PK BH 1999/117
PK BH 1999/117
1999.03.01.
I. Jogi hatály a végrendelet eredeti példányához fűződik, az arról készült másolatok osztják az eredeti végrendelet sorsát. A másolatok valójában arra szolgálnak, hogy a végrendelet tartalmára nézve tájékoztatást nyújtsanak az érdekltek számára [Ptk. 633. §; PK 87. sz.].
II. Végrendelet visszavonásánál vizsgálandó körülmények [Ptk. 650-651. §-ok].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint B. I.-né - az I. r. örökhagyó - 1989. február 20-án saját kezűleg írt végrendeletében házas ingatlanát a felperesre hagyta; házastársa: B. I. - a II. r. örökhagyó - részére haszonélvezeti jogot biztosított. A végrendeletet aláírta, majd az aláírás után feltüntette a keltezés helyét és időpontját. 1989. június 14-én saját kezűleg újabb végrendeletet készített az előbbi végrendelettel azonos tatalommal, azzal a kiegészítéssel, hogy ingóságai örököséül is a felperest nevezte meg. A végrendeletet a névaláírás és a keltezés időpontjának feltüntetése után egy mondattal kiegészítette, majd újból aláírta. A névaláírás előtt és részben alatta kézírással „Polgár, 1989. VII. 13-án” szöveg szerepel. A végrendeletről indigós másolat is készült, amely azonban a keltezés helyét és idejét nem tartalmazza. Az I. r. örökhagyó az 1991. december 30-án saját kezűleg írt újabb végrendeletben - a II. r. örökhagyó részére haszonélvezeti jogot biztosítva - ingatlan és ingó vagyonát az I. r. alperesre hagyta, majd az 1992. január 15-én kelt saját kezűleg írt végrendeletben az I. r. alperes mellett házastársát: a II. r. alperest is örököséül nevezte meg. E két végrendeletről a keltezés helye hiányzik. Az I. r. örökhagyó 1993. november 8-án meghalt. Házastársa: a II. r. örökhagyó - több előző végrendelet után - 1993. december 9-én ügyvéd által készített írásbeli magánvégrendeletben minden vagyonát az alperesekre hagyta. A II. r. örökhagyó 1994. január 23-án hunyt el. Az I. és a II. r. örökhagyó hagyatékát a közjegyző együttesen tárgyalta; az eljárás során az alperesek becsatolták az I. r. örökhagyó 1989. június 14-én írt, majd tovább folytatott írásbeli magánvégrendeletének indigós másolatát kétszer átlósan áthúzva, „érvénytelen” felirattal, és állították, hogy a végrendeletet az I. r. örökhagyó ezzel „érvénytelenítette”. A közjegyző az I. r. örökhagyó hagyatékát - a többször változtatott, illetőleg „érvénytelenített” végrendeletekre tekintettel - a törvényes öröklés rendje szerint a II. r. örökhagyónak, a II. r. örökhagyó hagyatékát pedig az 1993. december 9-i végrendelet alapján az alpereseknek adta át.
E tényállásra tekintettel az elsőfokú bíróság a felperesnek az I. r. örökhagyó 1989. július 13-i végrendelete érvényességének és hatályosságának megállapítására irányuló - első - kereseti kérelmét nem találta megalapozottnak. Megállapította, hogy bár az 1989. június 14-én megkezdett és 1989. július 13-án befejezett írásbeli magánvégrendelete az alakiságoknak megfelelően készült, az I. r. örökhagyó azonban utóbb újabb végrendeleteket készített, amelyekben az alpereseket nevezte meg örököseiül, és ezzel a Ptk. 650. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes javára szóló végrendeletét visszavontnak kell tekinteni. De a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok - így az I. r. örökhagyónak 1993 őszén a szüretkor M. J.-né és M. J.-né előtt tett nyilatkozata - is azt erősítik meg, hogy az I. r. örökhagyó már nem kívánta a felperest örökösévé nevezni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítélete indokolásában kiemelte: téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az I. r. örökhagyó későbbi végrendeleteivel az 1989. július 13-i végrendeletet visszavonta. A később kelt végrendeletek ugyanis alaki hibában szenvednek, ezért érvénytelenek. A Ptk. 650. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a korábbi végrendeletet csak érvényes végrendelettel lehet visszavonni. A végrendelet azonban a Ptk. (helyesen) 651. §-ának (1) bekezdése értelében akkor is hatályát veszti, ha azt az örökhagyó megsemmisíti. A megsemmisítés „leggyakoribb módja az összetépés, vagy az elégetés, de hatályvesztést eredményez az örökhagyó kezétől, vagy az ő beleegyezésével más kezétől eredő áthúzás, kiradírozás, olvashatatlanná tétel is (Ptk. Kommentár 1782. oldalon levő indokolás). Az adott esetben ez utóbbi történt, hiszen azt a végrendeletet, amelyre a felperes öröklési igényét alapította, az örökhagyó megsemmisítette, áthúzta és ki is jelentette annak érvénytelenségét.” Az 1989. július 13-i végrendelet tehát ez okból hatálytalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és az ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Téves és iratellenes ugyanis a másodfokú ítélet indokolása, amelyből úgy tűnik ki, mintha az I. r. örökhagyó az eredeti végrendeletet semmisítette volna meg: ez csak az indigós másolat volt, amely egyébként is alakilag hiányos. A végrendeletet azonban csak egy eredeti példányban lehet elkészíteni, tehát megsemmisítéssel ezt kell hatálytalanítani. Ha az örökhagyónak az eredeti végrendelet nincs a birtokában, lehetősége van arra, hogy azt más módon visszavonja. Az I. r. örökhagyó azonban újabb érvényes végrendeletet nem készített.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban tartását kérték, a döntést helytállónak tartották. Hivatkoztak arra, hogy az I. r. örökhagyó akarata a felperes javára szóló végrendelet visszavonására irányult, ezt a bizonyítási eljárás anyaga is egyértelműen bizonyította. Vitatták az 1989. július 13-i végrendelet érvényességét is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a másolat megsemmisítésével a végrendelet hatályát veszti.
Jogi hatály ugyanis a végrendelet eredeti példányához fűződik, az arról készült másolatok osztják az eredeti végrendelet sorsát. A másolatok valójában arra szolgálnak, hogy a végrendelet tartalmára nézve tájékoztatást nyújtsanak az érdekeltek számára. Önálló szerepük csak akkor lehet, ha az eredeti végrendelet az örökhagyó akaratán kívül álló okból megsemmisül: ilyen esetben a másolat bizonyítékként szolgálhat az eredeti végrendelet létére, tartalmára és arra, hogy az a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartásával jött létre (Ptk. 633. §., PK 87. számú állásfoglalás).
A végrendelet másolatának megsemmisítésével tehát az eredeti végrendelet nem veszti hatályát: a Ptk. 651. §-ának (1) bekezdésében írt jogkövetkezmények csak az eredeti végrendelet (amennyiben esetleg több eredeti példány készült, valamennyi) megsemmisítése esetén állnak be. Ebből következik, hogy ha az eredeti végrendel et nincs az örökhagyó birtokában, annak visszavonására csak a Ptk. 650. §-ában meghatározott két módon kerülhet sor: kifejezett visszavonással, amikor a végrendelet tételére vonatkozó szabályoknak megfelelően az örökhagyó a végrendeletét visszavonja [Ptk. 650. §. (1) bek.] vagy hallgatólagos visszavonással, azaz újabb ellentétes tartalmú végrendelet alkotásával [Ptk. 650. §. (2) bek.].
Ez utóbbi rendelkezésből következik az is - amint azt a másodfokú bíróság helyesen kifejtette -, hogy a korábbi végrendeletet csak érvényes újabb végrendelettel lehet visszavonni: az érvénytelen végrendelethez ilyen jogi hatályok nem fűződnek.
Sem a másolat megsemmisítésében, sem az újabb érvénytelen végrendelet alkotásában kifejezésre jutó megváltozott örökhagyói akarat nem érinti tehát a korábbi végrendelet hatályosságát.
Az adott esetben az I. r. örökhagyó birtokában maradt másolat áthúzása és az „érvénytelen” szó rávezetése az eredeti végrendelet hatálytalanítására nem volt alkalmas. Az utóbb készített végrendeletek pedig alakilag hibásak: nem tartalmazzák a végrendelet szövegétől elkülönítetten, kifejezetten a hely megjelölésének szándékával a végrendelkezés helyét. Az 1989. július 13-i végrendeletet tehát az I. r. örökhagyó érvényesen nem vonta vissza.
A végrendelet hatályosságának vizsgálatát megelőzően azonban a végrendelet érvényességnek kérdésében kellett volna állást foglalni. Ha ugyanis a végrendelet érvénytelen, a hatályosság kérdése fel sem merülhet.
Az alperesek az eljárás során végig vitatták az 1989. július 13-án kelt végrendelet érvényességét, és arra hivatkoztak, hogy az eredeti példányra a keltezés helyét és idejét utóbb és nem az I. r. örökhagyó, hanem más személy írta rá. Ezzel az alperesi védekezéssel azonban az eljárt bíróságok - a végrendelet hatálytalanságával kapcsolatos álláspontjuk folytán - érdemben nem foglalkoztak.
A Ptk. 653. §-a szerinti megtámadási jogot az alperesek - a végrendelet érvényességének és hatályosságának megállapítására irányuló felperesi keresettel szemben - védekezésként érvényesíthetik, ahhoz viszontkereset előterjesztésére nincs szükség.
Az új eljárásban lehetőséget kell tehát biztosítani az alpereseknek arra, hogy védekezésük bizonyítékait előterjesszék és e körben a szükséges bizonyítást le kell folytatni. Csak ezt követően lehet a felperes első kereseti kérelme tárgyában megalapozott döntést hozni. Az érdemi döntéstől függ, hogy a felperesnek a hagyatéki ingóságok kiadása iránti kereseti kérelme érdemi tárgyalására sor kerülhet-e vagy sem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.439/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás