PK BH 1999/22
PK BH 1999/22
1999.01.01.
A megfelelő kielégítés megítélése életjáradéki szerződés megszüntetése esetén [Ptk. 586. § (4) bek., 589. § (2)-(3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a peres felek között 1993, június 15. napján létrejött életjáradéki szerződést megszüntette, a perbeli ingatlannak a felperesek nevén álló 1/2-1/2. illetőségéből 1/4-l/4. részilletőségre az alperes tulajdonjogát visszaállítani rendelte, a felpereseket ennek tűrésére kötelezte, elrendelte a földhivatal megkeresését a fenti ingatlanból 1/2. részilletőségre az alperes tulajdonjogának az életjáradéki szerződés megszüntetése jogcímén történő visszajegyzése végett, a felperesek ezt meghaladó - 400 000 forint megfelelő kielégítés alperes általi megfizetésére irányuló - keresetét pedig elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes és néhai férje 1993. június 15. napján életjáradéki szerződést kötött az akkor élettársként együtt élő felperesekkel. A szerződés szerint az eltartottak a felperesekre ruházták át a családi házukat, valamint az ingatlanban található ingóságaikat. Ennek fejében a felperesek a szerződés megkötésétől kezdődően havi 22 000 forint, a későbbiekben minden év elején az egész évre érvényes hatállyal a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, az előző évi inflációt rögzítő százalékos értéknek megfelelően emelt összeget vállalták életjáradékként megfizetni. Az alperes férje 1994 októberében elhunyt, eddig az időpontig a felperesek 202 000 forintot, ezt követően pedig 1995. december 31. napjáig további 633 227 forintot fizettek ki az alperesnek, míg 1996. évben életjáradékot nem fizettek.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a felpereseknek az életjáradéki szerződés megszüntetése iránt előterjesztett keresetét alaposnak találta, és rendelkezett a perbeli ingatlan 1/2. részilletősége tekintetében az alperes tulajdonjogának a visszaállításáról. A döntését azzal indokolta, hogy a felperesek az anyagi helyzetüknek a szerződés megkötését követően bekövetkezett megromlására alapos okkal nem hivatkozhatnak ugyan, figyelemmel azonban arra, hogy az alperes a szerződés megszüntetését nem ellenezte, azt a bíróság a felek közös kérelmére szüntette meg. Alaptalannak találta ezzel szemben az elsőfokú bíróság a felpereseknek az alperes arra való kötelezése iránt előterjesztett keresetét, hogy megtelelő kielégítésként fizessen meg nekik 400 000 forintot. Nem találta ugyanis alkalmazhatónak a felek jogviszonyára a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert az alperes férje a szerződés megkötését követő rövid időn belül elhalálozott, és a nagy értékű ingatlan illetőségét a felperesek szerezték meg. A bíróságnak a felperesi ráfordításokat kell arányba állítania a megszerzett vagyonnal, függetlenül attól, hogy a tartás ellenében lekötött ingatlan fele részben az alperes, fele részben pedig a férje tulajdonát képezte. A felperesek 840 000 forint körüli ráfordítással mintegy 2 000 000 forint értékű ingatlanrészt szereztek meg, további kielégítésre ezért igényt nem tarthatnak.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és kötelezte az alperest arra, hogy 60 napon belül fizessen meg a felpereseknek 400 000 forintot.
Az ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a jogszabályok téves alkalmazásával jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a perbeli esetben a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése szerint a felperesek javára a megfelelő kielégítés nem alkalmazható, mert az alperes házastársának halála folytán kis befektetéssel nagyobb értékű ingatlanrészhez jutottak. A felperesek megfelelő kielégítésének a megállapítása érdekében ugyanis külön kell választani az alperes házastársával és az alperessel kötött megállapodásokat. Kétségtelen tény, hogy az alperes házastársa 1994 októberében elhalálozott, így részére mintegy 16 hónapig fizettek a felperesek életjáradékot. A vele kötött szerződés teljesedésbe ment, így az ellenszolgáltatásként kapott ingatlan 1/2. része a felperesek tulajdonában maradhatott. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes férje részére viszonylag rövid ideig kellett életjáradékot fizetni, nem ad alapot a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásának a mellőzésére. A tartási és életjáradéki szerződések ugyanis köztudottan „szerencseszerződések”, a szerződés megkötésekor tehát az eltartó is kockázatot vállal, hiszen a jogosult halálának időpontja kiszámíthatatlan. Előfordulhat, hogy viszonylag rövid ideig kell kötelezettségét teljesíteni, fennáll azonban annak a lehetősége is, hogy a kapott értéket messze túlhaladó szolgáltatásokat kell teljesítenie. Nem helytálló ezért az elsőfokú bíróság azon érvelése, hogy a felperesek részére a szerződés megszüntetésekor semmiféle kielégítés nem jár, mert az alperes férjének a halálát követően kis befektetéssel nagy értékű ingatlanrészt szereztek. Nem helytálló egyrészt azért, mert egyáltalán nem is vizsgálta az ellenszolgáltatás értékét, e vonatkozásban sem a peres felek nyilatkozatai, sem egyéb adat nem állt rendelkezésre. Nem helytálló továbbá azért sem, mert a szerződés megszüntetésére az ítélet indokolása szerint nem a felperesek által előadott okból, tehát a körülményeik megváltozása miatt került sor, hanem azért, mert azt az alperes is kérte. Méltánytalan ezért a felperesekre nézve az, hogy az alperes akaratára tekintettel történt szerződésmegszüntetés folytán az alperes megszerezheti a szerződéssel lekötött ingatlanrészének a tulajdonjogát is és a felperesek által részére kifizetett 633 227 forintot is.
Mindezek miatt a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdésében írt megfelelő kielégítést nem lehet úgy értelmezni, hogy a felperesek részére a kifizetett összegből egyáltalán nem jár vissza. A felperesek követelése a teljes 633 227 forinthoz képest 400 000 forint volt, amely jelen esetben megfelelő kielégítésnek tekinthető.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, az ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetének az elutasítása (helyesen: a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítélete felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezésének a helybenhagyása) iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 589. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat. Az érdemi nyilatkozata ugyanis hosszabb időn keresztül a felperesek keresetének az elutasítására irányult, és azt később kizárólag azért módosította, mert a felperesek a szerződésben vállalt havi 36 000 forint életjáradék megfizetését hosszabb időn keresztül elmulasztották, és összesen 432 000 forint hátralékuk keletkezett. Mindezek miatt megélhetését a saját nyugdíjából nem tudja fedezni, és a tartási szerződés megszüntetését éppen a perbelihez hasonló újabb megállapodás lehetőségének a reményében vállalta. Hivatkozott arra, hogy a 82 éves életkora nem teszi lehetővé azt, hogy a saját ellátását maga oldja meg, a férje halálát követően felvett életjáradék összegét pedig a közös tulajdonú ingatlan állagfenntartó-állagmegőrző munkálataira fordította. A marasztalási összeg megfizetésére tehát nem képes, a teljesítőképességének a hiánya folytán pedig az esetleges végrehajtási eljárás tárgya csak a perbeli ingatlan lehet, miért is a jogerős ítélet a Ptk. 589. §-ához fűzött miniszteri indokolásban foglalt követelményekkel ellentétben még a jövőbeni lakhatását is veszélyezteti.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
I. Helyes okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet arra, hogy a perbeli életjáradéki szerződés felek között történő megszüntetése folytán nem mentesülhet az alperes egyoldalúan a felperesekkel szemben fennálló megfelelő kielégítés kötelezettsége alól pusztán azért, mert a néhai házastársának a szerződéskötést követő viszonylag rövid időn belül történt elhalálozása folytán a felperesek és a néhai közötti életjáradéki szerződés teljesedésbe ment, és a perbeli ingatlannak a néhai által átruházott részilletőségét a felperesek a szerződés felek közötti megszüntetése ellenére sem kötelesek az alperesnek visszaszolgáltatni.
Az alperes néhai férjének a halálával ugyanis a felperesek, illetőleg a néhai között fennálló életjáradéki szerződés a Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése alapján megszűnt, a szerződésnek a Ptk. 589. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a bíróság által történő megszüntetésére tehát kizárólag a felperesek és az alperes jogviszonyában került sor. A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése a szerződés megszüntetésével összefüggésben a felek megfelelő kielégítésének a kötelezettségét rója a bíróságra, amely a teljesített szolgáltatások és ellenszolgáltatások felmérése mellett a tartási szerződés sajátos jellegének, valamint a szerződő felek személyi és egyéb körülményeinek a figyelembevételét is lehetővé teszi. Nincs azonban jogi lehetőség arra, hogy az eltartó „megfelelő kielégítése” az eltartott házastársával kötött és már teljesedésbe ment szerződésre tekintettel az annak alapján teljesített szolgáltatások és az ellenszolgáltatás „arányba állításával” és ennek következtében a szerződés szerencse jellegének a kiküszöbölésével történjék.
II. Alaptalanul hivatkozik az alperes arra, hogy 1996 januárjától kezdődően a felpereseknek összesen 432 000 forint hátralékos életjáradék-tartozása keletkezett. Tény ugyan, hogy a felek között az életjáradéki szerződés csak a megszüntetése tárgyában hozott ítélet jogerőre emelkedésének a napján szűnt meg, tehát a felperesek az említett időpontig az általuk vállalt összegű életjáradékot a szerződés alapján kötelesek lettek volna teljesíteni. Tény azonban az is, hogy a felperesek szerződésszerű teljesítése esetén nem 633 227 forint, hanem (633 227+432 000 =) 1 065 227 forint képezné a felek közötti elszámolás alapját, ebből következően pedig a felperesek „megfelelő kielégítése” is a jogerős ítéletben meghatározott marasztalási összeget lényegesen meghaladó összeggel történhetne.
III. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az utóbbi évek rohamos inflációja - egyebek mellett - a tartós jogviszonyok megszüntetése esetén is felveti a szolgáltatások megfelelő, reális értékének a problémáját. A tartási-életjáradéki szerződések esetében ez különösen ott jelentkezik, ahol hosszú éveken át fennálló szerződés megszüntetésére kerül sor. Az esetek többségében ugyanis az eltartott által nyújtott szolgáltatás ingatlan, amelynek forgalmi értéke az eltelt időszak alatt esetleg a többszörösére emelkedett. Az eltartó ellenszolgáltatásának „arányos” értékét ezzel szemben még a „törvényes kamat sem állítja helyre”, és a szerződés megszüntetése az eltartó méltányos érdekét sértheti. Mindezek miatt egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ilyen esetben a megfelelő kielégítés keretében lehetőség van annak a vizsgálatára, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a szolgáltatások és az ellenszolgáltatások milyen arányban álltak egymással, és az eltartónak járó kielégítés ennek alapulvételével állapítható meg (BH 1988/6/185., PJD. XI. 230.).
A perbeli esetben a felpereseket a Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése alapján megillető megfelelő kielégítés meghatározása egyrészt kamatmentesen, másrészt pedig az általuk ténylegesen teljesített életjáradéknak nem a teljes összegében, hanem annak a 2/3. részét sem elérő összegben történt. Mindezekre, valamint arra is tekintettel, hogy a felpereseket terhelő életjáradék összegét az alperes néhai férjének a halála nem befolyásolta, hiszen az alperessel szemben változatlanul ugyanannak az összegnek a megfizetésére voltak kötelesek, mint amennyi az alperes néhai férjének az életében a két eltartottat együttesen illette meg, a szerződés felszámolásának a módja az alperesre nézve méltánytalannak nem tekinthető.
Csekély ugyan a valószínűsége annak, hogy az alperes az általa felvett életjáradékot a férje halála után annak ellenére is a perbeli ingatlan állagának fenntartására, illetve megőrzésére fordította volna, hogy az az említett időpontban a felperesek tulajdonában állott, nincs azonban jogi akadálya annak, hogy az ezzel összefüggő elszámolási igényét a tényállításainak bizonyítása mellett külön perben érvényesítse.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.777/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás