BK BH 1999/195
BK BH 1999/195
1999.05.01.
Az emberölés bűntettének befejezett kísérletét megvalósító, korábban életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt már szabadságvesztésre ítélt vádlottal szemben - a beszámítási képesség enyhe fokú korlátozottsága és a viszonylag nagyszámú enyhítő körülmény ellenére - nem indokolt az enyhítő rendelkezés alkalmazásával történő büntetéskiszabás [Btk. 83. §, 87. § (2) bek. b) pont, 16. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1998. március 10. napján meghozott ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott magyar állampolgár, az általános iskola 6 osztályát végezte el, vagyontalan, katonai szolgálatot nem teljesített. Feleségétől különváltan él, együtt él P. J.-nével. Az együttélés alatt egy gyermekük született, aki jelenleg 7 éves, együtt tartják el az élettársának a házasságból származott egy kiskorú gyermekkel együtt.
Munkanélküli mind a vádlott, mind pedig az élettársa, fejenként 9200 forint segélyben részesülnek.
Korábban a megyei bíróság 1986. október 30-án jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége, magánlaksértés vétsége, valamint garázdaság vétsége miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ebből a büntetésből feltételes szabadságra bocsátás folytán 1988. november 27. napján szabadult. Ezenfelül a városi bíróság az 1996. október 7. napján jogerőre emelkedett - tárgyalás mellőzésével meghozott - végzésével lopás vétsége miatt 10 000 forint pénzbüntetést szabott ki a vádlottal szemben.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor és jelenleg is gyengeelméjűségben szenved, mely miatt enyhe fokban korlátozott volt abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, illetőleg hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
P.-né 1996 augusztusában megállapodott a sértettel, hogy lakásán heti 1-2 alkalommal háztartási munkát végez díjazás fejében. 1997. június 7-én P. J.-né a reggeli órákban indult csigát gyűjteni. Délelőtt az összegyűjtött csigákat leadta, majd a boltba ment vásárolni, ahol összetalálkozott a sértettel. A sértett arra kérte őt, hogy menjen el hozzá, és segítsen neki palántát ültetni, majd később kérte, hogy mosson is. A sértett ezután eltávozott, P.-nét magára hagyta a házban. P.-né a munka végeztével nem merte a lakást lezáratlanul hagyni, ezért megvárta, amíg a sértett délután hazaér.
Miután az ittas sértett hazaérkezett, belülről bezárta az ajtót és P.-nével szexuális kapcsolatot létesített.
Időközben a vádlott - aki délelőtt a lakásán kb. fél liter bort fogyasztott el - délelőtt szintén csigát gyűjtött, majd a kocsmába ment, ahol kb. 3-4 fröccsöt fogyasztott. Egy ismerősétől értesült arról, hogy élettársa a sértettnél tartózkodik, ezért felkereste a sértett házát.
Kb. 18 óra tájban érkezett meg a sértett házához. A bejárati ajtót zárva találta, kopogtatására nem jelentkezett senki. Ezután a vádlott az ablakon keresztül benézve észlelte, hogy a sértett és az élettársa hiányos ruházatban félreérthetetlen helyzetben az ágyban fekszik. Ekkor a bejárati ajtót kézzel kifeszítette, és bement a házba. A vádlott felelősségre vonta az élettársát a magatartása miatt, a sértett pedig a szobából a konyhába ment, és kérdőre vonta a vádlottat, hogy mit keres ott. A sértett ezután egy fejszenyelet ragadott, és azzal 3-4 esetben a vádlott vállát megütötte. A vádlottnak sikerült a baltanyelet a sértett kezéből kiütni, ekkor a sértett meglökte a vádlottat a mellénél, s ennek következtében a vádlott a szobaajtónak esett, az ajtó üvegezett része kitörött. Eközben P. J.-né a lakást elhagyta.
A sértett közben igyekezett felvenni a földről a baltanyelet. Amikor már félig lehajolt állapotban volt, a vádlott a farzsebéből elővette a 17,5 cm pengehosszúságú konyhakését, és azzal a sértettet egy ízben nagy erővel felülről lefelé irányuló mozdulattal szívtájékon szúrta.
Ezt követően a vádlott elhagyta a helyszínt, a kést útközben az egyik ház előtt eldobta, ahol megtalálták, majd az lefoglalásra került.
A rendőrséget P.-né értesítette, majd a mentők a sértettet kórházba szállították.
A sértett a vádlott késszúrása folytán a bal mellkasfélen a VI. borda magasságában 4 cm hosszúságú sérülést szenvedett el, a szúrás megnyitotta a szívburkot, és a tüdő sérüléséből is jelentős vérzés keletkezett, mely közvetlen életveszéllyel járt.
A sértetten műtétet hajtottak végre, ennek ellenére 1997. július 14-én a kórházban meghalt. Halálának oka a hörgős tüdőgyulladás volt, mely a tüdő daganatos megbetegedésével állt összefüggésben. A sértettet ért mellkasszúrás és a bekövetkezett halál közötti okozati összefüggés nem volt megállapítható annak ellenére, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedésén a szükségessé vált műtéti megterhelés heveny állapotrosszabbodást előidéző tényezőként jelentkezett.
A vádlott a bal alkarján szenvedett el sérülést, melynek a gyógytartama a 8 napot nem haladta meg. A sérülés keletkezhetett a szobaajtónak történt lökés során az ajtó üvegezett része betörésekor.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor 1,58 ezrelékes, közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
A sértett ittasságának a mértéke - erre irányuló vizsgálat hiányában - nem volt megállapítható.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, míg a vádlott és a védő a büntetés enyhítése végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész átiratában - és azzal egyezően a tárgyaláson jelenlévő képviselője is - a tényállásnak a kiegészítése, helyesbítése és a büntetéskiszabási tényezők korrekciója mellett a fő-, de a mellékbüntetés súlyosítását is indítványozta.
A védő elsődlegesen a vádlottnak jogos védelem címén történő felmentését kérte.
Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján - a Be. 258. §-a (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával - a tényállást az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette.
Az ajtó kifeszítése után a vádlott felelősségre vonta az élettársát, őt a nála levő kés nyelével több ízben erőteljesen - de közepesnél kisebb erővel - fejbe ütötte, továbbá lábon is rúgta.
E bántalmazás eredményeként P. J.-né a fejtetőn két repesztett sebet, a bal lábszáron hámfosztást szenvedett el, valamint a kés a jobb kézháton is felületes metszett sérülést okozott. Sérüléseinek a gyógytartama 8 napon belüli volt, de magánindítványt nem terjesztett elő.
Miközben a vádlott az élettársát bántalmazta, a sértett felszólította őt a távozásra, majd ezután ragadta meg a sértett a fejszenyelet.
A vádlott a kezében lévő késsel - amellyel már az élettársát is bántalmazta - szembenálló testhelyzetben szúrta meg a sértettet. A szúrás iránya merőleges, illetve felülről kissé lefelé irányuló volt.
A fenti kiegészítésekkel a tényállás már minden tekintetben mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól, hiányosságoktól, így az irányadó volt a fellebbezési eljárásban.
A megyei bíróság indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette.
Az alapul szolgáló tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekménynek a jogi minősítése is törvényes. A célba vett testtájék, a szúrás igen jelentős ereje és a használt eszköz jellemzői miatt kétségtelen, hogy a vádlott legalább eshetőleges ölési szándékkal cselekedett.
A vádlott erőszakkal hatolt be a sértett lakásába, ahol az élettársát - eszközzel - nyomban bántalmazta. Ezért a sértett - a Btk. 29. §-a (1) bekezdésének értelmében - P.-né védelmében jogszerűen lépett fel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért nem találta alaposnak, hogy a védőnek azt az álláspontját, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, és ez okból felmentésére vagy akár a büntetésének korlátlan enyhítésére kerülhetne sor.
A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál mérvadó tényezőket általában helyesen vette számba. Elmulasztotta azonban a vádlott terhére értékelni azt a tényt, hogy a cselekményt idős, 70 éves sértett sérelmére követte el. Ugyanekkor igen nagy súlyt tulajdonított a kísérletnek, holott a jelentős vérzéssel járó szívsérülés miatt kizárólag a véletlenen múlt, hogy a sértett halála nyomban nem következett be.
A hasonló jellegű élet elleni bűncselekmények sajnálatosan elszaporodott volta, a cselekmény jelentős tárgyi súlya, valamint az a körülmény, hogy a vádlott életveszélyt okozó testi sértés miatt is volt már büntetve, nem ad lehetőséget az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek. b) pont] alkalmazására.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találva a kiszabott főbüntetést súlyosította, annak tartamát a törvényi minimumban - 5 évben - határozta meg.
Az egyébiránt helyesen számba vett enyhítő körülmények - így különösen a cselekménynek a bizonyos mértékben méltányolható motívuma - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ennél lényegesen súlyosabb büntetést nem indokoltak.
A mellékbüntetés tartama az új főbüntetéshez képest sem tekinthető aránytalannak, ezért annak mértékét a változtatás nem érintette. (Legf. Bír. Bf. IV. 1330/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás