PK BH 1999/18
PK BH 1999/18
1999.01.01.
Önkormányzati lakás esetén a lakásbérleti jog folytatására az jogosult, akit a törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be a lakásba, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Az unoka nem tartozik ebbe a körbe [1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 21. § (1)-(2) bek., 32. § (2) bek., 76. § (4) bek.].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogosult a perbeli önkormányzati lakás bérleti jogviszonyának a folytatására; a bérleti szerződés létrehozását is kérte. Hivatkozása szerint nagyanyja perbeli bérlakásába 1985-ben költözött be és nagyanyjával, annak 1994. november 24-én bekövetkezett haláláig együtt is lakott. Erre figyelemmel az alperesek jogellenesen tagadták meg a bérleti szerződés megkötését. Az alperesek jogcím hiányában a kereset elutasítását és viszontkeresetükben a felperesnek a lakás elhagyására történő kötelezését kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest az önkormányzati bérlakás kiürítésére kötelezte. Döntésének indokolása szerint a perbeli jogvita elbírálására az 1994. január 1-jén hatályba lépett, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) az irányadó. Miután a felperes szülei soha nem laktak a perbeli bérlakásban, a felperes nem tartozik azok közé, akik az Ltv. 32. §-ának (2) bekezdése szerint az adott esetben a lakásbérleti jog folytatására jogosultak. A másodtokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira hivatkozással - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére és a keresetének megfelelő döntés meghozatalára irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogsértő módon figyelmen kívül hagyták, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 80. §-ának (1) bekezdése alapján már az 1985. évi beköltözésével megszerezte azt a jogot, hogy a bérlő, tehát nagyanyja halálakor folytathassa a bérleti jogviszonyt. E megszerzett jogától későbbi jogszabály sem foszthatta meg. A bérleti díj átvétele e jogának a bérbeadó általi elismerését is jelenti .
A II. r. alperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban - a felperes kérelmének keretei között - a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett és lehetett vizsgálnia, jogszerű-e az a bírósági döntés, amely szerint a felperes nem jogosult a perbeli lakás bérletére.
Nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor döntésüknél az 1994. január 1-jén hatályba lépett Ltv. rendelkezéseit vették alapul: a lakás bérlője 1994. november 24-én halt meg, ezzel egyidejűleg szűnt meg a bérleti szerződés is, és keletkezett a perbeli jogvita.
Az Ltv. az átmeneti rendelkezések körében foglalkozik - egyebek mellett-a törvény hatálybalépésekor állandó jelleggel a bérlakásban jogszerűen lakók helyzetével. Az Ltv. 76. §-a (4) bekezdésének második mondata szerint az ilyen személy a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogot az Ltv. rendelkezései szerint folytathatja. Az Ltv. 32. §-ának (2) bekezdése szerint önkormányzati lakás esetén lakásbérleti jog folytatására az jogosult, akit e törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be a lakásba, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. A perben nem volt vitás, hogy a felperes szülei soha nem laktak a perbeli bérlakásban. Következésképpen a felperes olyan személy, akit az Ltv. 21. §-ának (1)-(2) bekezdései értelmében a bérlő csak a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával fogadhat be. A törvény rendelkezései alapján ezért a lakásbérleti jog folytatására nem jogosult. Helytálló ennélfogva az eljárt bíróságok ítéleti rendelkezése.
Jogszabálysértés hiányában a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.626/1996/5 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás