GK BH 1999/221
GK BH 1999/221
1999.05.01.
Importbizományi szerződés esetén - a felek eltérő megállapodásának hiányában - a bizomány ellátásával rendszerint együttjáró költségek, így az ügylet létrehozásával és bonyolításával kapcsolatos költségek (pl. a bankköltségek) a bizományost terhelik [Ptk. 479. § (3) bek., 511. § (2) bek., 513. § (2) bek.].
A beavatkozó 1990. december 21-én - a felperes és az olasz ES. cég által adott ajánlatra és a személyes megbeszélésekre hivatkozva - sütőipari berendezések szállítására adott megrendelést a felperesnek összesen 255 849 344 olasz líra értékben. Ez az érték a beavatkozó megrendelése szerint a helyszíni szerelés és a szerelő ellátásával kapcsolatos költségeket is magában foglalta.
Ezt követően a felperes és a beavatkozó között 1990. december 27-én bizományi szerződés jött létre. Ebben azzal bízta meg a beavatkozó a felperest, hogy az I. sz. mellékletben részletezett, az ES. olasz cég által gyártott sütőipari berendezésekre a saját nevében, de a beavatkozó javára kösse meg a külkereskedelmi szerződést az árengedményeket is figyelembe véve - 272 180 100 olasz líra limitárból kiindulva - 255 849 294 olasz líra értékben. Ebben az árban 1 fő szakember kiküldése a felállításhoz és a beindításhoz benne volt. Ezt a bizományi szerződést 1991. február 13-án úgy módosították, hogy a beavatkozó helyébe mint megbízó az alperes lépett. A módosítás 4. pontjában úgy rendelkeztek, hogy a beavatkozó 750-2. számú levelében, illetve véleményeltérési nyilatkozatában leírtak változatlanul érvényesek.
A felperes a bizományi szerződés módosítása előtt 1991. január 10-én megkötötte az olasz ES. céggel a perbeli sütőipari berendezések szállítására a külkereskedelmi szerződést, összesen - az engedmény leszámítása után 255 849 294 olasz líra értékben. Ebben rögzítették, hogy az olasz gyártó cég garanciája csak akkor érvényes, ha a gépek összeszerelését az ő szakemberei végzik, a szakemberek közreműködése esetén a vevő fizeti a repülőjegyeket, a szállás és ellátás költségeit és a napi 450 000 olasz líra/fő útiköltség-térítést.
A felperes 1992. március 4-én, a 92/19. számú számlában megküldte az alperesnek a perbeli importbizományi szerződés elszámolását, s ebben 1 056 197 Ft különbözet megfizetésére hívta fel az alperest. A felperes ebben a számlában az áruellenérték mellett az akkreditív megnyitásával felmerült banki költségeit, a szerelési költséget és az árfolyam-különbözetet is elszámolta. Az alperes a számla összegét nem egyenlítette ki.
A felperes a módosított keresetében 1 045 602 Ft és ennek 1992. március 17-től a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperesnek a bizományi szerződés alapján az áru ellenértéke, a bizományi díj és jutalék mellett fizetnie kellett az akkreditív megnyitásával felmerült bankköltségeket, a szereléssel felmerült költségeket és az árfolyam-különbözetet is. Az alperes összesen 16 246 429 Ft-ot fizetett. Ebből 14 246 429 Ft volt az áruellenérték. Ezenfelül fizetni kellett 40 736 Ft bankköltséget, amely az akkreditív megnyitásával kapcsolatban merült fel, bizományi díj és illetmény címén 1 030 067 Ft-ot, továbbá 1 381 968 Ft szerelési költséget. Ebből a 2 452 771 Ft-ból az alperes 1 407 169 Ft-ot fizetett ki, így fizetnie kell még 1 045 602 Ft-ot. Előadta, hogy a bizományi szerződés alapján a vételárban egy szerelő költsége volt benne, a további szerelők költsége a megbízó alperest terhelte. A beavatkozó tudott a szerelők érkezéséről, ez ellen nem tiltakozott, így elfogadta, hogy a szerelést külföldi szakemberek végzik. Az akkreditív módosítása a megbízó érdekkörében felmerült okból vált szükségessé.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A bankköltséget illetően előadta, hogy annak összege a bizományi szerződés 4. pontjából megállapíthatóan a bizományi díj része, mert nem szerepel az ott írt felsorolásban. A szerelési költséget illetően utalt a beavatkozó 757. sz. megrendelésében és a bizományi szerződésben foglaltakra. Ebből - álláspontja szerint - megállapítható, hogy az alperes a helyszíni szereléssel és a szerelő ellátásával kapcsolatban semmiféle költséget nem vállalt. Egy szerelő is elvégezhette volna a munkát, természetesen hosszabb idő alatt, mintha 10 ember végezné. A beavatkozó rendelkezett megfelelő szakemberekkel, akikkel a szerelést elvégeztette volna. Mivel a szakemberek költsége őt nem terheli, az ennek folytán felmerült árfolyam-különbözetet sem köteles megfizetni. Így a felperes bankköltség címén 41 736 Ft-ot, szerelési költség címén 980 614 Ft-ot, árfolyamkülönbözet címén 138 765 Ft-ot túlszámlázott. A felperes a külkereskedelmi szerződésben olyan kötelezettséget vállalt a szerelési szakemberekkel kapcsolatban, amelyre nem volt megbízása. Ezen túlmenően sem járt el kellő gondossággal, mert nem kötötte ki, hogy hány szakember, mennyi idő alatt köteles a szerelést elvégezni. Ezért az ebből eredő hátrányt a felperes köteles viselni. Az összegszerűséget illetően előadta, hogy 1 407 169 Ft-tal többet fizetett az áru ellenértékéért, ebből le kell vonni 445 177 Ft bizományi díjat és ezután számított 25% áfát (111 294 Ft-ot), valójában tehát 851 698 Ft-tal többet fizetett a felperesnek. Ezen összeg és ennek 1991. szeptember 1-jétől számított törvényes kamata erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő.
A perbe a P. Sütőipari és Kereskedelmi Kft. az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a külkereskedelmi szerződést más tartalommal kötötte meg, mint amire a bizományi szerződésben a megbízása szólt. Ez az eltérés a megbízóra hátrányos, ezért ennek a következményeit a felperes maga köteles viselni. Előadta, hogy a bizományi szerződésben jelölt egy fő szakemberen kívül megfelelő szakemberekkel rendelkeztek, ilyen nagy létszámú külföldi szerelőgárdára nem volt szükség.
Az elsőfokú bíróság az Igazságügyi Műszaki Könyv- és Árszakértői Intézettől szerzett be szakvéleményt. Eszerint a perbeli kemence építési szerkezete a hagyományos kemencékétől eltér; előnyös, ha a szerelési munkákat a gyártó szakembere irányítja, részben a garanciális problémák elkerülése, részben a szerelési idő lerövidítése végett. A szerelés kritikus része az automatikus vezérlést biztosító számítógép beállítása, programozása. Ez a munka speciális szakismereteket igényel, ehhez mindenképpen indokolt a gyártó szakemberének az igénybevétele. A szerelési munkákhoz - egy vezető szerelőn kívül - 2-4 beosztott szakmunkás, a szereléshez 25 nap volt szükséges, a számítógép programozására elvileg egy nap elég, de az előkészület és a próbák lefolytatása további egy-egy napot igényelt.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai, a becsatolt okiratok, a tanúk vallomása és a szakvélemény alapján a felperes keresetét és az alperes beszámítási kifogását elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a bizományos a bizományi díjba benne nem foglalt szükséges és hasznos költségei megtérítését a Ptk. 511. §-ának (3) bekezdése alapján követelheti. A felperes 41 736 Ft bankköltséget, 980 614 Ft szerelési díjat és 138 765 Ft árfolyam-különbözetet követelt, de a felperes a perben nem bizonyította, hogy az általa követelt összegek szükséges és indokolt költségek voltak. De nem bizonyította azt sem, hogy a keresetében érvényesített követelések nem voltak benne a bizományi díjban. A tényállás teljes feltárásához szükséges további szakértői bizonyítástól a felperes elzárkózott, ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében ennek következményeit a felperes terhére kellett figyelembe venni.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A szerelési költséget illetően arra utalt, hogy a felek szerződéskötési akaratát - a Ptk. 207. §-ában foglaltakat figyelembe véve - a bizományi szerződés és annak módosításai együttes értelmezésével lehet megállapítani. A bizományi szerződés egy főre vonatkozóan jelölte meg azt a szerelési költséget, amely a vételárban benne van. Az eredeti bizományi szerződésnek ezt a részét a későbbi két szerződésmódosítás - az 1991. február 13-i és az 1991. március 29-i, valamint a beavatkozó 1990. december 29-én kelt levele - nem érintette. A beavatkozó szakemberei - P. F. tanúvallomásából megállapíthatóan - több napon keresztül Olaszországban tanulmányozták a sütőipari berendezés működését, ennek ellenére a perbeli korszerű sütőipari berendezés felszerelését, beállítását nem tudták volna elvégezni. A bizományi szerződést a beavatkozó aláírta, így számolnia kellett a szerelési költséggel. A beavatkozó szakismerettel rendelkező cég, ezért fel kellett volna mérnie, hogy a perbeli szerelési munkálatok elvégzéséhez 4-5 fős szerelői gárda 8-10 napos munkájára van szükség. A további szakértői bizonyítást csak akkor kérte, ha azt a másodfokú bíróság indokoltnak találná, s e nélkül nem lehetne megállapítani, hogy hány embernek és hány napi munkájára volt szükség a perbeli berendezés beszereléséhez. A fellebbezési tárgyaláson utalt a korábban 19. sorszám alatt becsatolt számítására, kiegészítve azzal, hogy az alperes által átutalt áruellenérték helyesen: 14 839 259 Ft.
Az alperes és a beavatkozó az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés részben alapos.
A fellebbezés alapján a másodfokú eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a bizományi elszámolást a bizományi szerződésnek és a jogszabályoknak megfelelően készítette-e el.
A Ptk. 511. §-ának (2) bekezdése értelmében a bizományi díj magában foglalja a bizomány ellátásával rendszerint együtt járó költségeket, kivéve az áru fuvarozásával felmerült kiadásokat. Ebből következően az ügylet létrehozásával és bonyolításával kapcsolatos költségek - így a bankköltségek is - a bizományost terhelik. Mivel a Ptk. 511. §-ában foglalt rendelkezések diszpozitívak, ezért a felek a szerződésükben a bizomány ellátásával kapcsolatos költségek viseléséről ettől eltérően rendelkezhetnek. A perbeli szerződésben a felek pontosan meghatározták, hogy a bizományi díj mit nem foglalt magában. A szerződés 4. pontjában foglaltakat a peres felek annak ismeretében határozták meg, hogy a szerződésben akkreditív fizetési mód volt kikötve. A felperes - mint külkereskedelmi szakismeretekkel rendelkező szervezet - számára nyilvánvaló volt, hogy az akkreditív fizetési mód bonyolítása banki költségekkel jár. Ennek ellenére a felsorolás nem tartalmazza a várható bankköltségeket azok között a költségek között, amelyeket a bizományi díj nem foglal magában. A szerződés tartalma és a Ptk. 511. §-ának (2) bekezdésében foglaltak egybevetése alapján a másodfokú bíróság a felek szerződéses akaratát - figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - úgy értelmezte, hogy a bizományi díj az akkreditív fizetési móddal rendszerint együtt járó bankköltségekre - a nyitási és az igénybevételi jutalékra - is fedezetet nyújtott. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a perbeli esetben a megbízó érdekkörébe tartozó okból szükségessé vált az akkreditív módosítása, ez pedig többletköltséggel járt. Ez a többletköltség azonban már nem tekinthető olyan előre látott költségnek, amelynek a viselését a felperes a bizományi díjban magára vállalta. Az akkreditív módosításával kapcsolatban felmerült 2000 Ft bankköltséget tehát az alperes köteles a felperesnek megfizetni. Ezt meghaladóan a felperes bankköltség címén érvényesített követelése alaptalan.
A szerelési díj kérdését vizsgálva valóban a beavatkozó eredeti megrendelése szerint a szerelési költség az árban benne volt. Ezért nem volt jelentősége a beavatkozó (illetve az alperes) számára annak, hogy a szerelésnek milyen költségkihatása lesz. A bizományi szerződést azonban csak ezt követően kötötték meg, s ebben már az szerepelt, hogy az árban - a felállításhoz és a beindításhoz - egy szakember költsége foglaltatik benne. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy az ezen felüli szerelési költségeket a külföldi eladó nem viseli. A beavatkozónak (alperesi jogelőd) tudnia kellett, hogy egy korszerű háromszintes kemence beépítéséhez egy szakember nem elégséges. A beavatkozó a bizományi szerződés aláírásakor nem vetette fel, és nem kifogásolta, hogy a szerelők költsége tekintetében a bizományi szerződés eltért az ajánlattól és utalást sem tett arra, hogy a saját szerelőivel fogja a szükséges munkákat elvégeztetni. Ezt egyrészt azért nem tette (tehette) meg, mert általánosan ismert, hogy a külföldi eladók csak akkor vállalnak garanciát, ha a beszerelést a saját szakembereik végzik. Ez egyébként a perbeli külkereskedelmi szerződésből is kitűnik. Másrészt azért, mert a beavatkozó részéről a perbeli sütőberendezés működésének megismerése céljából Olaszországba kiküldött P. F. tanúvallomásából megállapíthatóan a beavatkozó nem is rendelkezett olyan szakemberekkel, akik ezt a munkát el tudták volna végezni. A tanú vallomása szerint „ahhoz, hogy ilyen kemencét összeszerelhessünk, további tanulmányútra lett volna szükség, mivel ilyen kemence összeszerelésére a sütőiparnak dolgozói nem voltak”. Ilyen körülmények között alaptalanul állította az alperes, hogy a beavatkozó megfelelő szakemberekkel rendelkezett, és hogy a saját dolgozóival kívánta az új kemence összeszerelését megoldani. A számítógép programozása - a szakértői vélemény szerint - még külön is speciális szakismeretekkel rendelkező személyt igényelt.
Tény, hogy a perbeli sütőipari berendezés beszerelése mindenképpen szakembereket igényelt, ezért akár a beavatkozó végezteti azt el a saját vagy más szakemberekkel, akár a külföldi eladó saját szakemberei végezték azt el, mind a két esetben költségek merültek volna fel. A külföldi eladó által végzett szerelés költségei nem tartoznak a Ptk. 511. §-ának (2) bekezdésében írt, a bizomány ellátásával együtt járó költségek közé, hanem azok olyan kötelezettséggel kapcsolatban merültek fel, amely alól a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó 479. §-ának (3) bekezdése értelmében a megbízó köteles a megbízottat mentesíteni. A berendezés felállítását, beszerelését a külföldi eladó szakemberei elvégezték, ezért a felperes jogszerűen járt el, amikor ezen a címen a felmerült költségeket az alperes terhére elszámolta.
A másodfokú bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a felperes által elkészített bizományi elszámolás megfelelt-e a bizományi szerződésben foglalt kikötéseknek. A felperes a szerződés alapján csak akkor volt jogosult a limitárból elért eredmény 50%-ára, ha a limitárhoz képest kedvezőbb feltételekkel köti meg a külkereskedelmi szerződést. Annak megítélésénél, hogy a külkereskedelmi szerződést kedvezőbb feltételekkel kötötte-e meg a felperes, figyelembe kell venni a szerelés költségeit is. A 272 180 100 lírában meghatározott limitárhoz képest azt az összeget kell vételárként figyelembe venni, amelyet az alperes a berendezésért ténylegesen kifizetett, így a 255 849 294 lírához hozzá kell adni a felperes által szerelési költség címén számlázott 21 600 000 lírát. Így az alperes a 272 180 100 líra limitárral szemben ténylegesen 277 449 294 lírát volt köteles kifizetni. Ezt alapulvéve a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a bizományi szerződés I. sz. mellékletében meghatározott limitárhoz képest a külkereskedelmi szerződést nem kedvezőbb feltételekkel kötötte meg, ennek folytán nem illette őt meg a szerződés 5. pontjában foglalt előnyből származó részesedés. Vagyis a felperes jogtalanul számított fel a bizományi elszámolásban 473 593 Ft-ot.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes által készített bizományi elszámolási számlát az alábbiak szerint fogadta el:
Bizományi díj címén a felperes jogosult volt az áruellenérték után 445 177 Ft + 111 294 Ft áfa, a szerelési díj után 41 459 Ft + 10 364 Ft áfa felszámítására, jogosult volt továbbá 2000 Ft bankköltségre is, mert a megbízó érdekkörében felmerült okból vált indokolttá az akkreditív meghosszabbítása. Ezenfelül az alperes köteles volt megfizetni 14 839 259 Ft áruellenértéket és az egy szakember költségét meghaladó 1 381 968 Ft szerelési költséget. Az alperes fizetési kötelezettsége tehát összesen: 16 831 521 Ft. Ezzel szemben az alperes fizetett 16 246 429 Ft-ot, a különbözet 585 092 Ft. Ez az az összeg, amelyet az alperes köteles a felperesnek megfizetni. Ebből az elszámolásból kitűnik, hogy az alperes részéről többletfizetés nem történt, így a beszámítási kifogása alaptalan.
A fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írottak szerint részben megváltoztatta, és az alperest a különbözeti összegnek a felperes javára történő megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30.084/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás