PK BH 1999/24
PK BH 1999/24
1999.01.01.
A második szakma megszerzésére irányuló tanulmányok szükséges tanulmányoknak minősülnek, ha az első szakma gyakorlása egészségügyi szempontból veszéllyel jár [Csjt. 60. § (1) és (2) bek.; XXIX. sz. PED].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesnek az 1979. március 14. napján született Norbert utónevű gyermeke után a városi bíróság jóváhagyott egyezséggel megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 1996. október 1. napjától kezdődően megszüntette. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes az egyezségben kötelezettséget vállalt arra, hogy a felek volt házasságából 1979. március 14-én született N. J. utónevű kiskorú gyermeke tartására megfizeti az alperesnek a mindenkori nyugdíjának a 20%-át, de legalább havi 1700 forintot. A felperes - aki III. csoportú rokkantként mindennemű munkavégzésre alkalmatlan - havi 11 216 forint, az alperes pedig havi 15 200 forint rokkantsági nyugdíjjal rendelkezik. Az alperes a kizárólagos tulajdonában álló ingatlanban lakik az N. J. utónevű perbeli gyermekkel, valamint a 29 éves leányával és annak két kiskorú gyermekével. N. J. - aki 1997 márciusában tölti be a 18. életévét - a szakmunkásképző intézetben folytatott tanulmányait befejezte, asztalos szakképesítést szerzett, ezt követően azonban munkát nem vállalt, hanem az ipari szakmunkásképző intézetben villanyszerelő szakmunkás tanulmányokat kezdett, és jelenleg napi rendszerességgel tanműhelyi oktatáson vesz részt, arra való hivatkozással, hogy az asztalos szakma nem a kedvére való, ezért másik szakmát kíván szerezni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a N. J. utónevű gyermek néhány hónap múlva nagykorú lesz, munkaképes és szakképzettséggel: asztalos szakmával rendelkezik, amely szakmában jelenleg is lehetséges az elhelyezkedés, a jövedelemszerző tevékenység folytatása. A második szakma megszerzése tehát - a tartásra kötelezett felperes jövedelmi viszonyaira és teherbíró képességére is figyelemmel - szükséges tanulmánynak nem tekinthető.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kiegészítette a tényállást annyiban, hogy a másodfokú eljárás során beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint az N. J. utónevű gyermek porallergiás megbetegedésben szenved, amely az asztalos szakma gyakorlásában akadályozhatja őt. Az így kiegészített tényállás alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a perbeli gyermek által folytatott villanyszerelő szakmunkásképző iskolai tanulmányok ugyancsak életpályára előkészítő, szükséges tanulmányoknak minősülnek; és fontos érdeke fűződik a gyermeknek ahhoz, hogy a tanulmányait befejezze. Az egészségi állapota miatt ugyanis a szakképzettségének megfelelő munkavégzésre nem képes, a második szakma megszerzéséhez szükséges tanulmányokat pedig nappali képzés keretében folytatja. Figyelemmel arra, hogy mindkét szülő rokkant nyugdíjas, és nehéz anyagi körülmények között él, nem várható el az alperestől az, hogy a gyermek tanulmányaival, illetőleg az eltartásával felmerülő költségeket egymaga viselje, ezért a felperes változatlanul köteles a gyermek eltartásához a terhére megállapított mértékű gyermektartásdíjjal hozzájárulni, hiszen ennek teljesítése a saját szükséges tartását nem veszélyezteti.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdését, mert a perbeli gyermek a szükséges tanulmányait befejezte, szakmát szerzett, így tartásra sem jogosult. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes még nem a gyermek allergiás megbetegedésére, hanem arra való hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a gyermek a 23. életévét még nem töltötte be, a gyermek pedig az újabb szakma megszerzését azzal indokolta, hogy a már megszerzett asztalos szakma nem kedvére való. Ilyen körülmények mellett nyilvánvaló, hogy az újabb szakma megszerzésében a gyermeket nem az állítólagos megbetegedése motiválta, miért is az általa folytatott tanulmányok nem tekinthetők szükségesnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős ítélet nem törvénysértő.
A Pp. 270. §-ának (1) és 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egybevetéséből következően a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól olyan jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a fél, amely jogszabálysértés anyagi jogi és eljárásjogi jellegű egyaránt lehet ugyan, eljárásjogi jellegű azonban csak akkor, ha az olyan súlyú, amelynek az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása volt.
I. A Csjt. 60. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a gyermek a nagykorúságának az elérése után két okból szorulhat további tartásra, nevezetesen: egyrészt az állapota, betegsége, illetve munkaképtelensége miatt, másrészt pedig - a törvény külön rendelkezése folytán - akkor, ha az életpályára való felkészülést szolgáló, szükséges tanulmányokat folytat. A szakmunkásképzésben való részvétel mint az életpályára előkészítő képzés a Legfelsőbb Bíróságnak a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló - módosított- XXIX. számú Polgári Elvi Döntése szerint „szükséges tanulmánynak” általában csak akkor tekinthető, ha annak folytatására az első szakma megszerzése érdekében kerül sor, hiszen az azonos vagy alacsonyabb szintű szakma megszerzése a már megszerzett képzettség mellett általában nem tekinthető olyan szükséges tanulmánynak, amelynek terhe a szülőre önkéntes vállalás hiányában is áthárítható.
Egységes azonban az ítélkezési gyakorlat abban, hogy - az elvi döntés helyes értelmezése szerint - az említett főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a munkaképes nagykorú gyermek a már megszerzett szakképesítés szerinti munkakör ellátására önhibáján kívül (pl. egészségügyi okból) nem képes (BH 1992/12/766.). Ennek megfelelően számos eseti döntésében rámutatott már a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az a körülmény, amely szerint a XXIX. számú PED a nappali tagozaton folytatott tanulmányokkal kiemelten foglalkozik, nem jelenti azt, hogy a továbbtanulásnak valamilyen más formája a tartásra való jogosultságot kizárja (pl. BH 1990/3/104.).
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének a másodfokú eljárásban beszerzett orvos szakértői véleménye nem hagy kétséget afelől, hogy a perbeli gyermeket az általa már megszerzett asztalos szakképesítés szerinti munkakör ellátásában az allergiás megbetegedése önhibáján kívül akadályozza, arra vonatkozó adat pedig a perben nem merült fel, hogy az asztalos szakmánál köztudomásúan lényegesen kevesebb porral járó villanyszerelő szakma ellátására a gyermek az egészségi állapota miatt ugyancsak alkalmatlan lenne, illetőleg hogy más szakma megszerzésére az egészségi állapotának megfelelő munkakörben történő rendszeres keresőtevékenység folytatása mellett, esti vagy levelező tagozaton is lehetősége nyílnék. Anyagi jogi jogszabálysértés nélkül foglalt tehát állást a másodfokú bíróság abban, hogy a gyermek által folytatott tanulmányok - az egészségi állapota miatt - szükséges tanulmánynak minősülnek.
II. A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékokra is lehet hivatkozni, és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött, kivéve, ha az elsőfokú bíróság az adott tényállítást, illetve bizonyítékot a 141. § (6) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem vette figyelembe.
Nem sértett tehát eljárásjogi szabályt a másodfokú bíróság azzal, hogy az alperes fellebbezésének a gyermek egészségi állapotára vonatkozó tényállításait annak ellenére is érdemben bírálta el, hogy a gyermek betegségére az alperes az elsőfokú eljárásban egyáltalán nem hivatkozott, a gyermek pedig az újabb tanulmányok megkezdését akkor nem az egészségi állapotával, hanem az érdeklődésének változásával indokolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíráság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.486/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás