PK BH 1999/161
PK BH 1999/161
1999.04.01.
Kárveszélyviselés a vállalkozási szerződés késedelmes teljesítése esetén [Ptk. 303. § (2) bek. b) pont, 312. § (2) bek., 399. §].
Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint a felperes 1995. május 12. napján vállalkozási szerződést kötött az alperessel a tulajdonában álló, akkor 250 000 forint értékű FIAT 132 típusú személygépkocsi javítására és annak ezt követő levizsgáztatására. Az alperes a lebonyolítást 1995. szeptember 1-jei teljesítési határidővel úgy vállalta, hogy a levizsgáztatott birtokba adás addig megtörténik. A felperes vállalkozói díjként 150 000 forintot adott át az alperesnek.
Az alperes a lejáratkor és az azt követő felperesi felhívásra sem teljesített, majd a felperesi perindítást követően bejelentette, hogy a gépkocsit a telephelyéről ellopták.
A felperes a bejelentéshez képest módosított keresetében az alperes kötelezését kérte a gépkocsi ellenértékeként 250 000 forint, a kifizetett vállalkozói díj visszatérítéseként 150 000 forint, valamint kártérítésként 20 000 forint megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a meghozott ítéletével az alperest a felperes keresete szerint marasztalta azzal, hogy a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalkozási szerződés az alperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenült. Ehhez képest az alperes köteles a felperesnek a lehetetlenülés folytán előállt teljes kárát megfizetni, továbbá a 399. § szerint köteles részére az átadott vállalkozói díjat is visszatéríteni.
A másodfokú bíróság az alperes által előterjesztett fellebbezés összegszerű leszállítására figyelemmel a marasztalás összegét az alperes fenntartott fellebbezésének megfelelően 420 000 forintról 370 000 forintra mérsékelte. A döntés indokolásaként a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdését helyesen alkalmazta azzal, hogy ha a felperes az alperesnek átadott 150 000 forintot nem vállalkozói munkadíjként, hanem az anyagköltség fedezetére adta át, akkor ezt - felhasználása esetén - az alperes azért tartozik a felperesnek megfizetni, mert az anyagfelhasználással előállt értéknövekmény a felperesnél a gépkocsi birtokba adásának hiányában nem jelentkezhetett. A másodfokú bíróság a gépkocsi reális értékét az általa beszerzett szakértői vélemény becsült értéke alapján az elsőfokú bíróság által megállapított 250 000 forint helyett 200 000 forintban határozta meg, és ehhez képest rendelkezett a marasztalási összegnek a fenntartott fellebbezés szerinti leszállításáról.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesi kereset teljes elutasítása iránt. Ennek indokolásaként az alperes arra utalt, hogy a bíróság téves jogi álláspont alapján rendelte el az összegszerűségében is megalapozatlan marasztalását. A gépkocsi ellopására figyelemmel ugyanis a felperessel szemben helytállási kötelezettsége azért nem áll fenn, mert a felperes volt az, aki az általa felajánlott teljesítést nem fogadta el, így az átvételi késedelem időtartama alatt az alperes jogi helyzete a felelős őrzés szabályai szerint alakult, amely azt eredményezte, hogy a kárveszély a felperesre hárult. Utalt arra, hogy a fellebbezésleszállítás nem volt joghatályos, mert a tárgyaláson kézhez vett szakértői véleményt nem volt módja kellő alapossággal áttanulmányozni, annak értékbecslése pedig irreális, mert a perbeli gépkocsi a 150 000 forint alkatrészre fordított összeg felhasználásával javított állapotában sem haladta meg az általa állított 165 000 forintos értéket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelme - tényleges tartalma szerint - annak megállapítására irányult, hogy az általa szerződésszerűen felajánlott teljesítést a felperes nem fogadta el, ezért a kárveszély (a kérelmében megjelölt felelős őrzés szabályai szerint) valójában a jogosulti késedelemnek a Ptk. 303. §-a (2) bekezdésének b) pontjában szabályzott jogkövetkezményeként a felperesre hárult.
Ennek azonban önmagában ellentmond az a tény, hogy az alperes kikötött eredményként a gépkocsi levizsgáztatását vállalta. A megrendelő szakszerűtlen utasítására figyelemmel - amely abban nyilvánult volna meg, hogy nem a gépkocsi típusának megfelelő hátsó szélvédőt építtetett be a gépkocsiba - elállásra nyílott volna lehetősége, és ez mentesíthette volna a vállalt eredmény szolgáltatása alól. Elállásra azonban maga sem hivatkozott, de arra sem, hogy az eredmény elérését meghiúsító szakszerűtlen utasítás ilyen jellegére a felperes figyelmét felhívta volna, és a felperes ezt az utasítást ennek ellenére tartotta volna fenn, ezzel tudomásul véve a levizsgáztatás elmaradását.
Elállás, illetve a kötelezettségvállalás tartalmát módosító figyelemfelhívás ellenére fenntartott szakszerűtlen jogosulti utasítás bizonyítása hiányában, kizárólag az eredeti tartalmú szerződés teljesítésének kötelezetti késedelme állapítható meg. Így pedig a kárviselés kérdésében a döntés indoka helyes volt.
A megállapított összegszerűség (a gépkocsi átadáskori forgalmi értékének megállapítása) aggálytalan szakvéleményen alapult, helyességét nem kérdőjelezi meg az a magánszakvélemény, amely az állítólag ellopott és egy év után fellelt gépkocsi értékelésén alapult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.436/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás