163/B/1999. AB határozat
163/B/1999. AB határozat*
2004.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 210–228. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtt indított eljárásban annak megállapítását, hogy az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 156–173. §-ai, amelyek a Befektető-védelmi Alapot olyan formában hozták létre, hogy
– valamennyi befektetési szolgáltató köteles az Alap tagja lenni,
– az Alap feladata kártalanítás kifizetése a befektetőknek az Alap tagjai által megkötött szerződésből eredő követelések befagyása esetén, és
– az Alap fizetési kötelezettségei teljesítésének fedezetéül gyakorlatilag az Alap tagjainak befizetései szolgálnak,
alkotmányellenesek, mert ellentétesek az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
Véleménye szerint az Alapra vonatkozó szabályozás azért ellentétes az Alkotmánnyal, mert a bűncselekménnyel okozott károkért a vétlen befektetési vállalkozások kollektív anyagi felelősségét és helytállási kötelezettségét írja elő. A befektetési vállalkozás gazdálkodása semmiképpen sem érintheti az ügyfelek pénzét vagy értékpapírját, mert azokat a vállalkozás a saját vagyonától elkülönítetten köteles kezelni és afelett csak az ügyféltől kapott megbízásnak megfelelően rendelkezhet.
Az indítványozó szerint sérti a versenysemlegesség elvét és gazdasági verseny szabadságát, mert ha valamely befektetési vállalkozás irreálisan kedvező feltételek felkínálásával versenyelőnyre tesz szert a józan üzletvitelt folytató versenytársakkal szemben, és kötelezettségeit végül nem tudja teljesíteni, a versenyhátrányt elszenvedett vállalkozások kénytelenek helytállni, olyan körülmények között, amikor az Alapban való tagság kötelező, az Alapnak és a befektetési vállalkozásoknak nincs lehetősége az Alap tagjai ellenőrzésére.
Az Épt.-t 2002. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.).
A Tpt. 210–228. §-ai azonban a támadott rendelkezésekhez alkotmányjogi szempontból hasonló szabályozást tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság, az indítvány keretei között, a Tpt. 210–228. §-a alkotmányellenességét vizsgálta.
2. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
A Tpt. 210–228. §-ai az Alap jogállását, feladatát, az Alapból történő kifizetést, a kifizetett követelések átszállását, a csatlakozást az Alaphoz, az Alap tagjának díjfizetési kötelezettségét, az Alap szervezetét, az Alap igazgatóságának feladatait, az Alap forrásait, számlavezetését és pénzkezelését, a tagsági viszony megszűnését szabályozzák.
3. Az indítvány megalapozatlan.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálja el.
A jelen ügyben az indítvány a lényeges tartalma szerint azért tartja az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközőnek a Tpt. szabályait, mert a támadott rendelkezések kivétel nélkül valamennyi befektetési vállalkozásra nézve, kötelezően előírják a tagságot az Alapban, és a törvény a tagokat csatlakozási valamint éves díj fizetésére kötelezi, és rendkívüli befizetésre is kötelezhetők.
Az állami beavatkozás alkotmányos korlátairól – a piacgazdaságra és a gazdasági verseny szabadságára vonatkozó alkotmányi rendelkezések tükrében – az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozata a következőket állapítja meg: a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. (ABH 1994, 120.)
Az Alkotmánybíróság egy másik döntésben megállapította, hogy „a vállalkozás joga (...) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. (...) A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.]
A 65/1997. (XII. 18.) AB határozat is megerősíti, hogy ezen alapjog az állam által megteremtett közgazdasági feltételrendszerbe történő bekapcsolódás lehetőségét jelenti, amely adott esetben – akár ugyanazon tevékenységi körre vonatkozóan – többféle, egymástól eltérő feltételek, korlátozások lehetőségét is magában foglalhatja. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatosan különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy az – például az adórendszer – megfeleljen a piacgazdaság Alkotmányban rögzített feltételének, valamint, hogy ne legyen diszkriminatív. (ABH 1997, 391.)
Az állam az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével összefüggésben viszonylag széles szabadságot élvez a tekintetben, hogy milyen befektető-kártalanítási rendszert működtet, a befektetési szolgáltatási tevékenység végzését milyen feltételekhez köti.
A hatályos jog szerint a befektetési szolgáltatási tevékenység és árutőzsdei szolgáltatási tevékenység folytatásához – bizonyos kivételekkel – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) engedélye szükséges.
A Tpt. szabályai értelmében biztosított tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetek tagságával, a törvényben meghatározott feladat ellátása céljából jött létre az Alap. Biztosított tevékenységet végző szervezet a tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel kizárólag az Alap tagjaként rendelkezhet. Az Alap feladata a befektetők részére kártalanítási összeg megállapítása és kifizetése, a törvényben meghatározott esetekben, ha a bíróság az Alap tagjának a felszámolását rendeli el.
A befektetési szolgáltatási tevékenység és árutőzsdei szolgáltatási tevékenység viszonylag erősen szabályozott terület.
A Tpt. tartalmazza egyebek között a tevékenység (működés) engedélyezése, az engedély felfüggesztése és visszavonása, a befektetési szolgáltatási tevékenység és árutőzsdei szolgáltatási tevékenység engedélyezése szabályait, a személyi feltételeket, a befektetési szolgáltatók és az árutőzsdei szolgáltatók működési szabályait, tevékenységi szabályait, a befektetési szolgáltatási tevékenység kockázatainak kezelését.
A tagsági és fizetési kötelezettséget előíró szabályokat, amelyek állami korlátozást, beavatkozást jelentenek, ebben a szabályozási környezetben kell vizsgálni.
Az indítványban felhozott kifogásokkal kapcsolatban figyelembe kell venni azt is, hogy nem egyedül a befektető-kártalanítási rendszerre, a Befektető-védelmi Alapra vonatkozó szabályozás az, amely a befektetők védelmét és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megőrzését, illetve a befektetési vállalkozások érdekeit is szolgálja.
Az Alapban való kötelező tagság és fizetési kötelezettség előírása a befektetők védelmének az egyik olyan eszköze, amelyet számos államban alkalmaznak. Befektető-kártalanítási rendszer vagy rendszerek sok államban működnek, így az Európai Közösségek minden tagállamában működik ilyen rendszer.
A Tpt. szerinti kötelező tagság és fizetési kötelezettség a jelen esetben a vállalkozás megkezdése és folytatása feltételrendszere egyik elemének tekinthető.
Alkotmányosan nem kifogásolható, hogy a jogalkotó – a piaci biztonság követelményét szem előtt tartva – bizonyos gazdasági, vállalkozói tevékenység folytatásához pénzügyi biztosítékot követeljen meg. Piacgazdaságban ezt az állam tipikusan a lakosságra fokozott kárveszélyességű vállalkozások körében, illetőleg a fogyasztók érdekeinek fokozott védelmét szem előtt tartva írja elő.
Annak vizsgálata, hogy az állami gazdaságpolitika keretei között a jogalkotó a rendelkezésére álló szabályozási technikák közül melyiket választja, és hogy az általa választott technika a legmegfelelőbb-e a jogalkotói cél összefüggésében, nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
Nem állapítható meg az, hogy akár a kötelező tagság, akár a díjfizetési kötelezettség előírása ellentétben állna a gazdasági verseny szabadságának elvével vagy a vállalkozás jogát sértené.
A vállalkozás joga, a fentebb kifejtettek alapján, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés, a vállalkozóvá válás lehetőségének a biztosítását jelenti [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.]. Az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszer egyik eleme a jelen esetben a törvénnyel elrendelt kötelező tagság, amely tehát a vállalkozáshoz való alkotmányos alapjogot se nem akadályozza, se nem korlátozza, hanem azt jelenti, hogy mindenki csak a kötelező tagság feltételrendszere mellett válhat vállalkozóvá az adott területen.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiek alapján a Tpt. 210–228. §-ai nem sértik az Alkotmány 9. § (2) bekezdését, így az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. november 29.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás