MK BH 1999/137
MK BH 1999/137
1999.03.01.
A vagyonjegyjuttatás szabályozásával a munkavállaló alanyi jogot szerez az annak alapján kiszámítható vagyonjegyre, amennyiben a szabályzatban meghatározott feltételeknek megfelelt [94/1988. (XII. 22.) MT r. 6. § (3) bek., 7. § (1) bek.].
A felperes 1990 augusztusától 1997. április hó 5. napjáig állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában.
Az alperes jogelődje dolgozóinak közgyűlése 1992 márciusában vagyonjegyszabályzatot fogadott el, amit ugyanazon év szeptember 30. napján módosítottak. A szabályzat szerint a munkavállalók megfelelő feltételek esetén a munkaviszonyban töltött idejükhöz és átlagkeresetükhöz igazodóan ingyenes vagyonjegyre jogosultak.
A felperes a keresetében a munkaviszonyának megszüntetésére tekintettel a részére megállapított vagyonjegy ellenértékeként 27 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Kifejtette, hogy a vagyonjegyről szóló 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet szerint a kibocsátót a munkaviszony megszűnése esetén, a dolgozó nyugdíjazását kivéve, vételi jog illeti meg a vagyonjegyre, amit legalább névértéken kell gyakorolni. A szabályzat szerint a munkaviszony megszüntetésekor a vagyonjegy visszaszáll az alperesre, de a jogszabállyal ellentétes lenne, ha nem kellene az ellenértéket kifizetnie.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság kijelölése alapján eljárt másik megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott, hogy a szabályzat szerint az alperest mint kibocsátót a vagyonjegyre kizárólagos vételi jog illeti meg, csak a nyugdíjba vonuló dolgozó választhat, megtartja-e a vagyonjegyet vagy névértéken visszavásároltatja. A szabályzat a vagyonjegy átruházását az MT rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján korlátozta, ezért a (3) bekezdés szerint az alperes a tulajdonos kérésére köteles azt névértéken visszavásárolni.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a jogelőd különböző okok miatt nem bocsátotta ki a vagyonjegyet, ezért arra mint értékpapírra nem lehet jogosultságot alapítani. A felperes kérhette volna a vagyonjegyek kiadását, de ez az igénye elévült. A felperes ingyenes vagyonjegyet kapott volna, ezért igényére az MT rendeletnek a vásárolt vagyonjegyek vételéről rendelkező 7. §-ának (3) bekezdése nem vonatkozik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a felperes a vagyonjegyre azért nem alapíthat jogot, mert az alperes az értékpapírt nem bocsátotta ki. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vagyonjegyjuttatás szabályozásával a munkavállaló alanyi jogot szerzett az annak alapján kiszámítandó vagyonjegyre, amennyiben a szabályzatban meghatározott feltételeknek megfelelt. A felperes egyébként nem a vagyonjegyek kiadását kérte, hanem a szabályzatra hivatkozással azok névértéken megállapított ellenértékét.
A felperes igényét az MT rendelet és az alperes jogelődjének szabályzata alapján kell elbírálni. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy a szabályzatban az alperes vételi kötelezettséget állapított-e meg azon dolgozóinak vagyonjegyére, akiknek a munkaviszonya nem nyugdíjazás folytán szűnt meg.
A szabályzat módosított rendelkezése szerint „a dolgozónak a vállalattól történő kilépésekor a vagyonjegye megszűnik, s mivel nem forgatható, visszakerül a kibocsátóhoz”.
A többször hivatkozott MT rendelet 6. §-ának (3) bekezdése szerint a kibocsátót vételi jog illeti meg az ingyenes vagyonjegyre, ha a dolgozó munkaviszonya megszűnik, kivéve a nyugdíjazás esetét. A vételi jogot legalább névértéken kell gyakorolni. A 7. § (1) bekezdése szerint a névre szóló vagyonjegy átruházását a kibocsátó korlátozhatja, illetve kizárhatja. Az előbbi rendelkezések egybevetéséből arra kell következtetni, hogy a szabályzat vételi kötelezettséget rótt a kibocsátó alperesre, illetőleg a jogelődjére mindazokban az esetekben, amikor a dolgozó - halála esetén az örököse - nem választhatott a vagyonjegy megtartása vagy vételre történő felajánlása között. A szabályzat ugyanis nem írhatta elő, hogy a vagyonjegy ellenérték nélkül „megszűnik”, mert ez az átruházás kizárására vagy korlátozására adott jogszabályi felhatalmazás túllépését jelentené. A vagyonjegynek az alperesre való „visszaszállását” ezért a jogszabálynak megfelelően akként kell értelmezni, hogy az alperes a munkaviszony megszűnése esetére ellenérték-fizetési kötelezettséget vállalt, ami nem lehet kevesebb ekkor sem, mint a névérték.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének, valamint a felülvizsgálati eljárásnak a jogszabályban meghatározott legalacsonyabb összegű illetékének a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.234/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás