BK BH 1999/200
BK BH 1999/200
1999.05.01.
A megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási tilalom folytán a korábbi, hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott szabadságvesztést meghaladó tartamú főbüntetés kiszabására nem kerülhet sor, ha a korábbi eljárás során az elsőfokú bíróság által hozott ítélet ellen az ügyész nem jelentett be fellebbezést és a megismételt eljárás során nem merült fel olyan új bizonyíték, amelynek alapján - a korábbi ítélet tényállásához képest - olyan tény megállapítására került volna sor, amelynek folytán súlyosabb büntetés kiszabása szükséges [Be. 234. § (1) és (2) bek.].
A megyei bíróság az 1998. március 9-én, a hatályon kívül helyezés után megismételt eljárásban meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint rongálás vétségében, és ezért halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 10 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az elkövetéskor 22 éves, büntetett előéletű, alkalmi munkás vádlott 1995. április 25-én este az italboltban ittas állapotban beszélgetést kezdeményezett az ugyancsak ittas, és általa csak látásból ismert sértettel, és megállapodott vele, hogy a sértett lakására mennek és ott közösülnek.
A megállapodásnak megfelelően a sértett házához mentek, és a vádlott átadott a sértettnek 5000 forintot, majd közösültek.
A közösülés után a sértett a vádlott követelésére az 5000 forintot visszaadta, a vádlott pedig még további pénzt és értékeket követelt.
A szemmel láthatóan szegényes körülmények között élő sértett ezt megtagadta azzal, hogy nincs semmije, mire a vádlott ököllel és seprűnyéllel, nagy erővel, testszerte ütni, valamint rugdosni kezdte, és a bántalmazást akkor is folytatta, amikor a sértett a földre rogyott.
A vádlott ezután a földön fekvő sértettet otthagyta, és a lakóház különböző pontján tüzet gyújtott. A négy helyen keletkezett tűz közül kettő továbbterjedt, és a ház tetőszerkezetének egy része elégett, illetve beszakadt, egy összekötő ajtó pedig tokostul kiégett.
A tűzgyújtás után a vádlott a helyszínt elhagyta. A sértett a tűz terjedése közben a bejárati ajtóig vonszolta magát, a tűz miatt is életveszélyes helyzetben volt, amikor a tűz miatt helyszínre siető szomszédasszony itt rátalált, és az udvarra kivonszolta.
A vádlott bántalmazása folytán a sértett a fején 10 repesztett sérülést szenvedett, a fülén 2 cm-es szövethiány, valamint vérömlenyek keletkeztek, a törzsén több vérömleny, hámhiány, valamint a végtagjain számos zúzódás, bőrelszíneződés jött létre. Ezenkívül a bal oldalon eltörött négy bordája, melynek következtében légmellkas alakult ki; eltörött a bal bokája, és átmeneti arcidegbénulás következett be nála. A légmellkas közvetlenül életveszélyes volt, az életveszélyt az orvosi beavatkozás elhárította. A külső sérülések gyógytartama négy hét, a bordatöréseké és a légmellé hat hét volt.
A tűz következtében a sértett lakóépületében 120 ezer forint kár keletkezett, ezenkívül a sértettnek 62 500 forint értékű ingósága is elégett.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése végett.
A legfőbb ügyész a tényállás bizonyos kiegészítésére tett indítványt, és mivel álláspontja szerint a bíróság a főbüntetés tartamát a súlyosítási tilalom megszegésével határozta meg, a főbüntetésnek a hatályon kívül helyezett ítéletben megállapított mértékre való mérséklését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő a tárgyaláson a tűz keletkezése időpontjának pontosabb meghatározása végett újabb szakértői vélemény beszerzését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a megyei bíróság a bizonyításra vonatkozó szabályokat betartva folytatta le az eljárást, maradéktalanul eleget tett a korábbi ítéletet hatályon kívül helyező végzésben megadott iránymutatásoknak, és a meghozott ítélete az ügydöntő tények tekintetében megalapozott.
Az elsőfokú bíróság részletesen kihallgatta a vádlottat, a sértettet és mindazokat, akik az ügy elbírálását akár közvetve is elősegítő adatokat tudtak szolgáltatni; részletesen meghallgatta az ügyben eljárt tűzvédelmi szakértőt; az ügyet a lehető legteljesebb mértékben felderítette. Az egyes bizonyítékokat önmagukban és egymásra vonatkoztatva is részletesen értékelte, logikus indokolást adva jelölte meg azokat a bizonyítékokat, amelyek - közöttük a sértett terhelő vallomása - a meggyőződése szerint megfelelnek a valóságnak, és feloldotta az egyes bizonyítékok között korábban volt ellentmondásokat.
A sértett terhelő vallomásának eljárásjogilag hibátlan módon történt elfogadása helyességét a következő körülmények is kétségtelenné teszik.
A sértettől független, érdektelen, és bizonyos körülmények folytán pontos időpontokat megjelölni tudó szomszédasszony és férjének a vallomása, részben a tűzvédelmi szakértő nyilatkozata alapján kétségtelen, hogy a tűznek este 9 óra előtt kellett keletkeznie. Az aggálytalan tanúvallomásból és részben a sértett és a vádlott vallomásából az következik, hogy a vádbeli napon a sértett lakásában este 8 és 9 óra között csak a vádlott és a sértett tartózkodott, és a sértett sérülései, valamint a tűz ez alatt az idő alatt keletkeztek. Kizárt annak a lehetősége, hogy a sértett maga okozta magának a sérüléseket, vagy hogy a vádlott jelenlétében harmadik személy követte el a bűncselekményeket, ugyanis ezt a vádlottnak észlelnie kellett volna, és ha ezt észleli, elemi érdeke folytán nyilvánvalóan nem hallgatja el. Azt a feltevést is megengedve, hogy a vádlott már valamivel 9 óra előtt eltávozott, az állapítható meg, hogy a távozása és a tűz keletkezése között semmiképpen nem lehetett annyi idő, amely alatt a sértett bántalmazását, a tűz előkészítését és a tűzgyújtást harmadik személy véghezvihette volna. Mindebből az következik, hogy a sértett közvetlenül terhelő vallomásától független közvetett bizonyítékokból is az állapítható meg ténybeli következtetéssel, hogy a bűncselekményeket csak a vádlott követhette el.
A tényállás megfelel az elfogadott bizonyítékok tartalmának, és tartalmazza mindazokat az alapvető tényeket, amelyek az ügy elbírálásához elengedhetetlenek; helyesbítést, illetve kiegészítést igényel, hogy a sértett bordatöréseit nagy erejű tompa erőbehatás, a többi sérülését pedig közepes erőbehatások idézték elő. Ezzel a kiegészítéssel az ítélet a részleteket tekintve is megalapozott.
Az ügyész a tárgyaláson a sérülésekre vonatkozó helyesbítésen túlmenően a tényállás kiegészítését indítványozta a cselekmény motívumára nézve is. Ezzel az indítvánnyal a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A cselekmény motívuma nem ténykérdés, nem a tényállás körébe tartozik, következésképpen azzal a tényállást nem lehet kiegészíteni. A tartalmát tekintve a motívumról írtakat a bíróság mint lehetőséget fogalmazta meg, és ezt mint lélektani lehetőséget a lehetséges motívumok közül nem lehet kizárni. A cselekmény motívuma annyiban jogkérdés, hogy bizonyos esetekben minősítő körülmény lehet. A bíróság által leírt motívum nem tartozik ebbe a körbe, a helyessége nem zárható ki, ezért a megfogalmazás határozatlansága ellenére meggyőzően zárja ki a nyereségvágyból vagy más aljas indokból vagy célból való elkövetés megállapítását, így helyesbítésre a jogi indokolás körében sincs szükség.
A védő a tárgyaláson indítványt tett bizonyítás felvételére is. A Be. 240. §-a szerint a másodfokú eljárásban akkor van helye bizonyításnak, ha az ítélet megalapozatlan. A korábban kifejtettek folytán az ítélet megalapozott, ezért a védő által indítványozott bizonyításra nincs lehetőség. Az a körülmény, hogy a tűzvédelmi szakértő a tűz keletkezésének az idejére több időpontot is lehetségesnek tartott, nem az időpont orvosolható felderítetlenségét jelenti, hanem azt, hogy az égő anyagok mennyiségének, minőségének és elhelyezkedésének, így a tűz terjedési sebességének a felderíthetetlensége miatt szakértői módszerekkel nem lehet határozottabb megállapítást tenni.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményeinek minősítése törvényes, s az idevonatkozó indokolás is helytálló, a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések alaptalanok.
A kiszabott büntetés tartama - ahogy azt az ügyész helyesen kifejtette - eljárásjogi okok miatt törvénysértő.
A Be. 234. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, akkor a megismételt eljárásban sem lehet a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni, és ez alól csak az az eset a kivétel, ha a megismételt eljárásban új bizonyíték merül fel, melynek alapján olyan új tényt kell megállapítani, amelynek folytán jelentősen súlyosabb büntetés kiszabása szükséges.
Az adott ügyben az első eljárásban a bíróság 6 év 8 hónapi börtönbüntetést szabott ki, a vádlott terhére fellebbezés nem volt, a megismételt eljárásban új bizonyíték alapján új tény megállapítására nem került sor, így a kiszabható szabadságvesztés 6 év 8 hónapnál hosszabb nem lehet, ezért a 10 évi szabadságvesztés kiszabása törvénysértő.
A büntetést befolyásoló körülmények felsorolása is helyesbítést, illetve kiegészítést igényel. Azt az objektív tényt, hogy a sértett életben maradt, nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, nem nagy nyomatékkal ugyan, de enyhítő körülmény az emberölés kísérleti szakban maradása, és enyhítő körülmény a cselekmény elkövetésétől eltelt hosszabb idő, valamint az a tény, hogy a vádlott fiatal felnőtt volt, amikor a bűncselekményeket elkövette.
Az ítéletben felsorolt nagyszámú és nyomatékos súlyosító körülményt ezekkel egybevetve az állapítható meg, hogy az enyhítő rendelkezés alkalmazásának, vagyis a büntetési tétel alsó határánál, 10 évnél rövidebb szabadságvesztés kiszabásának a büntetőtörvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn; fennáll azonban a korábban leírt eljárásjogi jellegű súlyosítási tilalom, és az kizárja a 6 év 8 hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását.
Mindez ezt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést mérsékelni kell, de ez a mérséklés csak a súlyosítási tilalom határáig terjedhet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a kiszabott szabadságvesztést 6 év 8 hónapi fegyházbüntetésre enyhítette, az ítélet törvényes, a többi rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 480/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás