PK BH 1999/213
PK BH 1999/213
1999.05.01.
A menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétől csak kivételesen lehet eltekinteni [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.; PK 281. sz.].
A peres felek 1993. augusztus 7-én kötöttek házasságot, melyből gyermekük nem született, az életközösség fennállása alatt önálló lakást nem szereztek. A felperes egy ideig Németországban dolgozott, az alperes nem állt munkaviszonyban. Életközösségük 1994. május 2-án végleg megszűnt.
A bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta, a házastársi közös vagyon megosztása során az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 171 400 forint értékkülönbözetet. Az elszámolásnál a házasságkötéssel kapcsolatosan a felek rokonaitól és barátaitól ajándékpénz és menyasszonytáncpénz címén kapott, összesen 370 000 forintot házastársi közös vagyonként vette figyelembe.
A megállapított tényállás szerint a felek közösen szerzett vagyona a rövid együttélésre tekintettel csak a házasságkötés alkalmával kapott ajándékokból és menyasszonytáncpénzből állott, ennek egy részét pedig az életközösség fennállása alatt felélték.
A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ért, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetve a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások megtérítését.
Minthogy az eljárás során a felek az ajándékpénzekből és a menyasszonytáncpénzből eltérő összegű különvagyon megtérítését követelték egymástól, a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a fenti jogcímeken kapott, összességében nem vitásan 370 000 forintot kitevő juttatásokból mi tekinthető külön-, illetve közös vagyonuknak. Ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet indokolása szerint a bíróság a Legfelsőbb Bíróság 281. sz. polgári kollégiumi állásfoglalását alkalmazta, melynek értelmében a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel, vagy később az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az ún. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik és csak a szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot kell - rendszerint - az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak tekinteni.
Az ügyben lefolytatott részletes bizonyítás alapján nem lehetett megállapítani, hogy az ajándékpénzeket a felek rokonai milyen arányban adták, ugyanakkor a kihallgatott tanúk sora vallotta, hogy az ajándékozás időpontjában a pénzt mindkét félnek szánták. A bizonyítás eredményét a bíróság nem értékelhette a közös vagyoni vélelemmel szemben alkalmas ellenbizonyításként, ezért a házasságkötéssel kapcsolatban kapott 370 000 forintot teljes egészében közös vagyonnak tekintette.
A jogerős ítélet fenti rendelkezése ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a házasság fennállása alatt ajándékba kapott vagyontárgyak különvagyonához tartoznak, ezt a törvényi rendelkezést sértette meg mindkét fokú bíróság, amikor az ő rokonai által ajándékozott 260 000 forintot közös vagyonként fogadta el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, annak alapján megalapozott tényállást állapított meg, és okszerű jogi következtetésre jutott.
Az elsőfokú ítélet által hivatkozott PK 281. sz. állásfoglalás indokolása tartalmazza, hogy a házasságkötés alkalmával adott ajándék (nászajándék) esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendő házasélet terheinek megkönnyítése, ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik. A házasságkötés alkalmával adott menyasszonytáncpénz juttatásának rendeltetése szintén az, hogy a házasulók részére a közös otthon megteremtését elősegítse, a pénz az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétől csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy barát más nászajándék helyett jelentős összeget nyújtott ezen a címen kifejezetten az egyik házastárs részére.
A perbeli esetben összegyűlt ajándékpénz együttes összege jelentősebb, az ajándékozók által adott egyes juttatások azonban csekélyek (5000-20 000 forint közöttiek), melyekkel kapcsolatban az ajándékban részesíteni kívánt fél személyét nem, vagy csak utólag jelölték meg. Ezért a bíróság a jogszabályi rendelkezések és az ítélkezési gyakorlat maradéktalan betartásával hozta meg jogerős döntését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.765/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás