GK BH 1999/127
GK BH 1999/127
1999.03.01.
Az épület nyílászárói - beépítésük után - osztják az ingatlan jogi sorsát, ezért azokat nem lehet külön zálogjoggal terhelni vagy azokkal kapcsolatban jogszabályon alapuló zálogjogot - az építménytől függetlenül - érvényesíteni [Ptk. 95. § (1) bek., 98. §, 117. § (1) bek., 265. §, 397. § (2) bek.; 1972. évi 31. tvr. 6. § (1) bek. i) pont].
A felperes az 1994. július 8-án kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta dr. R. Gy.-től az f.-i 1427. számú tulajdoni lapon 760/2. helyrajzi számon felvett, természetben F.-en, Árpád u. 1. szám alatt lévő, „üzlet” megnevezésű ingatlant 1 490 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződésben szerepelt, hogy az ingatlant az OTP Rt. f.-i fiókjának 1 258 662 forint összeg erejéig jelzálogjoga és T. J.-né bejegyzett végrehajtási joga terheli. A felperes az ingatlan vételárát oly módon fizette meg az eladónak, hogy az ingatlant terhelő tartozásokat kiegyenlítette. Ezáltal az ingatlan tehermentessé vált.
Az alperes 1995. év elején a felperes tulajdonában lévő ingatlanból leszerelt 4 db kazettás ajtólapot, 4 db kazettás ablakszárat és 2 db ablakszárnyat, összesen 133 889 forint értékben és azokat elszállította. A felperes felszólítására a visszaszállítást megtagadta. Ezért a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az elszállított nyílászárók visszaszállítására és azoknak az eredeti állapot szerinti visszahelyezésére.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta arra hivatkozva, hogy az eladó dr. R. Gy. a nyílászárókat nem fizette meg részére, ezért a Ptk. szerint a vállalkozási díja erejéig megillető zálogjogát gyakorolta a nyílászárók elszállításával.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes tulajdonában álló üzletről leszerelt nyílászárók visszaszállítására és az eredeti állapot szerinti felszerelésére. Kötelezte az alperest 14 800 forint perköltség megfizetésére is a felperes javára. Az ítélet indokolása szerint a felperes az alperessel jogviszonyban nem állt. Az alperes dr. R. Gy. eladóval szemben a tulajdonosváltozás előtt léphetett volna fel igényével, illetőleg végrehajtási jogát eddig az időpontig kellett volna az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetnie. Ötéletét a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseire alapította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy dr. R. Gy. nem volt az ingatlan tulajdonosa, ezért jogszerűen azt a felperesnek nem adhatta el. Az alperes volt ugyanis a perbeli épületingatlan kivitelezője, és amíg a vállalkozási díjat az eladó nem egyenlítette ki, addig az ingatlan nem kerülhetett a tulajdonába. Annak ingatlan-nyilvántartásba történő feltüntetése is jogellenes volt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest 3000 forint fellebbezési perköltség fizetésére a felperes javára. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokait azzal egészítette ki, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése alapján az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. Mivel az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos dr. R. Gy. volt, a felperes ennek ismeretében az egész felépítmény ingatlant - az alkotórésznek tekintendő nyílászárókkal együtt - szerezte meg. A tulajdonjog átszállása után az alperes a zálogjogát már nem gyakorolhatta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a támadott másodfokú és elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítását indítványozta. A jogerős ítélet jogszabálysértését a Ptk. 397. §-a (2) bekezdésének, valamint 117. §-a (1) bekezdésének megsértésében jelölte meg. A másodfokú ítéletnek az ingatlan-nyilvántartásban bízva jogot szerző jóhiszeműségére vonatkozó álláspontjával szemben előadta, hogy a perben mindvégig hangsúlyozta a felperesi szerzés rosszhiszeműségét. A felperes tudott arról, hogy a felépítmény jogellenesen került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre, és azt dr. R. Gy. tulajdonként soha nem szerezte meg. Ezt a felperes onnan is tudta, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt az alperes képviselői ezeket a tényeket közölték vele. Előadta még, hogy az eladó ellen több százan folytatnak végrehajtást, és büntetőeljárás is folyik ellene.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Az alperesnek a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdésére történő hivatkozását tévesnek ítélte meg, mivel egy dolog alkotórésznek tekintendő részére önállóan zálogjog nem érvényesíthető. Az elszállított alkotórészek önmagukban ingóságnak nem tekinthetők, és nem is maradtak a vállalkozó alperes birtokában, ezért azokon zálogjoga sem állt fenn. A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozást ugyancsak alaptalannak állította, mivel az eladó tulajdonát képezte az ingatlan, a felperes a felépítmény tulajdonosától átruházás útján jogszerűen szerzett tulajdonjogot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e jogszabálysértést [Pp. 270. § (1) bek., Pp. 275. § (2) bek.]. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy a felperes a Ptk. 117. §-a alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostól ellenérték fejében - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett terhekkel - szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát. A Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonjog az ingatlan alkotórészének tekintendő perbeli nyílászárókra is kiterjedt. Az alperes az elsőfokú eljárásban állította, de nem bizonyította, hogy - a fentiekkel ellentétben - a felperesi jogelőd az ingatlanon nem szerzett tulajdonjogot. A tulajdonjog törlése érdekében földhivatali eljárást sem indított.
Az alperes perben előterjesztett védekezésének lényege szerint a törvényes zálogjogát gyakorolta a nyílászárók tekintetében vállalkozási díja biztosítására azok elszállítása útján. A Ptk. már hivatkozott rendelkezése szerint az ingatlanba beépített alkotórészek tekintetében zálogjog alapítására - a Ptk. 265. §-a értelmében - csak jelzálogjog alapítása útján volt jogi lehetőség. A jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Az alperes jelzálogjoga azonban nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, ezért a nyílászárókon - az általa hivatkozott, a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdésében meghatározott - speciális zálogjoga már ez okból sem keletkezhetett. A Ptk. ez utóbbi rendelkezése alapján zálogjoga azért sem volt megállapítható, mert a nyílászárók beépítése folytán azok a továbbiakban az ingatlan jogi sorsát osztották. Márpedig a tulajdonszerzés, majd a tulajdonjog átruházása folytán a tulajdonjog tartalmi elemét képező birtoklás joga (Ptk. 98. §) a felperesi jogelődöt, illetőleg a felperest illette meg, a tulajdonjog más részjogosítványaitól ez nem különült el.
Az alperes állította, az elsőfokú eljárásban azonban ezt az állítását semmivel sem igazolta, hogy az ingatlan, illetőleg a beépített nyílászárók a birtokából nem kerültek ki. Ilyen bizonyítékokra a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott, illetőleg a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is lehetővé tett okirati bizonyítás keretében sem csatolt erre vonatkozó bizonyítékot. Ennek alapján a zálogjoga fennállásának az alperes által hivatkozott másik törvényes feltétele, a zálogtárgy alperes által történt birtoklása sem volt megállapítható.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felülvizsgálati perköltség viselésére. (Legf. Bír. Gfv. IV. 32.170/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás