BK BH 1999/151
BK BH 1999/151
1999.04.01.
Vagyonkezelői kötelezettség terheli azt, aki a szolgálati beosztása folytán rá bízott gépjármű szabályos, rendeltetésszerű működéséért és fenntartásáért felelősséggel tartozik;
ezért az ilyen gépjármű magáncélú, szabálytalan igénybevétele esetén nem a jármű önkényes elvétele, hanem a hűtlen kezelés valósul meg [Btk. 319. §, 327. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1998. július 13-án kihirdetett ítéletével a határőr őrnagy vádlottat a jármű önkényes elvételének bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre, 1 évre a soron következő rendfokozatban előírt várakozási idő meghosszabbítására és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a határőr őrnagy vádlott a középiskolai érettségi megszerzését követően a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán folytatta tanulmányait. A vádlott 1978 óta rendelkezik B és C kategóriára érvényes gépjárművezetői engedéllyel.
A vádlottat a katonai bíróság korábban (1983-ban) ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és egy évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A vádlott a határőrizeti kirendeltség vezetője, ebben a minőségében felelős a kirendeltségre rendszeresített szolgálati gépjárművek előírás szerinti használatáért, és ugyancsak az erre vonatkozó szabályok keretei között jogosult az igazgatóság által engedélyezett gépjárművek vezetésére is.
A vádlott 1998. január 11-én szabadnapos volt. A lakásáról 9 óra 30 perckor felhívta a kirendeltség ügyeletesét, G. P. határőr törzszászlóst azzal, hogy a Lada Niva típusú szolgálati gépkocsival menjen érte, és vigye be a kirendeltségre. G. P. jelentette, hogy a szolgálati gépkocsi - engedéllyel - a lakásán van. Ezt követően a vádlott G. P. lakásáról a szolgálati gépkocsival a kirendeltségre közlekedett, majd azt lezárt állapotban az épület előtt hagyta, és gyalog eltávozott.
Ezután a vádlott 13 órától 19 óra 40 percig a gépjárművet magáncélból, engedély nélkül használta, és azzal mintegy 67 km-t tett meg.
Délután 15 óra 30 perckor Sz. községből egy névtelen telefonáló felhívta a határőr-igazgatóság ügyeletét, és bejelentette, hogy a vádlott Sz. községben italozik és gépjárművel rendelkezik.
A bejelentésre figyelemmel B. J. határőr ezredes egy három főből álló bizottságot küldött ki a vádlott felkutatására. A bizottság többórás kutatás után 19 óra 40 perckor egy útkereszteződés közelében észlelte a vádlott által lassan, bizonytalan úttartással vezetett szolgálati gépkocsit. Megelőzték, és a vádlott gépkocsiját megállásra intették. A vádlott előbb gépkocsijával kikerülte az úttesten előtte álló gépkocsit, majd néhány méter távolságot követően az úttest menetirány szerinti jobb oldalán megállt. Miután a vádlott kiszállt a gépkocsiból, megtántorodott, lehelete alkoholszagú volt, továbbá mozgása és beszéde alapján is szemmel láthatóan ittas állapotban volt. A vádlott ekkor kérdésre elismerte két üveg sör elfogyasztását, a vérvételre történő előállításnak azonban nem tett eleget, azt megtagadta. Kényszerítő eszköz alkalmazására ennek végrehajtása érdekében nem került sor.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentés, a büntetés enyhítése, a katonai mellékbüntetés mellőzése, illetőleg a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés „B” kategóriára korlátozása érdekében fellebbezett.
A katonai főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást kellően felderítette, és azt helyesen állapította meg, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmas.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság részben okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Törvényesen mondta ki bűnösnek a vádlottat ittas járművezetés vétségében, tévedett azonban, amikor a vádlott bűnösségét a jármű önkényes elvételének bűntettében is megállapította.
A védelmi fellebbezés - részben - az alábbiak szerint alapos.
A vádlott 1998. január 11-én szabadnapján, engedély nélkül, magáncélból használta a Lada Niva típusú szolgálati gépjárművet, amikor azzal mintegy 67 km-t megtéve közlekedett.
Az iratok tartalmából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott felelős volt a kirendeltség állományába tartozó gépjárművek szabályos, rendeltetésszerű forgalmazásáért, üzemfenntartásáért. A kirendeltség járműveit elsődlegesen a közvetlen határőrizeti, határforgalmi feladatok végrehajtásához lehet igénybe venni. A szolgálati járműveket magáncélra csak a határőr igazgatóság igazgatójának külön engedélyével lehet igénybe venni. A vádlott kirendeltségvezetőként csak szolgálati célból rendelkezhetett a járművel, és ez esetben volt feljogosítva annak vezetésére. Amennyiben a szolgálati feladat végrehajtására pihenőnapján kívánja a járművet igénybe venni, úgy a szükséges okmányokat - határőrizeti napló, járőrlap, útbaindítási napló, gépjármű-menetlevél - ki kell tölteni.
A vádlott a határőrizeti kirendeltség vezetőjeként a kezelésére bízott gépjármű vezetésére jogosult, de azt 1998. január 11-én magáncélból, jogtalanul használta. A határőr igazgatóság igazgatójának a parancsában foglaltak alapján a vádlottat mint kirendeltségvezetőt a Niva gépjármű tekintetében vagyonkezelői kötelezettség terhelte, mert felelős volt annak üzemeltetéséért és működtetéséért. Ez a kötelezettség huzamos időn át folyamatos tevékenység ellátásával terhelte. Ezt a kötelezettségét szolgálati feladatainak teljesítése során a határőr-igazgatóság érdekében kellett tartósan ellátnia.
A Legfelsőbb Bíróság BK 95. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint: „Mindazokban az esetekben, amikor például a gépkocsivezető a kezelésére bízott gépjárművet a reá vonatkozó rendelkezések megszegésével magáncélra veszi igénybe, ez a vagyonkezelési megbízatással járó kötelesség olyan szándékos megszegése, amely a megbízó érdekkörében vagyoni hátrányt eredményezhet, és ezáltal a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében foglalt hűtlen kezelés valósulhat meg.”
A Btk. 327. §-ának (1) bekezdése büntetni rendeli azt az esetet is, amikor az elkövető a rá bízott idegen gépi meghajtású járművet jogtalanul használja. Ennek az elkövetési fordulatnak az esetében a rábízás általában időleges jellegű, és olyan birtokba adást jelent, ami a jármű használatától eltérő egyéb célból (javítás, szerelés, megőrzés stb.) történik.
A jármű önkényes elvétele bűntettének a rá bízott idegen jármű jogtalan használata elkövetési fordulatát, valamint a hűtlen kezelés vétségét - a BK 95. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint - a rábízás tartós vagy időleges természete, illetőleg a vagyonkezelői körben történő megvalósítás határolja el egymástól.
Mivel a vádlott a szolgálati beosztásából rá háruló vagyonkezelői kötelezettségével élt vissza egy olyan rá bízott gépjármű tekintetében, amelynek fenntartásáért, rendeltetésszerű üzemeltetéséért tartósan volt felelős, nem lehetett alanya a Btk. 327. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntettnek. A Legfelsőbb Bíróság ez utóbbi okból találta alaposnak a felmentésre irányuló fellebbezést, és nem találta megállapíthatónak a vádlott bűnösségét a jogtalan használat bűncselekményben. Erre figyelemmel a vádlottat az ellene a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jármű önkényes elvétele bűntette miatt ellene emelt vád alól - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában felmentette.
A vádlott 67 kilométert közlekedett a magáncélra igénybe vett járművel, és ezáltal 2266 forint vagyoni hátrányt okozott, amelynek a megtérítésére a határőr-igazgatóság az 1998. május 25-én kelt határozatával kötelezte. Erre figyelemmel a felmentő ítéleti rendelkezés mellett a Legfelsőbb Bíróság a szabálysértés megvalósítására alkalmas cselekmény tekintetében külön rendelkezést nem hozott.
Kétségtelen tény viszont, hogy a vádlott leittasodását mások is észlelték, ezért magatartása alkalmas volt rendfokozata tekintélyének csorbítására. A vádlott bűnösségének köre azonban a felmentő ítéleti rendelkezés folytán szűkült, és a bírói gyakorlat következetes abban, hogy a kizárólag ittas járművezetés vétségét elkövetővel szemben katonai mellékbüntetést nem alkalmaz. Ettől az ítélkezési gyakorlattól eltérni a Legfelsőbb Bíróság a jelen ügyben sem talált indokot. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság által alkalmazott soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítása mellékbüntetést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A törvénynek megfelelően, teljességgel indokoltan alkalmazta azonban a katonai tanács a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést a vádlottal szemben. A vádlott nem először követett el ittas vezetést, és a parancsnoki jellemzésből megállapítható az is, hogy szolgálaton kívül esetenként túlzott mértékű alkoholfogyasztás tapasztalható nála. Ezek az okok azt a ténybeli következtetést alapozzák meg, hogy a vádlott potenciális veszélyt jelent a közúti forgalom biztonságára, amely miatt átmenetileg mindenfajta közúti jármű vezetésétől el kell tiltani. Csak a teljes körű hatályosulásától várható a vádlott egyéni visszatartása az újabb hasonló bűnelkövetéstől. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a „B” járművezetői kategóriára korlátozás kimondását indítványozó védelmi fellebbezésnek nem adott helyt, és az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott mellékbüntetést helybenhagyta.
A bűnösség körének lényeges szűkülése olyan tényező, amelyek a büntetés kiszabásában is kifejezésre kellett jutnia. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a pénzbüntetés napi tételeinek számát arányosan 120 napra enyhítette.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései - így a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre átváltoztatása és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés is - törvényesen megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság - a helyes indokainál fogva - helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1704/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás