BK BH 1999/2
BK BH 1999/2
1999.01.01.
I. Az élet és testi épség elleni bűncselekmény elbírálása esetén az ítélet indokolásában meg kell állapítani a vádlott bűnösségének formáját és annak a meghatározása sem mellőzhető, hogy az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándékkal cselekedett-e (Btk. 13. §; Be. 220. §).
II. Az emberölés kísérletével kapcsolatos önkéntes eredményelhárítás esetén a maradékcselekményként megállapított életveszélyt okozó testi sértés miatt a törvényi minimumot megközelítő szabadságvesztés nem szolgálja kellően a büntetés célját [Btk. 17. § (3) és (4) bek., 83. §, 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság az 1998. január 13-án kelt ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, a bűncselekmény eszközéül használt konyhakést pedig elkobozta.
Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1984-ben már végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott nem gyengeelméjű, elmebetegsége, tudatzavara nincs, és nem volt a terhére rótt cselekmény idején sem. Enyhe fokú szellemi hanyatlása valószínűsíthető.
Személyiségzavarban szenved amely az eredendően meglevő akaratgyengesége, állhatatlansága, érzelmi kiegyensúlyozatlansága mellett az idült alkoholizmus talaján bekövetkezett jellemtorzulásban (characteropathia alkoholica) mutatkozik meg, de a személyiségzavara nem éri el az elmebetegség szintjét. A terhére rótt cselekmény idején közepes fokú szokványos alkoholos befolyásoltság alatt állott, kóros részegség vagy csökevényes kóros részegség nem volt megállapítható. A terhére rótt cselekmény társadalomra veszélyességének a felismerésére és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására képes, és képes volt a terhére rótt cselekmény idején is. Idült alkoholizmusa miatt alkoholelvonó kezelésének elrendelése indokolt és javasolt.
A vádlott 1997. március 9-én a lakásában a barátnőjével egész nap italozott. Délután megjelent a vádlott lakásán a sértett, aki hosszú ideje ismerte a vádlottat, mivel korábban egy munkahelyen dolgoztak. A két férfi jó barátságban volt egymással. Ezt követően hármasban folytatták tovább az italozást.
Amikor a szeszes ital elfogyott, a vádlott elment a közeli boltba, ahol 2 dl pálinkát vásárolt, majd visszaindult a lakásba, ahol ezalatt az ittas sértett szexuálisan közeledni próbált a vádlott szintén ittas állapotban levő barátnőjéhez, aki azt nem utasította vissza.
A vádlott a lakásba visszatérve azt látta, hogy a barátnője hanyatt fekszik az ágyon, az alsó teste pedig meztelen, míg a sértett a barátnője mellett ül. A vádlott félreérthetetlennek értékelte barátnője és a sértett viselkedését, és ezen felindulva felkapott egy 18,5 cm pengehosszúságú, hegyes végű, fanyelű kést, és azzal közepes-nagy erővel a szemközt álló sértett jobb mellkasfelébe szúrt. A mellkas szúrt sérülése a mellkasfél elülső felszínén, a jobb kulcscsont alatti területen helyezkedett el, a II. bordaközben. A szúrcsatorna elölről hátrafelé, felülről lefelé, közel nyílirányban helyezkedett el. A szúrcsatorna hossza mintegy 8 cm. A vádlott a jobb mellkasfélen áthatoló szúrt sérülést szenvedett el, melyhez tüdősérülés és vérmell kialakulása is párosult. A sérülés tényleges gyógytartama 6 hétre tehető, maradandó testi károsodás vagy súlyos egészségromlás kialakulása azonban nem várható. A sérülés elszenvedésekor a sértettnél heveny, közvetlen életveszélyes állapot alakult ki, amely állapotot az azonnal alkalmazott szakszerű orvosi segítségnyújtás (műtét) hárított el.
A sértett a sérülés elszenvedése után rosszul lett, és az ágy mellé leült, míg a vádlott azonnal a közelben található telefonfülkéhez szaladt és telefonon értesítette a mentőszolgálatot. A mentők hamarosan a helyszínre érkeztek, és a sértettet a sebészeti klinikára szállították, ahol azonnali életmentő műtétet végeztek.
A vádlott véralkohol-koncentrációja a bűncselekmény elkövetésekor 2,5 ezrelék volt, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A mentőszolgálat értesítése alapján a rendőrség is a helyszínre érkezett, ahol a lakásban megtalálták a bűncselekmény elkövetéséül szolgáló kést, amelyet lefoglaltak.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért jelentett be fellebbezést, a másodfokú tárgyaláson a legfőbb ügyész a vádlottal szemben a büntetés súlyosítását indítványozta.
A fellebbezési eljárásban a védelem elsősorban az elsőfokú ítélet helybenhagyását és egyben azt kérte, hogy a bíróság a büntetés fele részének a kiállása után engedélyezze a vádlott feltételes szabadságra bocsátását.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy a megyei bíróság az ügy eldöntésének alapjául szolgáló valamennyi bizonyítékot beszerezte, megvizsgálta, és azokat helyesen értékelve, hibátlan, a felülbírálat alapjául szolgáló tényállást állapított meg. Az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul és törvényesen tett eleget.
A tényállásból törvényesen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése is helytálló.
A jogi indokolás annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott ittas és emberileg méltányolható motívumból származó indulat hatására, a nagyméretű, 18,5 cm pengehosszúságú késsel a sértettet közepes-nagy erővel mellbe szúrta, és ezáltal közvetlen életveszéllyel járó sérülést okozott. Ez a cselekmény megvalósítja a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét. A cselekmény végrehajtásának módja, az eszköz és a bekövetkezett igen súlyos eredmény - ugyanis a sértett életét csak azonnali, szakszerű műtéti beavatkozás hárította el - az élet kioltására irányuló eshetőleges szándék megállapítására nyújt alapot. Ennek a megállapítása még akkor is szükséges, ha - helyesen - az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a vádlott a szúrás leadása után nyomban telefonált a mentőkért, és ez az elhárító magatartása eredményezte az azonnali orvosi segítséget, és mentette meg a sértett életét. Ekként a vádlott esetében a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése szerinti önkéntes eredményelhárítás folytán a büntetőjogi felelőssége csak a maradék cselekményért - az életveszélyt okozó testi sértés bűntettéért - áll fenn. E kiegészítés mellett az elsőfokú ítélet jogi álláspontja helytálló.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi tényezőket hiányosan sorolta fel. További büntetést csökkentő tényező a cselekménynek eshetőleges szándékkal végrehajtása, míg súlyosító a különösen veszélyes eszköz használata. Figyelemmel a cselekmény jelentős tárgyi súlyára - az önkéntes eredményelhárítás büntetőjogi konzekvenciája ellenére is -, a kiszabott főbüntetés enyhe, tekintettel arra is, hogy hosszabb idő eltelt ugyan, de a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt korábban már elítélték.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetés tartamát 3 évi börtönbüntetésre súlyosította. (Legf. Bír. Bf. V. 353/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás