PK BH 1999/211
PK BH 1999/211
1999.05.01.
Az ajándéknak a létfenntartás veszélyeztetésére és a meghiúsult várakozásra alapított visszakövetelése iránti igény megítélése [Ptk. 582. § (1) és (3) bek., 4. § (4) bek.; PK 76. sz.].
A felperes az alperes édesapja, az alperes édesanyjának pedig - aki a perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozóként lépett fel - a volt házastársa.
A felperes és a beavatkozó házassági életközössége 1992. július 2-án megszűnt. 1992. július 3-án a felperes és az alperes között érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melyben a felperes a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott házas ingatlant az 1981. április 28-án született alperesnek ajándékozta.
A felperes és a beavatkozó között utóbb lefolytatott házassági bontóperben a házasfelek egyezséget kötöttek, mely szerint az utolsó közös lakásukat képező perbeli ingatlan kizárólagos használatára - 150 000 forint ellenérték megfizetése fejében - a felperes vált jogosulttá, aki azóta a lakást az egyezségnek megfelelően új házastársával együtt használja.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes által előterjesztett, az ajándéknak a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdéseire alapított visszakövetelése iránti keresetének helyt adott, és az alperest a perköltségek viselésében marasztalta.
A megállapított tényállás szerint a felperes havi 23 341 forint nettó keresettel rendelkezik, melyet a jövedelem 20%-át kitevő, az alperes után járó gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség terhel; a felperes jelenlegi feleségének a havi nettó keresete 23 205 forint. Az ajándékozást követően a felperes az általa használt perbeli ingatlanra különböző beruházásokat eszközölt.
A bíróság a felperes és az alperes közti kapcsolattartást 1993 februárjában szabályozta. Ennek ellenére a felek között személyes kapcsolat nincs, az alperes, aki a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában a gimnázium III. osztályos tanulója volt, az apjával való találkozásoktól a szülei között lezajlott házastársi konfliktusok hatására elzárkózik.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes és házastársa a létfenntartásuk érdekében megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, ami azonban csökken a felperes részéről az alperes részére teljesítendő gyermektartásdíjjal. A felperes és a beavatkozó között a lakás használata tárgyában létrejött egyezség azonban a felperes és az alperes közti jogviszonyra nem terjed ki, a felperes bármikor kötelezhető lenne a lakás elhagyására. A felperes más lakással nem rendelkezik, annak megszerzésére a jövedelme nem is elegendő, ezért a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcímen az ajándékot megalapozottan követelheti vissza, mert a lakáshasználata megvonásával létfenntartása is veszélybe kerülne.
A visszakövetelésnek a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében írt jogcímével kapcsolatban a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a szerződésben nem került rögzítésre semmilyen feltevés, amely a felperest az ajándékozásra indította volna, de az ajándékozás időpontjában a felperes és az alperes közt fennállott jó viszony és a közeli családi kapcsolat önmagában elegendő annak megállapításához, a felperes az ajándékot olyan feltevésben adta, hogy közte és gyermeke között a szeretetteljes szülő-gyermeki viszony fennmarad. Az alperes azonban, aki koránál fogva már fel tudja mérni a magatartása következményeit, a felperestől elzárkózik, a részére küldött pénzajándékot és karácsonyi üdvözlőlapot is visszaküldte, ami arra utal, hogy a felperesnek az a feltevése, amely az ajándékozásra indította, véglegesen meghiúsulni látszik.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Érdemi álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban nem helytálló, mert a felperes létfenntartásának konkrét veszélyeztetettségét a bíróság nem állapította meg. Vitatta továbbá, hogy a felperest az az általános, de kifejezésére nem juttatott erkölcsi elvárás indította az ajándékozásra, hogy leányával a szülő-gyermeki kapcsolata változatlanul fennmarad, és ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy az alperes nem tanúsított olyan magatartást, melynek alapján ennek a feltevésnek a végleges meghiúsulása bebizonyosodott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet az anyagi jogi szabályok téves alkalmazása miatt jogszabálysértő.
A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerint a még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében állást foglalt abban a kérdésben, hogy a létfenntartás veszélyeztetettségének a vizsgálata nem szűkíthető le a mindennapi szükségletek anyagi fedezetének tisztázására, ugyanakkor azonban a létfenntartás körében az ajándékozó jövedelme és anyagi helyzete mellett azt is vizsgálni kell, hogy életkora, egészségi állapota miatt mennyiben rászorult, és ez a helyzet átmeneti jellegű, vagy állandósultnak tekinthető-e.
Az ajándékozás ingyenes, de kétoldalú jogügylet, melynek létrejötte után a megajándékozott jogai is védelemben részesülnek, ezért meghatározott, lényeges, komoly és valós okoknak kell fennállniuk ahhoz, hogy az eredményes visszakövetelésre sor kerülhessen.
A jelen ügyben az ajándékozó fiatal, egészséges férfi, aki szakképzettséggel rendelkezik, és munkaviszonyban áll, házastársa szintén dolgozik, és saját keresettel rendelkezik. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes jelenleg viszonylag alacsony munkabérben részesül, nem ad alapot annak a megállapítására, hogy az ajándék tárgyára létfenntartása érdekében szüksége van. Szűkösebb anyagi helyzete semmiképpen nem tekinthető olyan, a részéről befolyásolhatatlan és végleges helyzetnek, mely az általa adott ajándék visszakövetelését mint a jogszabályban biztosított kivételes lehetőségnek az igénybevételét indokolttá teszi. A felperesnek a beavatkozóval a lakás használatában kötött egyezsége ellenére is számítania kellett arra, hogy lakáshelyzete véglegesen nem oldódott meg, és ennek terhét a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándék visszakövetelése jogcímén nem háríthatja át a jelenleg még kiskorú, tartásra szoruló gyermekére mint megajándékozottra.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. A téves feltevésre alapított jogcímmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság PK 76. sz. állásfoglalása ad részletes útmutatást az alábbiak szerint:
I. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
II. Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta. A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben is több eseti döntést hozott, melyekben kifejtette, hogy az ajándékozás időpontjában az ajándékozó elképzelése vagy reménye, amelyet sem az ajándékozáskor, sem később nem is juttatott kifejezésre, nem adhat alapot az ajándék visszakövetelésére, az ajándékozó elképzelései és reményei nem azonosíthatók a jogszabály által megkívánt feltevéssel (BH 1985/3/104.).
A szerződés 2. pontja tartalmazza, hogy a perbeli ingatlant az ajándékozó minden feltétel nélkül adja ajándékba a megajándékozottnak, ezzel szemben a felperes semmilyen módon nem bizonyította, hogy az ajándékozási szándékát meghatározó, lényeges feltétel volt az, hogy gyermekével az akkor még zavartalan kapcsolata fennmaradjon. Bizonyos, hogy a felperes bízott abban, hogy gyermekével a viszonya megfelelő marad, de ez részéről az alperes édesanyjával fennállott házasság megromlásának körülményei mellett csak olyan remény lehetett, melyet az alperes az ajándékozás feltételeként nem nyilvánított ki.
Az alperes visszautasító viselkedését, melyre nézve a felperes előadásán kívül csupán egy 1995. július 1-jén készült gyámhatósági jegyzőkönyv tartalmaz hitelt érdemlő adatot, a felperes korábbi magatartása is motiválta, majd a gyámhatósági meghallgatás során maga a felperes is elismerte, hogy 1993. februárjától semmiféle lépést nem tett annak érdekében, hogy a kapcsolattartás megvalósuljon, és tudomásul vette, hogy leánya a rendszeres találkozásoktól elzárkózik. Mivel a családi élet felbomlásához az alperes különösen érzékeny életkorában a felperes új kapcsolata és elköltözése vezetett, és a megfelelő szülő-gyermeki viszony fenntartása érdekében a felperes sem az elvárható magatartást tanúsította, téves feltevésre a felperes az ajándék visszakövetelése érdekében annak bizonyítottsága esetén sem hivatkozhat [Ptk. 4. § (4) bek.].
A fenti indokolás szerint tehát a felperesnek a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapított kereseti kérelme is alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a perköltség viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.555/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás