KK BH 1999/191
KK BH 1999/191
1999.04.01.
Illetékhatározat felülvizsgálata iránti perben a pertárgy értéke a kiszabott és a felperes által nem vitatott illetékösszeg különbözete [Pp. 75. § (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, és az alperest a felperes javára 7800 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltségben marasztalta. Ez utóbbi rendelkezést támadta fellebbezéssel az alperes.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezett részében megváltoztatta, s a felperes javára megállapított elsőfokú perköltség összegét 7800 forintról 1060 forintra leszállította. A másodfokú bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy a perérték nem az elsőfokú bíróság által figyelembe vett érték, hanem csak a felperes által vitatott 21 200 forint, mely érték a felülvizsgálni kért alperesi határozatban megállapított 163 200 forint és a szerződéses vételár (142 000 forint) különbözete. Az ügyvédi munkadíj mértéke is csak a fentiek szerinti 21 000 forinthoz igazodhat.
A másodfokú bíróság jogerős végzése ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, arra hivatkozva, hogy a másodfokú bíróság a pertárgy értékét az illetékalap és a kiszabott illeték különbsége alapján határozta meg, holott a két összeget nem lehet egy alapra hozni. A pertárgy értéke a kiszabott illeték és a felperes által nem vitatott illeték különbözete 149 840 forint, és ehhez igazodik az ügyvédi munkadíj.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben indítványozta a másodfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását, míg indokolásának megváltoztatását. Álláspontja szerint az ügyvédi munkadíjnak a pertárgy értékén kívül az elvégzett munkához is igazodnia kell. Jelen esetben a felperes képviseletét ellátó ügyvéd több azonos tárgyú perben látta el a képviseletet. Minden per ugyanazt a tényállást tartalmazta, ugyanazt a keresetlevelet kellett megírnia a felperes jogi képviselőjének.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 337. §-ának (2) bekezdése szerint: ha a határozatnak hivatalból vagy kérelemre történt visszavonása vagy módosítása folytán hozott új közigazgatási határozat a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tesz, a bíróság a pert megszünteti, és a közigazgatási szervet a perköltség megfizetésére kötelezi. A Pp. 75. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján perköltség - törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindazon költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.]. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos készkiadásait és munkadíját is.
A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az elsőfokú bírósági eljárásban a bíróság polgári peres ügyben legalább 1000 forint, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg.
A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A másodfokú bíróság jogerős végzése tévesen állapította meg a pertárgy értékét, s ebből következően tévesen állapította meg a felperes ügyvédjének munkadíját is. Az alperes határozatával 163 200 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a keresetében a szerződéses vételár, azaz 142 000 forint alapján kérte megállapítani az illeték mértékét. A másodfokú bíróság az alperesi határozatban megállapított illeték és a szerződéses vételár mint illetékalap különbözetét tekintette a pertárgy értékének, amely a pertárgyérték meghatározásának alapjául nem szolgálhat. A pertárgy értéke ebben az esetben az alperes által kiszabott illeték, illetve a felperes által sem vitatott illeték különbözete, és az így vitatott illetékösszeg képezi az ügyvédi munkadíj összege megállapításának alapját.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a vitatott illeték mint pertárgyérték alapján megfelelően állapította meg a felperes javára az ügyvédi munkadíjból álló perköltség összegét.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27.261/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás