• Tartalom

1999. Víz. Ért. 10. szám Bírósági felülvizsgálati határozat 2

Közigazgatási perben alperes csak a végső, érdemi döntést hozó szerv lehet [Áe. 72. § (1) bekezdés].
A felperes jogelődje éttermében fűtés-korszerűsítést végzett, amelynek során a vegyes tüzelésű kazánt gázkazánra cserélte, és melegvíz-szolgáltatásra is alkalmassá tette. Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest adóhiány megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint nem egy régi fűtésrendszer átalakítása történt, hanem új, korszerű fűtésrendszer lett kialakítva, így ez a tevékenység nem fenntartásnak, hanem beruházásnak minősül. Tekintettel arra, hogy a felperes az adót e tevékenységet tévesen fenntartásnak tekintve fizette meg, a határozattal kirótt adóhiány, adóbírság és pótlék kötelezettsége keletkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozat számszaki hibája miatt a fizetendő összeget módosította, egyebekben a tevékenységét szintén beruházásnak tekintve az elsőfokú döntés helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy nem beruházási, hanem fenntartásnak minősülő munkákat végzett. Téves volt ennek megfelelően adófizetésre kötelezése.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a támadott határozatot hatályon kívül helyezte, és az eljáró közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az adóhatóság ott sértett jogszabályt, hogy a beruházási és állóeszköz-fenntartási munkák költségeit nem választotta el, noha beruházásnak csak a rendszer melegvíz-szolgáltatással való kiegészítése minősült volna.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az adóbírság összegét leszállította, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy a fűtési rendszer a melegvíz-szolgáltatásra való alkalmassá tétel folytán bővítésre került és e bővítés folytán a rendszer cseréjét beruházásnak kell tekinteni. Mérsékelte egyúttal az adóbírság összegét.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az I. r. alperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ügy elbírálása során azt kellett eldönteni, hogy fűtési rendszer melegvíz-szolgáltatással kiegészítése folytán az egész tevékenység, vagy csak a kiegészítés tekintendő-e beruházásnak. A kérdés elbírálásánál a tevékenység elvégzésének időszakában hatályban volt, a beruházási, állóeszköz-fenntartási és átszervezési tevékenység elhatárolásának egyes kérdéseiről szóló 104/1972. OT–PM–KSH számú együttes közlemény (a továbbiakban: közlemény) rendelkezését kellett alkalmazni.
A leltárfelvételi egység tekintetében a közlemény 2. pontja szerint beruházásnak minősül az állóeszköz-állomány bővítése. Ennek megfelelően beruházás minden olyan korszerűsítés, amelynek során az állóeszköz funkciói bővülnek. Tényként megállapítható, hogy a bővülés a leltárfelvételi egységhez kapcsolódóan a melegvíz-szolgáltatás kiépítésével megvalósul. Minthogy a bővítés ténye folytán válik a tevékenység beruházássá, közömbös, hogy ennek milyen az egész tevékenységen belüli aránya.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az első- és másodfokon eljárt közigazgatási szervek a felülvizsgálati kérelemmel érintett vitás kérdést tekintve a jogszabályoknak megfelelően jártak el, és helytálló volt a másodfokú bíróság ezt alátámasztó döntése is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálat során észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv is perben állt, jóllehet a Pp. 327. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta. A Pp.-nek ez a rendelkezése a jelen közigazgatási perben is kijelöli az alperesként egyedül perelhető közigazgatási szervet. Ezt a szabályt a perelhető közigazgatási szerv meghatározása érdekében egybe kell vetni az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 72. §-ának (2) bekezdésével, amely szerint bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. Minthogy jelen ügyben a felperes fellebbezési jogát az elsőfokú határozat megtámadásával meríti ki, megállapítható, hogy az alperes csak a végső érdemi döntést meghozó, jelen esetben másodfokú szerv lehet. Minthogy a felülvizsgálat ezt a kérdést nem érintette, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt korlátozásra figyelemmel a 130. § (1) bekezdésének g) pontja, illetőleg a 157. § a) pontja rendelkezését nem alkalmazhatta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.304/1997.)
* * *
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére