PK BH 1999/121
PK BH 1999/121
1999.03.01.
A nyomozást megszüntető határozat önmagában a bűncselekmény elkövetésének tényét mint biztosítási eseményt kétséget kizáró módon nem bizonyítja [Pp. 9. §, 195. § (1) bek.].
A perújító felperes 1990. október 10. napjától kezdődő kockázatviseléssel Családi Otthon Biztosítási szerződést kötött az alperessel a tulajdonában álló ingatlanra. Később 1991. február 4-én ismeretlen személyek a ház ajtaját és ablakait bezúzták, és ezzel 4408 Ft üvegkárt okoztak. Ezután a perújító felperes családjával és ingóságaival együtt az ingatlanból elköltözött. Közelebbről meg nem állapítható időben, ismeretlen elkövetők a biztosított ingatlanon álló lakóházat és melléképületet lebontották, és az abból származó anyagot eltulajdonították. Az ügyben az E.-i Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya folytatott nyomozást, amelyet megszüntetett azzal, hogy az elkövető személye nem volt megállapítható. A perújító felperes a biztosítási szerződés teljesítése jogcímén, 1 220 000 Ft megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Kérelmét a bíróság elutasította, mert megállapította, hogy a károkozó cselekmény nem minősült biztosítási eseménynek. E fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen nyújtott be perújítási kérelmet a felperes arra hivatkozással, hogy az alapperben eljárt bíróság nem folytatta le az általa kért bizonyítási eljárást.
Az elsőfokú bíróság ítéletével „a perújító felperes perújítási kérelmét” elutasította, bár a perújítást megengedhetőnek találta, és azt érdemben tárgyalta. A biztosítási szerződés alapján megállapította, hogy az alperest az ingóságok eltulajdonítására irányuló betöréses lopással vagy annak kísérletével összefüggésben okozott károk vonatkozásában terheli megtérítési kötelezettség. égy foglalt azonban állást, hogy a perújító felperes 1991 márciusában a lakóépületet ingóságaitól kiürítette, így az ezt követő cselekmény nem azok eltulajdonítását célozta, így nem vonható a biztosítási események körébe.
A másodfokú bíróság a perújító felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy a betöréses lopás tényének megállapítása szempontjából közömbös, hogy milyen bűncselekmény gyanúja miatt indult nyomozási eljárás, különös tekintettel arra, hogy azt megszüntették.
A jogerős ítélet ellen a perújító felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a perújítási kérelme teljesítése iránt. Rámutatott, hogy a nyomozást megszüntető határozat olyan közokiratnak minősül, amellyel kapcsolatban az ellenbizonyítás a perújító alperes kötelezettsége lett volna. Utalt továbbá arra, hogy az üvegkár megtérítése alátámasztja, miszerint volt egy korábbi betöréses lopás, melyet követően az ajtókat, ablakokat beüvegezték, így az ismételt behatolást ugyancsak betöréses lopásnak kellett értékelni.
Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A perújító felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a nyomozást megszüntető határozat bizonyító erejének téves jogi megítélésébe jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A jogvita elbírálásakor hatályos Pp. 195. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
A törvény idézett rendelkezéséből az következik, hogy a nyomozást megszüntető határozat teljesen bizonyítja azt, hogy a nyomozó hatóság az eljárását megszüntette. Az ilyen határozat azonban más adatot vagy tényt nem tanúsít. A perújító felperes által hivatkozott tény tekintetében - ebben a körben, különösen a határozat indokolásban foglaltakkal kapcsolatban - ilyen bizonyító erő nem tulajdonítható. Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésére utalással, a betöréses lopás gyanúja miatt indult nyomozást megszüntető határozattal e bűncselekmény elkövetésének tényét mint biztosítási eseményt nem látta kétséget kizáró módon bizonyítottnak.
A perújítás kapcsán sem nyert bizonyítást, hogy a perújító felperes az 1991. február 4-én keletkezett üvegkárt az újabb behatolásig kijavíttatta volna. Az alperesnek az üvegkárra vonatkozó elismerő nyilatkozatából pedig azért nem vonható le ilyen következtetés, mert azt az újabb behatolást követően tette.
A fent kifejtettek eredményeként, a felülvizsgálati kérelemben írt jogszabálysértés hiányában a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.217/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás