GK BH 1999/177
GK BH 1999/177
1999.04.01.
Felülvizsgálati eljárásban hozott határozattal elrendelt újratárgyalás eredményeként született újabb jogerős bírósági határozat ellen is helye van - akár a korábban felülvizsgálattal élő fél részéről is - felülvizsgálati kérelem előterjesztésének [Pp. 1. §, 3. §, 270. § (1) bek., 275. § (1) bek., 275/A. § (2) és (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság részítéletével a Z.-i Városi Bíróság elsőfokú és a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetre vonatkozó rendelkezéseit hatályában fenntartotta, egyéb rendelkezéseit - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a perben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság iránymutatásában az elsőfokú bíróságnak meghagyta, hogy az új eljárásban meg kell állapítani a peres eljárással érintett helyiségek, a lakás és a terület használati díját a szerződéskötés idején hatályban volt jogszabályok alkalmazásával.
Az elsőfokú városi bíróság az új eljárásban kirendelte dr. P. I. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt. A szakértő a helyszíni szemle eredményeként megállapította, hogy a lakás, továbbá a nem lakás célját szolgáló helyiségcsoportok tekintetében a felek között kikötött bérleti díj „lényegében megfelelt” az épületekért „üzleti alapon elérhető reális használati díjnak”. A terület használati díja vonatkozásában megállapította, hogy a város belső területén az üdülési szezonban a helyiségbéreket meghaladó használati díjakra is van példa, azonban sokkal kisebb m2 alapterületű ingatlanok esetében. A szakértő figyelembe vette az 1990. és 1991. év között bekövetkezett évi 20%-os inflációs növekedést, és ennek figyelembevételével az 1990. évre vonatkozóan a lakáshasználati díjat 14 267 Ft/hó, az egyéb helyiségekét 46 687 Ft/hó, míg a beépítetlen terület díját 375 000 Ft/hó összegben határozta meg.
Az alperes a szakértői véleményt nem fogadta el, arra írásbeli észrevételt tett. Kifogásolta, hogy a szakértői vélemény összehasonlító adatok nélkül készült, kérte a szakértő megidézését. A szakértő a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg, de a távolmaradását kimentette. Írásban benyújtott kiegészítő szakvéleményében az alperesi észrevételek ellenére, a szakvéleményét változatlan formában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján hozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 636 866 Ft-ot és ebből 1 432 948 Ft-nak 1990. augusztus 27-től, a fennmaradó 203 918 Ft-nak 1991. szeptember 1-jétől számított évi 20%-os kamatát, továbbá 270 000 Ft perköltséget. A felek ezt meghaladó költségeiről úgy rendelkezett, hogy azt maguk viselik. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek között létrejött terület- és helyiségbérleti szerződés érvénytelen, ezért a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján - a beszerzett szakértői vélemény elfogadásával - rendelkezett az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás megtérítéséről. A megállapítandó használati díjba beszámította a Legfelsőbb Bíróság korábbi részítéletével hatályában fenntartott és az alperes javára megítélt 200 000 Ft értéknövelő beruházást, mert a szakértő által javasolt használati díj meghaladta a felek által kikötött bérleti díj összegét. Figyelembe vette azonban, hogy a felperes bírói felhívás ellenére csak a bérleti díjnak megfelelő összeget kívánta keresetében érvényesíteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte azt megváltoztatni és a keresetet elutasítani.
A felperes írásbeli ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. E döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a Legfelsőbb Bíróság határozatában foglalt iránymutatásnak. Utalt az 1991. május 6-i jegyzőkönyvre. A jegyzőkönyvből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes annak készítése időpontjában a földterületet még birtokában tartotta. Helytállónak találta az előbbiekre tekintettel az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy a földterület 1991. év elejéig az alperes birtokában volt. Rámutatott, hogy a felperes a keresetében csupán az 1990. évre igényelt az alperestől használati díjat a földterület után, amelyet 1 000 000 Ft összegben jelölt meg. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását is, hogy a felperes csupán 1991. szeptember 3-án jutott az épületek birtokába. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem adott elszámolást arról, hogy a szakértői vélemény szem előtt tartásával a felperest milyen összegű használati díj illette volna meg. Ezt pótolva megállapította, hogy a felperes a szakértői vélemény alapján 1 875 000 Ft használati díjat igényelhetne az alperestől, míg az épületekért a felperes jogos igényeként összességében 1 133 746 Ft-ot lehetne megállapítani. Ezzel szemben a felperes csak 1 000 000 Ft területhasználati díjat, míg az 1990. évre az épületek használati díjaként 432 948 Ft-ot, az 1991. évre pedig további 403 918 Ft-ot kért. Mindösszesen tehát a kereset alapján a felperes teljes igényét 1 836 866 Ft-ban fogadta el, amelyből - az elsőfokú bírósággal egyezően - levonásba helyezhetőnek találta a jogerősen megállapított viszontkereset szerinti 200 000 Ft-ot. Utalt arra, hogy a szakértő a területhasználati díj mértékét arra a területre dolgozta ki, amely a szerződés tárgya volt. A másodfokú bíróság az alperes részéről a másodfokú eljárásban becsatolt okiratokat nem találta elégségesnek a szakértői vélemény meggyengítésére. Hangsúlyozta, hogy a felperes - a szakértői véleményben megállapított díjazással szemben - alacsonyabb összegben határozta meg az igényét, amelyet mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megalapozottnak talált.
Az alperes a jogerős ítélet ellen két felülvizsgálati kérelemmel élt, amelynek eredményéhez képest a 18. sorszámú beadványában - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésére alapítva - a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezését, míg a 20. sorszámú beadványában az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Ez utóbbit a Legfelsőbb Bíróság a 8/I. alatti végzésével érdemi felülvizsgálat nélkül elutasította. Az alperes a felülvizsgálattal támadott ítéleteket azért találta jogszabálysértőnek, mert azokat megalapozatlannak állította, mivel a megítélt használati díj nem igazodik a használat terjedelméhez és a használati időhöz. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a használat terjedelmét egyáltalán nem tisztázták. Előadta, hogy az eljárt bíróságok még mindig „a de iure” használatot vették figyelembe, holott ettől a valós helyzet lényegesen eltért. Kifogásolta, hogy a szakértő is ennek megfelelően járt el, ezért szerinte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás téves szakértői véleményen alapszik. Előadta, hogy a ténylegesen használt földterület nem volt több mint 6000 m2. Az építmények tekintetében a használati díj megállapítását azért nevezte jogszabálysértőnek, mivel az építmények a birtokába ténylegesen nem kerültek, így azokat álláspontja szerint albérletbe sem adhatta. Azok kulcsait a felperes adta át a harmadik személynek. Állította, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy bérleti díj címén az 1990. évben 400 000 Ft-ot kifizettek, és azt kérte beszámítani a megállapítandó használati díjba.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelmek érdemi tárgyalás nélküli elutasítását indítványozta, mivel a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanabban az ügyben csak egy alkalommal élhet a peres fél felülvizsgálati kérelemmel. Érdemben is megalapozatlannak tartotta a felülvizsgálati kérelmet, ezért a felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A 18. sorszámú felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. Minden jogosult ugyanabban az ügyben csak egy alkalommal élhet felülvizsgálati kérelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felperes ellenkérelmében kifejtett eljárásjogi kifogással szemben az alábbiakra kíván rámutatni. A felperes tévesen értelmezi a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezést, amely szerint ugyanabban az ügyben a fél csak egy alkalommal élhet felülvizsgálati kérelemmel. Ez helyesen úgy értelmezhető - amiként a jelen eljárásban is történt -, hogy a 60 napos - a felülvizsgálat előterjesztésére nyitva álló - határidőn belül ugyanazon félnek, ugyanazon ügyben két felülvizsgálati kérelmet nem lehet benyújtani. Ennek következményeit a Legfelsőbb Bíróság alkalmazta, amikor a 8/I. alatti végzésével a 20. sorszám alatt benyújtott és dr. K. Zs. ügyvéd által ellenjegyzett második felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, annak érdemi vizsgálata nélkül hivatalból elutasította.
Ettől azonban eltérő esetre hivatkozott a felperes. Tény, hogy a jelen felülvizsgálattal érintett eljárást megelőzően már volt egy korábbi felülvizsgálati eljárás. Ebben a részítélettel el nem bírált felperesi kereset tekintetében a felülvizsgálati bíróság a támadott mindkét ítéletet korábban egy ízben már hatályon kívül helyezte. E végzésében foglalt iránymutatás - a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében - kötelező az alsóbb fokú bíróságok számára. A felperesi álláspont elfogadása azt jelentené, hogy a felülvizsgálati eljárásban már korábban hatályon kívül helyezett ítéletet követően, a megismételt eljárásban hozott újabb határozat már nem volna felülvizsgálattal megtámadható. Ez oda vezetne, hogy az újabb eljárásban elkövetett bármilyen súlyos törvénysértő határozat már rendkívüli jogorvoslattal nem volna ismét felülvizsgálható. Ez nyilvánvalóan ellentétes a jogalkotó szándékával. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglalt utolsó mondat betű szerinti értelmezése valóban tévedésre adhat okot, az csupán a Pp. alapvető elveivel összhangba hozott értelmezéssel vezethet helyes eredményre (Pp. 1. §, 3. §). Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság szükségesnek tartotta a fentiek kifejtését, és ennek alapján az újabb felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását indokoltnak találta.
A felülvizsgálati kérelem - annak korlátaira tekintettel - érdemben alapos. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint okirati bizonyításnak helye van. Az alperes az általa csatolt ingatlan-nyilvántartási szemlével a felperes perlési jogosultságát kétségessé tette. Ezen kívül az eljárt bíróságok az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértéssel megalapozatlan ítéletet hoztak, amikor a tényállás megállapítását lényegében csak a szakértői véleményre alapozták.
A fentiekből kitűnően mindkét fokú ítélet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésébe ütközött. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján mind az első-, mind a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felmerült új tényállítás mindenekelőtt azt teszi szükségessé, hogy az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság tegye vizsgálat tárgyává a felperes anyagi jogi értelemben vett perlési jogosultságát. (Meddig volt kezelője a felperes a perbeli ingatlannak). Amennyiben a felperes anyagi jogi értelemben jogosítottnak tekintendő, úgy nem mulasztható el a teljes tényállás feltárása. Az alperes nem zárható el annak bizonyításától, hogy valójában mekkora területet használt, az építményeket mikortól meddig birtokolta, azt is figyelembe véve, hogy ezeket más útján hasznosította. Az utóbbi független attól, hogy a felek között nem volt érvényes bérleti szerződés.
A szakértő újbóli megnyilatkoztatása előtt a bizonyítást a tényállás megállapításához le kell folytatni, majd ellenőrizhető számításokkal a használati díjat a korábban hatályban volt és a részítéletben megjelölt jogszabályok alkalmazásával meg kell állapítani. Az ítéletnek ellenőrizhető számításokat is tartalmaznia kell, nem elegendő a szakvéleményre utalás.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltséget a Pp. 275/B. §-ára figyelemmel a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése szerint csupán megállapította, annak viselése felől az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia. (Legf. Bír. Gfv. IV. 30.525/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás