalmazását illetően. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség. Kiemeli azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szerződésnek a közbenső ítélet szerinti módosítása a sérelmezett ténymegállapítás hiányában sem lenne jogszabálysértőnek tekinthető. A tényállás lényeges eleme: az alperes szerződésben vállalt kötelezettségének nem teljesítése tekintetében ugyanis a felek egyező tényelőadást tettek, és ez adott esetben elegendő indokot szolgáltathat a szerződés megszüntetésére, illetőleg a perbeni módon történő módosítására is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében - módosított és kiegészített indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.252/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás