PK BH 1999/165
PK BH 1999/165
1999.04.01.
Az ismeretlen gépjármű és az ismeretlen üzembentartó károkozása esetén a biztosító helytállási kötelezettségének alakulása [58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 2. §, 9. § (1) bek., 10. § (3) bek.].
A felperesek 1994, december 8. napján, délután 18 óra 15 perckor az E75-ös út 51-es kilométerénél balesetet szenvedtek akként, hogy a II. rendű felperes egy vele szemben haladó és szabálytalanul előző gépkocsi kikerülése érdekében, gépjárművével olyan manőverbe kezdett, amelynek során kisodródott, majd megfordulva áttért a menetirány szerinti jobb oldalra, ahol nekiütközött az I. rendű felperes autójának. A balesetet okozó járművet a rendőrkapitányság közlekedési alosztályának járőrei üldözőbe vették, de annak elmenekülését nem sikerült megakadályozni. Ezért a felperesek keresetükben az ismeretlen gépjármű által okozott káruk megtérítése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) (a továbbiakban: R.) 9. §-ának (1) bekezdése és 10. §-ának (3) bekezdése egybevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem köteles helytállni az ismeretlen üzembentartó által, gépjárműben okozott károkért.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Kifejtett jogi álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a jogszabály általa is felhívott rendelkezéseit. Hangsúlyozták, hogy azok különbséget tesznek az ismeretlen gépjármű és az ismeretlen üzembentartó által okozott károk között. Ennek alátámasztására hivatkoztak ezen előírások szövegváltozására is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a rendkívüli perorvoslatukat megalapozó jogsértést az R.-nek a Mabisz helytállási kötelezettségét szabályozó rendelkezései téves értelmezésében jelölték meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az R. 9. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a károsult a biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartó gépjárműve által vagy ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén okozott kára megtérítése iránti követelését az e rendelet és a mellékletében foglalt általános feltételek alapján - a 10. § keretei között - a szövetséggel szemben is érvényesítheti.
Az R. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében nem terjed ki a szövetség kártalanítási kötelezettsége az ismeretlen üzembentartó által a gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, elektromos hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a reklámhordozó eszközökben okozott károkra.
Az R. 2. §-ának b) pontja szerint üzembentartó: a gépjármű tulajdonosa vagy a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó.
A törvény idézett rendelkezése tehát előírja, hogy a Mabisz köteles megtéríteni az ismeretlen gépjárművel okozott károkat is. E főszabályhoz képest kivételt képez azonban az az eset, ha a gépjármű üzembentartója is ismeretlen. Ilyenkor ugyanis helytállási kötelezettsége korlátozott terjedelmű, az nem terjed ki a gépjárműben, útban, úthoz tartozó közlekedési műtárgyban, elektromos hírközlési berendezésekben, egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a reklámhordozó eszközökben keletkezett károkra. A felperesek pedig keresetükben éppen a gépjárművükben keletkezett káruk megtérítése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben.
A gépjármű üzembentartójának fogalmát - a most vizsgált mentesülési ok szempontjából is irányadóan - a jogszabály akként határozza meg, hogy a forgalmi engedélybe bejegyzett tulajdonost, vagy üzembentartót kell annak tekinteni.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. Ebből az következik, hogy a jelen eljárás során a felpereseknek kellett volna igazolniuk, hogy az R. 2. §-ának b) pontja szerint kit kell a károkozó gépjármű üzembentartójának tekinteni. Ennek bizonytalansága miatt a perbeli jogvita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a felperesnek kárt okozó gépjármű üzembentartója ismeretlen. E tényhez pedig az R. 10. §-ának (3) bekezdése azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy mentesíti az alperest a kártalanítás kötelezettsége alól. Ezért nem volt jogi lehetőség arra, hogy a felperesek kárukat az alperesre átháríthassák.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.279/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás