KK BH 1999/239
KK BH 1999/239
1999.05.01.
A pertárgy értékéhez kötöttség az ügyvédi munkadíj megállapításakor nem az egyetlen szempont. Adóhatározat felülvizsgálatára irányuló közigazgatási perben a perköltség megállapításának szempontjai [Pp. 75. § (1) bek.; 12/1991. (IX. 20.) IM r.].
A felperes befejezetlen kutatási-fejlesztési költségeit bizonytalan eredményűnek minősítve, e tevékenység aktivált értékét az immateriális javak között nem mutatta ki, hanem a tárgyévi eredményből leírta.
Az alperes a kutatási témák kilátásait várhatóan sikeresnek tekintette, és megállapította, hogy ezek költségeinek leírása az eszközök helytelen értékelését eredményezte, ezért a felperes terhére határozatával adóhiányt állapított meg.
A felperes keresetében a jogerős alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy nem adóhiánya, hanem jelentős összegű túlfizetése keletkezett a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a 74 202 000 Ft társasági adó és 4 millió Ft műszaki fejlesztési hozzájárulási mint adóhiány tekintetében a támadott határozatot hatályon kívül helyezte és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a kutatás költségeit csak akkor kell aktiválni, ha a kísérleti fejlesztés eredménye a jövőben hasznosítható lesz. A vizsgált időszakban tételes vizsgálattal kell alátámasztani, hogy voltak-e az immateriális javak között aktiválandó termékek a felperesnél. Ez a vizsgálat a közigazgatási eljárás során nem történt meg. A támadott határozatban rögzített tényállás ennek következtében hiányosan került megállapításra. A nem kellő mélységben tisztázott tényállás alapján hozott közigazgatási határozat megalapozatlan, ezért jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében a felperes kizárólag a javára megállapított perköltség összegszerűségét támadta, és kérte annak a megítélt ötvenezer forintot jelentősen meghaladó mértékben való megállapítását.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét százezer forintra felemelte. Indokolásából kitűnően a felperes által megjelölt pertárgyérték összegére tekintettel, figyelemmel arra, hogy az ügyvéd két tárgyaláson ellátta a felperes képviseletét, szakszerű és célszerű beadványokat nyújtott be, a rendelkező részben írt összeget azért találta arányosnak, mert az ügy különösebben bonyolult jogi megítélésű nem volt, és az eljárás rövid idő alatt befejeződött. Rámutatott ítélete indokolásában arra is, hogy a perköltség megállapításánál nem mérlegelési szempont a vonatkozó jogszabályok megismerésével töltött idő, lévén a jogszabályok és a bírói gyakorlat ismerete az ügyvédi hivatás gyakorlásának alapvető feltétele.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben annak megváltoztatásával a 96 millió forintot meghaladó pertárgyérték 1%-át kitevő ügyvédi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint ügyvédi költségeinek megállapítása a díjazás jogszabályi alapját jelentő pertárgyérték teljes figyelmen kívül hagyása mellett történt. Hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az ügy bonyolultságára, valamint az ügyben kifejtett tevékenysége jó minőségére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapítható, hogy a két tárgyaláson befejezett ügyben hozott ítélet jogi indokai a felperes keresetében megfogalmazott érveléstől eltértek. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt a felperesi előadást, amely szerint a fejlesztési kiadások mikénti elszámolása a felperesnek olyan alanyi jogosultsága, mely gyakorlásának eredményeként az összes ilyen jellegű költség a fejlesztés eredményének bizonytalanságára hivatkozva a tárgyi eredményből leírásra kerülhet. Ítéletének indokolásában a bíróság arra mutatott rá, hogy a közigazgatási határozat azzal sértett jogszabályt, hogy a meghozatala előtti eljárásban az eredményességet illetően tételes vizsgálat nem zajlott le. Mindezekből következik, hogy a felperes által támadott közigazgatási határozat nagyobbrészt nem a felperes által a keresetben felhozott indokok alapján került hatályon kívül helyezésre. A felperesnek tehát volt olyan költsége, melynek eredménye a bírósági felülvizsgálat során hozott ítéleti döntésben nem jelent meg. Keresete azért sem tekinthető teljes mértékben sikeresnek, mert nem állapított meg javára túlfizetést a bíróság, hanem új eljárás lefolytatását, a tényállás teljes körű felderítését írta elő.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.]. A törvényben megfogalmazott célszerűségi követelménynek azok a költségek nem felelnek meg, melyek felmerülésétől függetlenül született meg a helytálló bírósági döntés. Ezeknek a költségeknek a megfizetésére tehát a felperes alaptalanul kérte kötelezni ellenfelét.
A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 20.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) keretei között a bíróság mérlegeléssel állapítja meg a perköltség részeként figyelembe vehető ügyvédi munkadíj összegét. A mérlegelés szempontjait az R. nem adja meg, hiszen a költségeket az eset összes körülményére figyelemmel kell megállapítani, mely körülményeket normatív szabályban nem lehet felsorolni. Az R.-ben meghatározott értékhatárhoz kötöttség ennek megfelelően nem a mérlegelés egyetlen szempontját jelenti, hanem csak a megtéríthető legmagasabb költségösszeg meghatározását szolgálja. Ez a megállapítás következik abból a jogszabályi megoldásból is, hogy a megállapítható legkisebb ügyvédi költségek összege nem kötődik a per tárgyának értékéhez.
A fenti indokok alapján megállapítható, hogy a megyei bíróság okszerű és az iratok tartalmának megfelelő mérlegelés alapján helytálló indokokat felhozva határozta meg a felperes javára megítélhető perköltség összegét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényes és megalapozott másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Megjegyzi azt is - a kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel - a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem a felperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt, 96 354 000 Ft a ténylegesen megállapítható pertárgyérték, hanem az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezett 78 233 000 Ft-ot kitevő társasági adó és központi műszaki fejlesztési hozzájárulás. Az adóbírság és késedelmi pótlék az adófizetési kötelezettséghez képest olyan járuléknak számít, amely a Pp. 25. §-ának (4) bekezdése megfelelő alkalmazásával a pertárgyértékbe nem számít bele. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.636/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás