PK BH 1999/19
PK BH 1999/19
1999.01.01.
Szerződésen alapuló kötelezettségvállalás a szolgálati lakás kiürítésére. A jogviszony megszűnése után hozott jogszabályi rendelkezések visszamenőleges alkalmazásának nincs helye [1993. évi LXXVIII. tv. 75. §; 24/1996. (IX. 25.) BM r. 17. § (2) bek., 58. § (2) bek.].
A perbeli 314 m2-es telken lévő, eredetileg négy szoba összkomfortos, 134 m2 alapterületű lakást a felperes (B. M.) vásárolta meg az állam részére 4 500 000 forint vételárért. Ezt közel 3 000 000 forintos bekerülési költséggel hétszobás, 248 m2 alapterületű lakásingatlanná alakította át. Az ingatlan-nyilvántartási tulajdonos a magyar állam lett, míg a kezelői jog a felperes javára nyert az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést. Az ingatlanvétel és -átalakítás nem kétséges célja az volt, hogy a mindenkori köztársasági megbízott otthona ebben a lakásban legyen biztosított, ugyanis a régió megfelelő más lakással nem rendelkezett.
Az alperes 1991. január 1-jétől 1994. október 31. napjáig látta el a köztársasági megbízotti tisztet. A jogviszonya azzal szűnt meg, hogy a köztársaság elnöke-érdemei elismerése mellett - a fenti hatállyal a tisztsége alól felmentette. A perbeli lakás kiutaló határozatát a Magyar Köztársaság akkori belügyminisztere írta alá. A kiutalás - BM munkaköri szolgálati lakásként - biztosította a munkakör betöltéséig a lakás használatát azzal, hogy az alperes a kiutaló határozat záradékának aláírásával tudomásul veszi, hogy munkakörének megszűnésével a lakást ki kell ürítenie és vissza kell költöznie az előző, saját tulajdonú nyíregyházi családi házába.
1993. március 9-én történt meg a lakásbérleti szerződés megkötése a kiutaló határozat szerinti tartalommal. Bérbeadóként a megyei rendőrkapitányság szerepelt.
Az alperesi munkakör 1994. október 31-i megszűnésére figyelemmel 1994. december 25. napján a felperes felszólította az alperest - a kiutaló határozatnak megfelelően a megszűnt bérleti jogviszonyra tekintettel - a lakás kiürítésére és annak birtokba adására. Az alperes kérelmezte a munkaköri szolgálati lakás megvételének a felperes általi engedélyezését. A vételi lehetőség hiányáról történő miniszteri tájékoztatás megadására azzal került sor, hogy a miniszter méltányosságból engedélyezte a lakás 1995. augusztus 31. napjáig történő továbbhasználatát.
A határidő lejárta előtt, 1995. augusztus 12. napján előterjesztett kérelmében az alperes az 1994. január 1. napján hatályba lépett 1993. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban Lt.) 75. §-ának (2) bekezdése alapján cserelakás biztosítására jelentett be igényt.
Az időközbeni eredménytelen levélváltásokat követően 1996. november 23-i keltezéssel a volt bérbeadó részéről megtörtént az 1996. november I. napjától hatálybalépett bérmódosítás közlése, amelyet az alperes 1997. január 8. napján megküldött válaszlevelében elfogadott.
Az eredménytelen peren kívüli tárgyalásokra figyelemmel a felperes az előterjesztett keresetében a perbeli munkaköri szolgálati lakás kiürítését és alperesi birtokba adásának elrendelését kérte.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen - a jogviszony hiányára alapítottan - permegszüntetésre irányult. Abban az esetben, ha a bíróság a felperesi keresetet érdemben bírálná el, azt elutasítani kérte azzal, hogy jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználóként elhelyezésre tarthat igényt, mert a használatra feljogosító munkaköre nem neki felróható okból szűnt meg. További érvként arra hivatkozott, hogy a munkakör megszűnését követő úgynevezett szerződésmódosítás (a bérközlés tárgyában megküldött volt bérbeadói levél) elfogadásával közte és a bérbeadó megyei rendőrkapitányság között határozatlan idejű bérleti jogviszony keletkezett, amely a továbbiakban rendes felmondással szüntethető meg, és ez esetben az új lakástörvény szerinti cserelakás-biztosítási kötelezettség a bérbeadót terheli.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét lényegében kereshetőségi jog hiánya okán elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a jelen perindítást követően hatályba lépett 24/1996. (IX. 25.) BM rendelet 58. §-ának (2) bekezdése szerint ezt a rendeletet a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. A rendelet 17. §-ának (2) bekezdése egyértelműen azt mondja ki, hogy a lakáskiürítés önkéntes teljesítése hiányában a helyi lakásügyi szerv köteles a bírói út igénybevételéről intézkedni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyet azzal indokolt, hogy a bíróság tévesen értelmezte a lakás feletti rendelkezési jogosultság tényleges tartalmát, ez a jog ugyanis az állami tulajdont kezelő Belügyminisztériumot illette meg, függetlenül attól, hogy a minisztérium a bérbeadói jogok és kötelezettségek teljesítése tárgyában a jogkörét részlegesen átruházta a megyei szintű lakásügyi hatóságra.
Az alperesi ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres felek között tényállási kérdésben nem volt vita, ebben a részében a jogerős ítélet által megállapítottakat kölcsönösen mindenben helytállónak és alaposnak fogadták el.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán tehát a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli lakás feletti rendelkezési jog tényleges tartalma alapján a felperes volt-e jogosult a jelen per megindítására, avagy ezt a jogkört az egykori megszűnt lakásbérleti szerződést megkötő megyei rendőrkapitányság volt-e jogosult és köteles gyakorolni.
További kérdés az volt, hogy a jogosulttól származó keresetet érdemben alaposnak lehet-e tekinteni.
Ezekben a kérdésekben a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a jogerős ítélet jogi álláspontjával.
Az a perben nem lehetett kétséges, hogy az ingatlan feletti rendelkezési jogosultság a tulajdonjog részjogosítványaként a Belügyminisztériumot illette meg. A kiutaló határozatot a bélyegzőlenyomatból és az okiratnak a miniszter általi aláírásából egyértelműen kitűnően a minisztérium hozta meg, függetlenül attól, hogy annak az alperes birtokában lévő példányára hogyan került a megyei rendőrkapitányság bélyegzője.
A kiutaló határozat - amelyen a bérleti szerződés megkötése azzal teljesen megegyező azonos tartalommal alapult - minden kétséget kizáróan tartalmazta azt, hogy a lakás munkaköri szolgálati lakás, használatára a kiutalásban részesített személy és annak a határozatban feltüntetett hozzátartozói a munkakör betöltésének időtartamáig jogosultak, a munkakör megszűnése minden további jogcselekmény vagy jogi tény nélkül maga után vonja a lakáshasználati jogosultság megszűnését. Ehhez képest a kiutaló határozat szerinti jogosult alperes és családja a munkakör megszűnésével egyidejűleg köteles a lakást a családjával együtt az afeletti rendelkezési joggal bíró kiutaló hatóság birtokába adnia és onnan a kiutaló határozat záradékolásában vállalt kötelezettségének megfelelően köteles a személyi tulajdonú lakásába visszaköltözni.
A jogszabály kógens rendelkezést a cserelakás biztosítására sem a korábban hatályban volt lakásügyi rendeletben, sem az Lt.-ben nem fogalmazott meg. Ehhez képest azt a kérdést, hogy a lakáshasználat jogcímének a megszűnésével a lakásban visszamaradó fél jogosult-e és milyen feltételekkel esetleges cserelakás biztosítására, kizárólag a felek megállapodása dönti el. A jelen esetben a megállapodás úgy szól, hogy a jogviszonymegszűnés jogkövetkezménye nem függ a munkakör megszűnésének önhibájától vagy az attól való mentességtől. A megszűnt jogviszonyra figyelemmel a kiutaló határozatban foglalt kötelezettségvállalás teljesítése érdekében a határozatot hozó minisztérium fellépési jogosultságát nem lehet vitássá tenni. A későbbi jogszabály szerinti, a perindításra jogosultak személyi körét behatároló rendelkezést - a már folyamatban lévő ügyben - visszamenő hatállyal nem lehet alkalmazni. A másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontja téves volt.
A megszűnt bérleti jogviszonyra tekintettel a kiürítést megtagadó alperessel szembeni használati díj iránti igénybejelentés - annak tényleges tartalma alapján - a már megszűnt jogviszonyt nem módosíthatta; és nem teremtett az alperes részére új jogcímes használatot sem. Ehhez képest tehát az állapítható meg, hogy a kiutaló hatóságként eljáró felperes ilyen minőségben történő fellépése jogszerű volt, a kiürítésre és birtokba adásra kötelezés tárgyában a keresete az alperessel megkötött egyértelmű megállapodáson alapult, és az is jogszerűnek minősült.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a meghozott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a rendelkező rész szerint az alperest a lakás kiürítésére kötelezte. (Legf. Bír. Pfv. I. 20.726/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás