123/E/1999. AB határozat
123/E/1999. AB határozat*
2002.12.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 79. § (2) bekezdése tekintetében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 280. § (3) bekezdése tekintetében az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a jogszabály kiegészítésére irányuló részében az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, arra hivatkozással, hogy a jogalkotó nem rögzítette a nyugdíj-folyósítás konkrét napját. Az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint a nyugdíj a hónap első napjától tulajdonát képezi, s azzal, hogy a folyósítás csak a hónap valamely későbbi napján történik, őt a tulajdonhoz való alkotmányban biztosított joga tekintetében sérelem éri.
Az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 280. § (3) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 79. § (2) bekezdése tekintetében kérte, s egyben indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót a nyugdíj átutalása napjának meghatározására, s kamatfizetési kötelezettség előírására.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott szakasza:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. Az indítvánnyal érintett további jogszabályi rendelkezések:
2.1. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 79. § (2) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályban volt szövege:
„Az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követő tizenöt napon belül teljesíti. A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosult kérelmére a részére járó ellátást a jogosult belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára) történő átutalással folyósítja.”
2.2. A Tny. elbíráláskor hatályos szövege:
79. § (2) „A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követő tizenöt napon belül postai úton vagy a jogosult kérelmére a nyugdíjfolyósító szervvel szerződéses kapcsolatban álló hitelintézet belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára), a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett – gyermekek árvaellátását a gyám (hivatalos gyám), eseti gondnok által megjelölt gyámhatósági fenntartásos betétre vagy folyószámlára történő átutalással teljesíti. A nyugellátást havonta kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították, a jogosultság megszűnésének (megszüntetésének) napjáig, de – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – legfeljebb a jogosult elhalálozásának napját magában foglaló naptári hónap utolsó napjáig.”
90. § „Ha az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem teljesíti, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a késedelmesen folyósított nyugellátás összege után. A kamatot az említett határidő lejártát követő naptól kell számítani.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdése előtt megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések egy részét a jogalkotó időközben módosította. Az Alkotmánybíróság főszabályként hatályban lévő jogszabály alkotmányossági vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezés esetén a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §), illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (ugyanezen törvény 38. §) alapján van lehetőség. [pl.: 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000. 112., 113–114.] A jogszabály-módosítás azonban az indítványozó által felvetett problémát lényegében nem érintette, ezért az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos szabályozás tekintetében lefolytatta az érdemi vizsgálatot.
2. Az indítványozó szerint a nyugdíj-folyósítás jogi szabályozásának hiányossága révén sérül a tulajdonhoz való jog.
2.1. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként áttekintette az Alkotmány 13. §-ában rögzített tulajdonhoz való jog tekintetében kialakult eddigi gyakorlatát.
Az Alkotmánybíróság már működése elején szükségesnek tartotta kimondani, hogy bár nem az Alkotmány XII. fejezetében került rögzítésre a tulajdonhoz való jog, nyilvánvalóan alapvető jognak minősül. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22., 25.] A tulajdonjog alapjogi minőségét tehát az Alkotmánybíróság kezdetektől fogva elismerte, s visszatérő megállapítása szerint az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben.
A tulajdonjog tartalmi sajátosságait az Alkotmánybíróság részletesen kibontotta s első ízben a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban rögzítette. E határozat elvi jelentőségűnek minősül, mert ekkor határolta el az Alkotmánybíróság a tulajdon alkotmányi és polgári jogi fogalmát. „Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. (…) Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanazt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre).” (ABH 1993. 373., 379., 380.)
Nem vitásan tehát a nyugdíj tekintetében is kimutatható az Alkotmány 13. §-ában foglaltakkal fennálló alkotmányos összefüggés. Azonban a nyugdíjak tekintetében is érvényesülnie kell annak a tendenciának, melyet a már fentebb említett AB határozat is kimondott, s eszerint : „a tulajdonhoz való alapvető jog védelmében a minőségi határvonal ma már nem a tulajdon 'korlátozása' és polgári jogi értelemben vett 'elvonása' között húzódik. Az alkotmányossági kérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 381.]
2.2. Az Alkotmánybíróság nem látta indokát a korábbi gyakorlatától való eltérésnek, ezért a fentiekben áttekintett értelmezés alapján vizsgálta a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, s megállapította, hogy nem áll fenn az alkotmányos tulajdonvédelmet sértő helyzet. A nyugdíjjogosultat a nyugdíj megállapítását követően megilleti a nyugdíj, s a megállapító határozat beérkezését követő 15 napon belül a nyugdíjfolyósító szerv köteles azt folyósítani. E határidő elmulasztása esetén a Tny. 90. §-a szerinti késedelmi kamat fizetési kötelezettség terheli a folyósítót. Tehát e tekintetben nem esik korlátozás alá a nyugdíjhoz, mint tulajdonhoz való jog. Más kérdés, hogy a nyugdíjak havonta utólag történő folyósítása milyen pénzügyi technika alkalmazásával történik. E tekintetben azonban az Alkotmánybíróság nem folytathat alkotmányossági vizsgálatot, mivel az alkalmazott módszer célszerűségi és hatékonysági vizsgálata nem tartozik hatáskörébe.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 13. §-ából nem vezethető le annak követelménye, hogy jogszabály rögzítse a mindenkori nyugdíj- kifizetések napját, ezáltal nem valósult meg alkotmányellenes mulasztás, így e tekintetben az indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V.1.) MT rendelet 280. § (3) bekezdése tekintetében is kérte. Az Alkotmánybíróság azonban mellőzte az érdemi vizsgálat lefolytatását, tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdése az indítványozó által megjelölt jogszabályt 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezés vizsgálatára csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a által szabályozott alkotmányjogi panasz, illetve ugyanezen törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés alapján van lehetőség. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
4. Az indítványozó az érintett jogszabályok módosítását is kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság hatásköre az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény értelmében nem terjed ki a jogszabály módosításra, így e tekintetben az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2002. október 29.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás