KK BH 1999/188
KK BH 1999/188
1999.04.01.
Az alapítvány működése törvénysértő, ha olyan személyeknek biztosít adókedvezményt, akik támogatása nem felel meg az alapítvány céljainak [Ptk. 74/F. §; 74/E. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. alperes az 1994. október 24-én kelt alapító okirattal hozta létre a „V. N. Egzisztenciateremtő” Alapítványt, a II. r. alperest. A II. r. alperes elsődleges célja, hogy elősegítse a hátrányos helyzetű emberek sikerorientációját, egzisztenciális biztonságát, akik segítség nélkül általában nem lennének képesek megoldani a családi, társadalmi és gazdasági problémáikat. Segítse anyagi támogatásával és szolgáltatásaival egyrészt azokat a vallási közösségeket - egyházak, gyülekezetek stb. -, melyek célul tűzték ki, és megvalósítják az összetartozás érzésének és a közösség iránt érzett felelősségvállalás átérzésének fejlesztését, másrészt mindazokat a társadalmi szervezeteket - alapítványok, egyesületek, vallási közösségek stb. -, melyek célkitűzései az alapítvány célkitűzéseivel megegyeznek. Az alapítvány kezelőszerve a háromtagú kuratórium, melynek tagjai: B. László, B. Lajos és az I. r. alperes. A megyei bíróság az 1994. október 27-én kelt végzésével a II. r. alperest nyilvántartásba vette.
A II. r. alperes ténylegesen nem a székhelyén, hanem az I. r. alperes budapesti lakhelyén működött. A II. r. alperes 1994. november 25-én együttműködési megállapodást kötött a G. E. Önsegélyező Egyesülettel, mely a II. r. alperessel hasonló céllal jött létre.
Az egyesülettől 1994 novemberében 147 személy kért és kapott 50 000-1 000 000 forint közötti összegű támogatást, melyet néhány napon belül befizettek a II. r. alperes pénztárában alapítványi támogatásként. A II. r. alperes a befizetők részére igazolást állított ki, mely alapján a befizetők az 1994. évi személyi jövedelemadó-bevallásukban összjövedelmüket csökkentették. A 147 személy által alapítványi támogatás címén befizetett összeget a II. r. alperes 1994 decemberében visszautalta a G. E. Önsegélyező Egyesület részére.
A megyei főügyészség 1996. január 27-én írásban szólította fel az I. r. alperest, hogy a fent részletezett tevékenységet haladéktalanul szüntesse meg, mert a kezelőszerv vagyonfelhasználása az alapító okiratban kitűzött közérdekű célnak nem felel meg, a kuratóriumi tagok kijelölését vonja vissza, és jelöljön ki más kezelőszervet. Az I. r. alperes az 1996. január 22-én kelt válaszlevelében a kifogásolt tevékenységet az alapító okiratban foglaltaknak megfelelőnek ítélte, ezért a kuratórium tagjait nem hívta vissza.
A megyei főügyészség keresetében indítványozta, hogy a bíróság a Ptk. 74/E. §-ának (4) bekezdése alapján - megfelelő határidő kitűzésével - hívja fel az I. r. alperes alapítót, hogy az alapítvány célját veszélyeztető kezelőszerv kijelölését vonja vissza, és kezelőként más szervet jelöljön ki, amelyben az alapító nem kuratóriumi tag.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, arra hivatkozva, hogy az alapítvány működése mindenben megfelel az alapszabály vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek.
Az elsőfokú bíróság végzésével felhívta az I. r. alperest arra, hogy a II. r. alperes kezelőszervét - a kuratóriumot - 60 napon belül hívja vissza, és ugyanezen időn belül új tagokból álló kuratóriumot jelöljön ki. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a kuratóriumi tagok olyan tevékenységet folytattak, amely nem az alapító okiratban megjelölt közérdekű cél megvalósítását szolgálta, ehelyett a jogszabály adta lehetőségek kijátszásával 147 személyt jogtalan vagyoni előnyhöz juttatott. A kuratóriumi tagok lehetővé tették, hogy ezek a személyek valós és tényleges alapítványi támogatás hiányában is személyi jövedelemadó-kedvezményben részesüljenek azáltal, hogy a kuratóriumi tagok ezen tevékenységüknek az alapítvány célját veszélyeztető jellegét nem ismerték fel - a perben is így nyilatkoztak -, továbbra is veszélyeztetik az alapítvány céljának megvalósítását. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Ptk. 74/E. §-ának (4) bekezdése alapján felhívta az I. r. alperest az alapítvány célját veszélyeztető kuratórium visszahívására és új kezelőszerv kijelölésére.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I. r. alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés megváltoztatását és a kereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a támogatási eljárást sem az alapítvány céljával, sem a hatályos jogszabályokkal nem tartották ellentétesnek, az APEH kifogásolása alapján ezzel a tevékenységgel azonnal felhagytak. Az I. r. alperes alapító megítélése szerint a kezelőszerv működése alatt jogait és kötelezettségét a törvényesség betartásával teljesítette.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az ebből levont jogi következtetései is helytállóak. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésre tekintettel csak az alábbiakat kívánja kiemelni.
A Ptk. 74/F. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányuló szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A 74/E. § (4) bekezdése szerint a bíróság az alapítványt megszüntetheti, ha a kezelőszerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány célját veszélyeztetik, és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a kijelölést nem vonja vissza, és kezelőként más szervet (szervezetet) nem jelöl ki.
A II. r. alperes alapító okirata szerint az alapítvány legfőbb döntéshozó, képviselő és vagyonának kezelőszerve a kuratórium, melynek hatáskörébe tartozik az alapítvány kitűzött céloknak megfelelő működéséről gondoskodás, dönt a vissza nem térítendő juttatásokról, ösztöndíjakról, anyagi juttatásokról; gondoskodik az alapítványi vagyon - lehetőség szerinti - növeléséről, gazdaságos kezeléséről.
A II. r. alperes kuratóriuma a G. E. Önsegélyező Egyesülettel kötött együttműködési megállapodás, majd az ennek alapján folytatott gyakorlat alapján lehetővé tette, hogy olyan személyek is csökkentsék az 1994. évi összjövedelmüket és ezzel adókedvezményhez jussanak, akik nem saját vagyonuk terhére részesítették anyagi támogatásban az alapítványt. Ezzel kapcsolatban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/1998. KJE számú jogegységi határozata rámutat, hogy az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi. Nem vonható le tehát akkor sem az összjövedelemből az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A II. r. alperes kuratóriumi tagjainak fenti működése ellentétben áll az alapítvány céljaival. A hátrányos helyzetű emberek sikerorientációjának, egzisztenciális biztonságának segítése, vallási közösségek támogatása az összetartozás érzésének és a közösség iránt érzett felelősségvállalás átérzésének fejlesztése érdekében nem egyeztethető össze azzal, hogy olyan személyeket kívántak adókedvezményben részesíteni, akik támogatása nem felel meg az alapítvány céljának.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően hívta fel a Ptk. 74/E. §-ának (4) bekezdése szerint az I. r. alperest az alapítvány célját veszélyeztető kuratórium visszahívására és új kezelőszerv kijelölésére. (Legf. Bír. Kpkf. I. 28.211/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás