BK BH 1999/199
BK BH 1999/199
1999.05.01.
A büntetés-végrehajtási bíró által hozott elsőfokú végzés a fellebbezésre jogosultak azon nyilatkozatával, hogy nem kívánnak fellebbezéssel élni, nyomban jogerőre emelkedik. Az elítélt részéről az előbbivel ellentétes - még ugyanazon a meghallgatáson tett - perorvoslati nyilatkozat nem tekinthető joghatályosnak [Bv. tvr. 6. § (4) bek.; Be. 247. § (1) bek., 249. § a) pont, 268. §, 269. § (3) bek., 270. § (1) bek., 395. § (2) bek a) pont].
Az elítélt - aki jelenleg 2 év 4 hónapi börtönbüntetését tölti - az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelését kérte. Az első fokon eljárt büntetés-végrehajtási bíró végzésével az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelését mellőzte.
Az elítélt meghallgatásáról készült jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a végzés kihirdetésekor a jelen levő elítélt, valamint az ügyész úgy nyilatkozott, hogy a végzést tudomásul veszik.
Ezt követően - még a meghallgatása során - az elítélt bejelentette, hogy a korábbi nyilatkozatát módosítja, fellebbezni kíván, kéri, hogy a fellebbezését az előző nyilatkozatával szemben fogadja el a bíróság, mert hátha mégis engedélyezné a másodfokú bíróság az enyhébb szabályok alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság utóbbi nyilatkozatára tekintettel - azt joghatályosan előterjesztett perorvoslatnak tekintve - az iratokat a főügyészség útján a megyei bírósághoz mint másodfokú bírósághoz felterjesztette.
A főügyészség átiratában a végzés megváltoztatását és az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezését indítványozta.
A megyei bíróság az ügy tanácsülésen [Bv. tvr. 6. § (4) bek.] történt felülvizsgálatának az eredményeként úgy látta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor - függetlenül az elítélt korábbi nyilatkozatától - a fellebbezést joghatályosan előterjesztettként értékelte.
A Be. 270. §-ának (1) bekezdése és a 268. §-a alapján ezúttal is irányadó Be. 395. §-a egyértelmű szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság határozata mikor tekinthető jogerősnek. A Be. 269. §-ának (3) bekezdésében írtakból következően az adott esetben a kihirdetés útján közölt végzés elleni fellebbezést a kihirdetéskor kellett bejelenteni. Az elítélt azonban a kihirdetéskor úgy nyilatkozott, hogy a végzést tudomásul veszi.
A korábban hivatkozott Be. 395. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében az elsőfokú határozat azon a napon jogerőre emelkedik, amelyen a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoznak, hogy nem kívánnak fellebbezni.
Mindebből következik, hogy a fellebbezésre jogosultnak ahhoz a nyilatkozatához, amelynek az a tartalma, hogy nem kíván fellebbezni, jogkövetkezményként - amennyiben más jogosult nem jelent be perorvoslatot - a határozat jogerőre emelkedése fűződik. Ezt a jogerőhatást utóbb bejelentett - az előbbivel ellentétes - nyilatkozat nem oldhatja fel.
A kifejtettek szerint az elítélt által utóbb bejelentett „fellebbezés” nem tekinthető joghatályosan előterjesztettnek, ezért azt a Be. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében már az első fokon eljárt bírónak el kellett volna utasítania. Mivel a törvény értelmében kizárt fellebbezés elutasítását az elsőfokú bíróság elmulasztotta, azt a megyei bíróság a Be. 249. §-ának a) pontja alapján pótolta, annak utólagos megállapítása mellett, hogy az elsőfokú végzés a kihirdetés napján jogerőre emelkedett.
Mindennek megfelelően a másodfokú bíróság az iratokat érdemi felülbírálat nélkül visszaküldte az első fokon eljárt bíróságnak, megjegyezve, hogy a főügyészség indítványában kifejtettekkel a megyei bíróság nem értett egyet, és utalt e vonatkozásban a jelen esetben követendő ítélkezési gyakorlat (BH 530/1994., 388/1995., 13/1996., 181/1996.) iránymutatására. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 415/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás