PK BH 1999/210
PK BH 1999/210
1999.05.01.
Rendeltetésellenes használatnak minősül, ha a bérlő a lakásba - szerződés vagy a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére - más személyt befogad [1993. évi LXXVIII. tv. (Lt.) 24. § (1) bek. d) pont, 25. § (3) bek.].
Az önkormányzati vagyonkezelő rt. felperes az 1994. március 7-én kelt szerződéssel bérbe adta az alperesek részére a perbeli 50 m2 nagyságú önkormányzati bérlakást.
Az alperesek 1994. június 23-án 500 000 forint értékkülönbözet kikötésével elcserélték a bérleményüket I. Cs. és felesége k.-i ingatlanával, de a csereszerződéshez a közigazgatási iroda nem járult hozzá. Határozatában megállapította azt is, hogy az alperesek nem lakják életvitelszerűen a lakást, azt I.-ék birtokába bocsátották, míg ők a tulajdonukban álló z.-i ingatlanban laknak. I. Cs.-né a Vagyonkezelő Rt. előtt 1994. november 8-án úgy nyilatkozott, hogy az önkormányzat csereszerződést elutasító határozata ellenére ők laknak a bérlakásban.
A felperes 1994. november 9-én felszólította az alpereseket az eredeti állapot nyolc napon belüli helyreállítására, majd a bérleti jogviszonyt az 1994. november 23-án kelt és december 1-jén postára adott levelével felmondta.
A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperesek kötelezését azzal, hogy elhelyezésre nem tarthatnak igényt. Emellett 51 147 forint lakbér és egyéb költségek megfizetését követelte.
Az alperesek a lakás kiürítése iránti kereset elutasítását kérték. Azt állították, hogy egy időre átengedték ugyan a lakást a cserepartner részére, ők pedig a tulajdonukban álló ingatlanba költöztek, de a felperes felszólítását követően az eredeti állapotot helyreállították és visszaköltöztek a bérleménybe.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a lakás kiürítése iránti keresetet elutasította, mert az volt az álláspontja, hogy a felperes az 1994. november 9-én kelt és az alperesek által november 15-én átvett felszólítást követően a nyolcnapos teljesítési határidő előtt, november 23-án mondta fel a bérleti jogviszonyt. A hátralékos lakbérből, fűtés- és vízdíjból álló 51 147 forint és kamata megfizetésére azonban a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 12. §-ának (1) és 35. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a lakás kiürítése iránti keresetet elutasító, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és kötelezte az alpereseket a lakás kiürítésére. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes által 1994. november 23-ára dátumozott felmondás kézbesítése csak 1994. december 1-jén történt meg az alperesek részére, tehát a teljesítési határidő eltelte után. A bizonyítékok, így S. J.-né tanúvallomása alapján megállapította, hogy I.-ék csak 1995 januárjában költöztek el a bérlakásból, tehát az alperesek nem teljesítették a felperes felszólításában foglaltakat, így a bérleti jogviszony felmondása alapos volt.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását az alperesek kérték. Álláspontjuk szerint a felmondás nem állapítható meg korábbi ténymegállapítás alapján, márpedig a felperes a felmondásában a kiköltözésre biztosított határidő előtt tartott ellenőrzése során megállapítottakra hivatkozott. I.-ék kiköltözésének időpontjára elfogadott tanúvallomást elfogultnak tartották, és állították, hogy annak alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatására nem volt lehetőség. A másodfokú bíróság álláspontja esetén a lakáshasználati díj visszatérítéséről rendelkezni kellett volna.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Lt. 24. §-a (1) bekezdésének d) pontja lehetőséget ad a bérbeadó számára a szerződés felmondására, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személyek a lakást, a közös használatra szolgáló helyiséget, illetve területet rongálják, vagy rendeltetésükkel ellentétesen használják. Rendeltetésellenes használatnak minősül az is, ha a bérlő a szerződés vagy a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére más személyt a lakásba befogad. Az alperesek a lakásbérleti szerződés értelmében nem fogadhatták volna be I.-éket, tehát a felperes a tudomására jutástól számított nyolc napon belül az Lt. 25. §-ának (3) bekezdése alapján felszólíthatta az alpereseket, majd további nyolc napon belül írásbeli felmondással élhetett.
A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy I. Cs. és felesége csak 1995 januárjában költöztek el az alperesek bérlakásából, tehát a felszólításban foglaltaknak nem tettek eleget. A felmondás alapjául szolgáló magatartás megállapítható, ezért a felperes felmondása alapos volt.
A lakás-használatbavételi díj esetleges visszatérítése nem volt a per tárgya, így azzal a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban sem foglalkozhatott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.933/1997/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás