20/1999. (VI. 25.) AB határozat
20/1999. (VI. 25.) AB határozat1
1999.06.25.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – dr. Lábady Tamás és dr. Strausz János alkotmánybíráknak a határozat rendelkező része 1. pontjára vonatkozó különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 203. § (3) bekezdésének a ,,vagy természet elleni fajtalanságot követ el,'' szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A Btk. 203. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
,,(3) Aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.''
Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály alapján lefolytatott és jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól.
2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 203. § (1)–(2) bekezdése és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat egyebekben elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Btk. 203. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában két külön indítványt terjesztettek elő. Az Alkotmánybíróság a tárgyi összefüggésre tekintettel az indítványokat egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.
1.1. Az egyik indítványozó a Btk. 203. §-ának teljes egészében történő megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a vérfertőzést büntetni rendelő jogszabály, az ebben a körben érintett személyek tekintetében, sérti a hátrányos megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében deklarált tilalmát.
Beadványában az indítványozó elismeri, hogy a vérrokonok szexuális kapcsolatát már ősidők óta tiltották; a genetika tudományosan is igazolta azt az ősi tapasztalatot, hogy a vérrokonok kapcsolatából származó utódoknál károsodások léphetnek fel. Az is igaz, hogy az emberi közösségek, társadalmak többsége ma is elítéli a közeli vérrokonok szexuális kapcsolatát. Mindamellett e kapcsolatokban nem lelhetők fel a társadalmi veszélyesség elemei, ezért az ilyen problémák megoldása nem a büntetőjog területére tartozik, hanem a tudományos kutatók, orvosok és pszichológusok hatáskörébe. Nem engedhető meg továbbá, hogy az emberek benső magánéletébe és szexuális szokásaiba a jog úgy avatkozzék be, hogy közöttük ezáltal alkotmányellenes megkülönböztetést tegyen.
1.2. A másik indítvány a Btk. 203. §-ának a (3) bekezdését támadja. Álláspontja szerint a testvérek közötti vérfertőzés bűntetté nyilvánítása alkotmányellenes. Diszkrimináció állapítható meg az azonos nemű testvérek, valamint a különböző nemű testvérek egymás közötti fajtalansága tekintetében, mégpedig az előbbi személycsoport hátrányára. A törvény ugyanis a testvérek közötti heteroszexuális fajtalankodást nem tekinti bűncselekménynek, a homoszexuális, tehát az úgynevezett ,,természet elleni'' fajtalankodást viszont büntetni rendeli.
II.
Az indítványok részben megalapozottak.
1.1. A Btk. 203. §-a a vérfertőzésről a következő rendelkezéseket tartalmazza:
,,
Vérfertőzés
203. § (1) Aki egyenesági rokonával közösül vagy fajtalankodik, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
(3) Aki testvérével közösül, vagy természet elleni fajtalanságot követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.''
A Btk. 203. § kétféle magatartásban határozza meg a vérfertőzést, és ezért két különböző törvényi tényállást határoz meg, eltérő szankciókkal. Az első változat, mint bűntett, súlyosabb megítélés alá esik. Elkövetőként olyan személyekre vonatkozik, akik egymásnak fel-, illetve lemenő ági, tehát egyenesági rokonai (pl. szülő-gyermek). Elkövetési magatartásként minden szexuális aktus büntetendő: mind a közösülés, mind a különneműek közötti fajtalanság, mind pedig az azonos neműek közötti, tehát természet elleni fajtalanság. Büntetlenséget a törvény csupán a kiskorú leszármazónak biztosít.
A második változat mint vétség, enyhébb megítélés alá esik, ezért a törvényi büntetési tétel is alacsonyabb. Elkövetőként azokra vonatkozik, akik egymásnak vér szerinti testvérei. Elkövetési magatartásként a törvény az előzőhöz viszonyítva szűkebb tevékenységi kört szankcionál: a testvérek közösülését és az azonos nemű testvérek természet elleni fajtalanságát.
A különnemű testvérek közötti fajtalanság e tényállás alapján nem képez bűncselekményt, ellentétben a korábban hatályos Btk., az 1961. évi V. törvény 282. § (3) bekezdésével, amely az egyenesági rokonokhoz képest enyhébben ugyan, de a testvérek közötti mindenfajta nemi kapcsolatot egyaránt büntetni rendelt.
1.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése így rendelkezik:
,,(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy részére az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.''
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] is összefüggésben.
Megállapította, hogy ,,a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.'' [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Rámutatott arra is, hogy ,,az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.'' [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]
Az indítványok alapján azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy a közeli hozzátartozók (egyenesági rokonok, testvérek) szexuális kapcsolatának bűncselekménnyé nyilvánítása, illetve büntetőjogi szankcionálása sérti-e az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció tilalmát.
Az Alkotmánybíróság a 21/1996. (V. 17.) AB határozat indokolásában a következőket fejtette ki: ,,Általános jelenség, hogy a nemi erkölcs egyes részei – éppen az erkölcsi pluralizmus elismerésével – a jogi szankcionálásból kikerülnek. Kétségtelen viszont, hogy a büntetőjog a nemi erkölcs területén (is) meghúzza azt a szélső határt, amelynek áthágását a társadalom már nem tűri el. ... Vannak bűncselekmények, ahol ma is nemcsak egybeesik az erkölcsi és a jogi megítélés, hanem ahol a büntetendőséget erkölcsileg nem lehet komolyan kérdésessé tenni – például az emberölésnél. A nemi erkölcs szempontjából sem lehet kérdésesnek tekinteni például a vérfertőzés megbüntetését, noha elméleti cikkek már éppúgy megkérdőjelezték ezt, mint – a ,,gyermeki szexualitás jogait'' követelve – a ,,megrontás'' bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ilyen törekvések azonban elméleti kuriózumok maradtak, amelyeknek a tételes jogban és az ítélkezésben nincs hatásuk.'' (ABH 1996. 74, 82.)
Az Alkotmány védi a házasság és a család intézményét (15. §), a 16. § szerint pedig: ,,A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására, nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.''
A házasság és a közeli (vér)rokonok közötti családi kapcsolat védelme, az ifjúság tekintetében az állam különös gondoskodási kötelezettsége, valamint a leszármazás genetikai védelme ésszerű indokát adják a társadalom e kiemelt személyi csoportjaira vonatkozó, büntetőjogi következményekben is mutatkozó megkülönböztetésnek.
A Btk. 203. § (1) bekezdése, amely az egyenesági rokonok közötti fajtalankodást bünteti, vonatkozik a homoszexuális és heteroszexuális fajtalankodásra is. Szexuális irányultság szerinti különbségtétel tehát e kiemelt személyi kör tekintetében nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel elutasította azt az indítványt, amely a Btk. 203. § (1)–(2) bekezdését és a (3) bekezdés első fordulatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek állította és megsemmisítését kérte.
1.3. A Btk. 203. § (3) bekezdése szerint ,,aki testvérével ... természet elleni fajtalanságot követ el, ... büntetendő''.
A fajtalanság fogalmát a Btk. 210/A. § (2) bekezdése értelmezi. Eszerint ,,E Cím alkalmazásában fajtalanság a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.''
Bár a törvényi értelmezésben ,,kivételként'' említett közösülés fogalmát a törvény tételesen nem határozza meg, az évszázados múltra visszatekintő jogalkalmazási gyakorlat (az élő jog) ezt elég szabatosan meghatározta. Büntetőjogi szempontból töretlen a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a közösülés különnemű személyek szexuális aktusa, amelyben a nemi szervek érintkezésének van döntő szerepe.
Fajtalanság alatt – hacsak a Btk. ki nem emeli a természet elleni fajtalanság elemét – annak mind heteroszexuális, mind homoszexuális változata értendő.
A tényállás most vizsgált része az azonos nemű testvérek közötti, nem erőszakos, hanem egyetértő, kölcsönös beleegyezésükön alapuló természet elleni fajtalanságot rendeli büntetni. A testvérek életkorára nincs tekintettel; a bűncselekmény a testvérek mindegyikének azonos életkora vagy nagykorúsága esetén is megvalósul, és akkor is, ha mindketten fiatalkorúak. A bűncselekménynek nincs sértettje, a testvérek mindegyike tettes. A büntetés neme – alternatíva nélkül – szabadságvesztés, mértéke két évig terjedhet.
A vizsgált tényállás a fentiek szerint a fajtalanság különös esetét rendeli büntetni. Ezt a ,,természet elleni'' fajtalanságot csak az azonos nemű testvérek követhetik el. A vizsgált tényállás nem nyilvánítja bűncselekménnyé a különnemű testvérek közötti fajtalanság elkövetését. A tényállás tehát különbséget tesz ugyanazon magatartás tekintetében az azonos nemű és a különnemű testvérek között.
A különbségtétel alapja a vizsgált esetben egyedül a szexuális irányultság: eszerint a homoszexuális testvérpárokat fenyegeti büntetéssel a törvény, a heteroszexuális testvérpárokat nem. Ez, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján, az ,,egyéb helyzet'' szerinti különbségtétel.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ,,az egyéb helyzet'' szerinti különbségtételnél azt kell vizsgálni, hogy van-e annak ,,tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka'' [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.].
A vizsgált esetben ilyen ok nincs. Nem indokolható ésszerűen a különnemű testvérek közötti fajtalanság és az azonos nemű testvérek közötti fajtalanság eltérő büntetőjogi megítélése. Nem igazolható az sem, hogy eltérő lenne ezek társadalomra veszélyessége.
Valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása [csakúgy, mint szabálysértéssé nyilvánítása (987/B/1990/3., ABH 1991. 527, 530.)], ezzel kapcsolatban társadalomra veszélyességének mérlegelése a jogalkotó feladata. Az Alkotmánybíróság ismét hangsúlyozza, hogy 21/1996. (V. 17.) AB határozata szerint a bűncselekmények megállapítása törvényhozói kompetencia, s így a demokratikus többségi vélemény – és érzület – érvényesülésének tere. [ABH 1996. 74, 82.]
Az Alkotmánybíróság nem jogosult arra, hogy új bűncselekményi tényállások megállapítására kötelezze a jogalkotást, sem arra, hogy különös részi tényállások részleges megsemmisítésével addig nem büntetendő magatartásokat is büntethetővé tegyen. Köteles viszont az alkotmányellenesnek minősülő jogszabályt megsemmisíteni [az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §].
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Btk. 203. § (3) bekezdésének második fordulatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek nyilvánította, és az Abtv. 43. § (3) bekezdésében előírt rendelkezéseket meghozta.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 498/B/1994/9.
Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye
1. A határozat rendelkező részének 2. pontjával egyetértek, az indítványok elutasítása helytálló. Az egyenes ági rokonok közötti, illetve testvérek közötti szexuális kapcsolatokat büntetni rendelő törvényszakasz (Btk. 203. §) a maga egészében valóban nem sérti az Alkotmány rendelkezéseit, ezért nincs helye a jogszabály megsemmisítésének.
2. Nem értek egyet azonban a határozat rendelkező része 1. pontjában foglalt részleges megsemmisítéssel, ezért a határozattal szemben – beleértve az ezzel kapcsolatos indokolást is – különvéleményt jelentek be.
Véleményem szerint ugyanis a Btk. 203. § (3) bekezdésének az a része sem ellentétes az Alkotmánnyal, amely ugyancsak vérfertőzés címén, büntetni rendeli az azonos nemű testvérek között véghezvitt természet elleni fajtalanságot is.
Az indítványozó ugyanis tévesen értelmezi az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezést. Azt sérelmezi, hogy amíg a törvény vérfertőzés címén büntetéssel fenyegeti azt, aki testvérével közösül, vagy vele természetellenes fajtalanságot valósít meg, ezzel szemben nem nyilvánítja bűncselekménnyé azt a magatartást, amikor külön-nemű testvérek egymással fajtalankodnak.
Következésképpen a külön-nemű testvérek büntetlenül tehetik meg azt, amit az azonos-neműek egymással nem. Az indítványozó szerint a heteroszexuális és a homoszexuális testvérpárok ilyen jellegű kapcsolatának eltérő jogi szabályozása az utóbbiak terhére hátrányos, tehát alkotmányellenes diszkriminációnak minősül.
3. Véleményem szerint azonban abból a tényből, hogy a hatályos büntető törvény már nem fenyegeti büntetéssel a külön-nemű testvérek közötti fajtalankodást, nem következik, hogy immár az azonos-neműek közötti természet elleni fajtalanság se legyen büntethető.
Az természetesen a törvényhozó hatáskörébe tartozik, hogy egyes magatartásoknak milyen súlyt vagy veszélyességet tulajdonít, illetve, hogy miként szabályoz esetleg eltérően, egymáshoz hasonló cselekményeket, az Alkotmány mércéje szerint.
Kizárólag egy adott korhoz és társadalmi felfogáshoz, közmegegyezéshez igazodó törvényhozói szándéktól és akarattól függ, hogy mikor, s milyen cselekményeknek tulajdonít tartósan vagy időlegesen büntetőjogi relevanciát.
Valamely magatartás aktuális vagy tartós társadalmi veszélyességének megítélése pedig szintén a törvényhozó kompetenciájába tartozik.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése – amint azt az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette – nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sérti. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280–282, 963/B/1993. AB határozat, ABH 1996. 437–445.]
4. Következésképpen az indítványozó által sérelmezett megkülönböztetés nem jelenti az Alkotmányban biztosított valamely alapjog sérelmét, tekintettel arra is, hogy a testvérek közötti homoszexuális kapcsolat létesítése nem fogható fel valamely, az Alkotmány által védett emberi szabadságjognak, illetve alkotmányosan védett értéknek.
A hivatkozott megkülönböztetés tehát fennáll, mégpedig azért, mert a törvényhozó – a közfelfogással összhangban – a homoszexuális vérfertőzés súlyát, társadalomra veszélyességének fokát a hasonló heteroszexuális magatartásokéhoz képest magasabbnak tekinti, olyan súlyúnak, amely már büntetőjogi fenyegetést tesz szükségessé.
A megkülönböztetés tehát kizárólag büntetőjogi szempontok alapján történik, ezért nem beszélhetünk alkotmányellenes diszkriminációról, mert ez a különbségtétel nem önkényes, és nem fogható fel az emberi méltóság sérelmeként sem.
Ezért, véleményem szerint, az indítványt e vonatkozásban is el kellett volna utasítani, és így a Btk. 203. § (3) bekezdését a hatályos törvényszöveg szerint érintetlenül hagyni.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás