PK BH 1999/169
PK BH 1999/169
1999.04.01.
A külföldi bíróság ítélete a magyarországi védjegy törlése iránt indult eljárásban a bíróságot nem köti [1979. évi 13. tvr. 20. §, 55. § g) pont, 65. §; Pp. 6. §; 1969. évi IX. tv. 3. § (3) bek. c) pont, 40. § (1)-(3) bek.].
A kérelmező a jogosultja az 1977. július 27-i elsőbbségű, 432 512 lajstromszámú színes, ábrás, kombinált védjegynek, amelynek oltalma a 34. osztályba sorolt cigarettákra terjed ki. A védjegy ábráján „R6” felirat, illetve a „REEMTSMA” felirat látható.
Az 1991. január 9-i elsőbbségű, 567 222 lajstromszámú színes, ábrás, kombinált védjegy jogosultja az ellenérdekű fél, amely védjegy szintén a cigarettákra terjed ki. A védjegy ábráján „f6” és „FILTER” szavak láthatók.
A Magyar Szabadalmi Hivatal (továbbiakban: MSZH) határozatával a kérelmezőnek az ellenérdekű fél védjegye törlésére vonatkozó kérelmét mint alaptalant elutasította. A hivatal álláspontja szerint a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján az ellenérdekű fél védjegye törlésének nincs helye, mert az ellentartott megjelölések az összbenyomások alapján nem összetéveszthetőek.
Az elsőfokú bíróság a kérelemnek helyt adva az MSZH határozatát megváltoztatta, és elrendelte az 567 222 lajstromszámú védjegy keletkezésére visszaható hatályú törlését.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a védjegyek összetéveszthetőségének vizsgálata során az összbenyomásból kell kiindulni, amelyen belül azonban (kombinált védjegyek esetén) azoknak a megjelöléseknek, amelyek az ábrás védjegyek megnevezhetőségét is szolgálják, kiemelkedő jelentősége van. Az ellentartott megjelölések esetében ilyen elem az „R6”, illetve „f6” betű és szám kombináció, amelyben a 6-os szám azonos és a betűk, különösen azon a módon, ahogy az ellenérdekű fél az f betűt grafikailag megalkotta, kinézetükben és kiejtésükben is oly mértékben hasonlóak, amelyek a megjelöléseket összetéveszthetővé teszik. Az egyéb védjegyelemek, így a színek és az eltérő feliratok nem olyan domináns különbségek, amelyek az összetéveszthetőséget megalapozottan kizárnák.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az ellenérdekű fél fellebbezett, kérve az MSZH határozatának megváltoztatása iránti kérelem elutasítását. Az ellenérdekű fél álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az ellentartott védjegyeket és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a részelemek részbeni azonossága miatt azok összetéveszthetők. Az összetéveszthetőség kizártságára vonatkozóan hivatkozott arra, hogy Németországban a bíróság három fórumon is ugyanezt a kérdést vizsgálta, és megállapította, hogy a megjelölések nem téveszthetők össze. Hivatkozott arra is, hogy az általa beszerzett, közvélemény-kutatáson is alapuló szakértői vélemények az összetéveszthetőséget ugyancsak kizárták.
A kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján. Az ellenérdekű fél által csatolt magánszakértői véleményeket nem fogadta el, mert álláspontja szerint azok nem adekvát módon vizsgálták a releváns kérdéseket.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A védjegy törlésére a (felek jogviszonyában alkalmazandó) Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján akkor van lehetőség, ha a megjelölések azonosak, vagy azok az összetéveszthetőségig hasonlítanak egymásra. A jelen ügyben ellentartott megjelölések nem azonosak, ezért azt kellett vizsgálni, fennáll-e azok összetéveszthetőségének lehetősége. Lajstromozott védjegy esetén a bírósági eljárásban a Vt. 40. §-ának (1)-(3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a kérelmezőt terheli annak bizonyítása, hogy az összetéveszthetőség lehetősége fennáll.
Az, hogy két kombinált (megjelölés) védjegy egymáshoz az összetéveszthetőségig hasonlít, esetenként nyilvánvaló, rátekintéssel vagy nyelvtani és egyéb összehasonlító elemzéssel megállapítható, és nincs szükség az összetéveszthetőség megállapításánál további bizonyítás lefolytatására, adott esetben ténybeli adatok szolgáltatására.
A jelen ügyben ellentartott két védjegy azonban nem nyilvánvalóan összetéveszthető. Az ellentartott megjelölésekben csupán a 6-os szám azonos, és részben hasonlít egymásra a stilizált dohánylevelek ábrázolása. Kétségtelen, hogy a kombinált védjegyek esetében a termék neveként is funkcionáló elemek azok, amelyek dominánsak. Az ellentartott két védjegy szám-betű kombinációja egyben a cigarettatermék elnevezéseként is szolgál, ezért a megjelölésekben az „R6”, illetve „f6” megjelölés a döntő. A stilizált dohánylevelek részint nem azonosak, részint nincs kiemelkedő jelentőségük, mert dohányáruk esetén a jellegzetes dohánylevelek grafikai ábrázolása általánosan elterjedt. Ezek az elemek csak díszítésül szolgálnak, funkciójuk kizárólag az áru kelendőségének fokozására irányul, de a megkülönböztető védjegyfunkció biztosítása szempontjából jelentőségük elhanyagolható. A megjelölések színkombinációi és az egyéb feliratok pedig egymástól teljes mértékben eltérőek, és azok a megjelölések megkülönböztetését szolgálják.
A fentiekből következik, hogy önmagában a 6-os számjegyek azonossága nem minősíthető olyan döntő jelentőségűnek, amelyből nyilvánvalóan következik az ellentartott kombinált megjelölések összetéveszthetősége. Annak, hogy az ellenérdekű fél az „f” betű grafikájánál a 6-os számjegy fölött egy kört is alkalmaz, nincs ügydöntő jelentősége, mert felületes rátekintés eredményeként sem olvasható az „f” betű „R” betűként.
Önmagában tehát az ellentartott megjelölések rátekintéssel történő vizsgálata, de nyelvtani elemzése alapján sem nyilvánvaló az összetéveszthetőség, illetve a két megjelölés méretkülönbözőségéből is eredően, valamint az eltérő színkombinációk és egyéb feliratok miatt a védjegyek összbenyomása alapján az összetéveszthetőség kizárt.
A kérelmező azon túlmenően, hogy az MSZH határozatát vitatva állította a megjelölések összetéveszthetőségét, annak alátámasztására egyéb bizonyítékot, így adott esetben olyan ténybeli adatot, vagy az összetéveszthetőséget vizsgáló szakértői véleményt nem szolgáltatott az eljárás során, amely kérelmét alátámasztotta volna.
Ezzel szemben az ellenérdekű fél releváns ellenbizonyítással élt. Az általa beszerzett és a fellebbezéshez csatolt közvélemény-kutatási eredmény, illetve fonetikai szakértői vélemény aggálytalan, és megerősíti az ellenérdekű fél azon álláspontját, amely szerint a megjelöléseknél az összetéveszthetőség kizárt. Kétségtelen, hogy még dohányáruk esetén is - amelyeknek vásárlóköre a dohányosok által elsődlegesen meghatározott - minden lehetséges vásárló tekintetében az összetéveszthetőségnek kizártnak kell lennie. Abból a tényből eredően azonban, hogy a közvélemény-kutatás elsődlegesen a dohányosok körében végzett vizsgálatot, még nem következik, hogy egyéb fogyasztók esetén fennáll a megjelölések összetéveszthetősége. Ezt a kérelmező nem bizonyította. A fonetikai szakértői vélemény pedig aggálytalanul zárta ki annak a lehetőségét, hogy az „R6”-„f6” megjelölések kiejtése eredményezzen összetéveszthetőséget.
A német bíróságok ítélete a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 20. §-a, 55. §-ának g) pontja és 65. §-a értelmében a magyarországi védjegy törlése iránt indult eljárásban a bíróságot nem köti, anyagi jogerő hiányában a felek jogvitájában nem minősül ítélt dolognak. A nem peres eljárásokban is érvényesülő szabad bizonyítás rendszeréből azonban következik, hogy a bíróság minden tényt, adatot, vagy bizonyítékot a vitás tény bizonyítására szabadon felhasználhat (Pp. 6. §). Ebben az értelemben releváns bizonyíték az a tény, hogy a termékek és védjegyek származási országában a bíróságok ugyanabból a szempontból, tehát az összetéveszthetőség fennállása szempontjából vizsgálták az ellentartott megjelöléseket, és jutottak arra a következtetésre, hogy azok a vásárlók körében nem minősülnek összetéveszthetőnek. Ebből eredően az ellenérdekű fél védekezésének ténybeli alátámasztásaként a német bíróságok ítélete bizonyítékként releváns és értékelhető adat volt.
Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó állítását nem bizonyította, az a megjelölések összevetése alapján nem állapítható meg, illetve annak tényével kapcsolatban releváns ellenbizonyítással élt az ellenérdekű fél, így a védjegy törlésére irányuló kérelmet az MSZH megalapozottan utasította el. Ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérelmezőnek az MSZH-határozat megváltoztatása iránti kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Pkf. IV. 23.066/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás