PK BH 1999/159
PK BH 1999/159
1999.04.01.
Az előszerződésben a végleges szerződés megkötésének időpontja meghatározható oly módon is, hogy azt a felek valamely jövőbeli esemény bekövetkezéséhez kötik [Ptk. 208. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét - amely az 1996. április 24. napján kötött megállapodás előszerződésnek minősítésére, arra alapítottan elsődlegesen a szerződés létrehozására, másodlagosan az előszerződést megszegő alperest 2 190 375 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kötelezésére irányult -, valamint az alperes viszontkeresetét, amelyben a hivatkozott megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte, elutasította.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a perbeli megállapodás a végleges szerződés megkötési idejének meghatározása hiányában előszerződésnek nem minősíthető, az feltételtől függő szándéknyilatkozat, amely mellett a kereseti követelések jogalap hiányában nem foghatnak helyt.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és közbenső ítélettel megállapította, hogy az 1996. április 24. napján kötött megállapodás előszerződés. Ezt meghaladóan a fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli megállapodás tartalmát illetően mindenben megfelel a Ptk. 208. §-a (1) bekezdés előírásainak, így az előszerződésnek minősül.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdését, amikor előszerződésnek minősítette azt az okiratot, amely nem tartalmaz olyan kifejezett megállapítást, hogy a felek meghatározott későbbi időpontban végleges szerződést kötnének egymással. Az alperes és a II. r. felperes között létrejött okirat nem felel meg az előszerződés Ptk. 208. §-ában előírt kritériumainak, az csak bizonytalan feltételtől függő szándéknyilatkozatnak tekintendő.
A felperesek ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen értékelte a vitás okirat tartalmát és jogszabálysértés nélkül minősítette azt előszerződésnek. A peres felek perbeli nyilatkozatai alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy szerződési akaratuk későbbi időpontban történő szerződéskötésre vonatkozó kötelezettségvállalásra irányult. Az alperes személyesen adta elő a perben (11. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal), hogy az 1996. április 24-i szerződés aláírásával kötelezettséget vállalt az ingatlanok cseréjére. Az előszerződésben a végleges szerződés megkötésének konkrét időpontját pedig azért nem tudták meghatározni, mert bizonytalan volt az, hogy a három telek kimérése, illetőleg összevonása mennyi időt vesz igénybe. A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdésében említett „későbbi időpontnak” csak meghatározottnak, de nem feltétlenül dátumszerűen megjelöltnek kell lennie. A végleges szerződés megkötésének időpontja meghatározható oly módon is, hogy azt a felek valamely jövőbeni esemény bekövetkeztéhez kötik. A perbeli esetben egyértelműen megállapítható volt a felek azon szerződési akarata, hogy a végleges szerződés megkötését a telekösszevonás megtörténtéhez, az új hrsz. meglétéhez kívánták kötni, hiszen ezáltal teremtődtek volna meg a végleges ingatlancsere-szerződés megkötésének előfeltételei.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22.028/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás