BK BH 1999/242
BK BH 1999/242
1999.06.01.
A sértett provokatív magatartása, a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága, a megromlott egészségi állapota és a megbánást mutató beismerése, valamint az a tény, hogy a testi sértési cselekmény elkövetése után nyomban a mentők kihívása iránt intézkedett, végül az eredmény tekintetében megvalósult gondatlanságának enyhébb foka együttesen megalapozzák a különös méltánylást érdemlőséget, amely a szabadságvesztés fele részének kiállása utáni feltételes szabadságra bocsátás elrendelését lehetővé teszi [Btk. 47. § (3) bek.].
A megyei bíróság az 1997. november 26. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott feleségével és nagykorú fiával él közös háztatásban, akik fejenként 25 000 forintot keresnek. Vagyona annak a háznak a fele része, amelyben lakik. Nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, személyiségzavarban vagy tudatzavarban és ilyenekben a cselekménye elkövetésekor sem szenvedett. Alacsony intellektusú személy, akinél részben alkoholizálásával, részben agyi érszűkülettel együttjáró szellemi leépülés áll fenn. Szellemi leépülése kis fokban korlátozta a cselekménye következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A szívizom vérkeringési zavarában, magas vérnyomásban és a bal oldali nyaki verőér szűkületében szenved. Az érszűkület miatt a jövőbeni műtéti beavatkozás válik szükségessé. Rendszeres gyógyszeres kezelésre és orvosi ellenőrzésre szorul, általános egészségi állapota a közepesnél rosszabb.
A vádlott 1996. október 28-án délelőtt megbeszélte a sértettel, hogy marharépát fog neki adni. Aznap a kora délutáni órákban ismét találkoztak egymással az egyik helyi italbolt környékén. Az ittas állapotban levő sértett kérdőre vonta a vádlottat, hogy miért nem neki adta mégis a répát, amire a vádlott bizonygatta, hogy a répát nem adta senkinek, az még mindig ott van a házánál; a sértett bármikor elviheti. A sértett azonban továbbra is vitázott ezen, és szidalmazta a vádlottat.
A vádlott a sértett értetlensége miatt egyre idegesebb lett, és indulatában egy legalább közepes erejű mozdulattal állon ütötte a kerékpárjára támaszkodó sértettet, aki ennek következtében a száj nyálkahártyáján, jobb oldalon, az alsó ajak belfelszínén egy 10x10 miliméteres bevérzést szenvedett el, és az ütéstől hanyatt esett anélkül, hogy az esést tompítani igyekezett volna. Magára rántotta a kerékpárját is. Feje nagy erővel ütődött a betonhoz és ennek következtében a hajas fejbőr hátsó részén, a tarkótájékon bőrfolytonosság-megszakítást és bevérzést, fejének e területén koponyatörést, valamint agyzúzódást szenvedett el, és eszméletét is elvesztette.
A vádlott az ütést és a sértett elesését követően bement az italboltba, és egyik ismerősét arra kérte, hogy hívja ki a mentőket, mert megütötte a sértettet, aki kint fekszik.
A mentők eszméletlen állapotban szállították kórházba a sértettet, aki az intenzív kezelés, majd az elvégzett műtét ellenére - anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna - kilenc nap múlva meghalt. Halálát a vádlott ütése nyomán bekövetkezett elesés és fejének a betonba ütődése során elszenvedett koponyatörés és agyzúzódás következtében fellépő keringési elégtelenség okozta, amelyhez az eszméletlen fekvő állapotban kialakult tüdőgyulladás is hozzájárult.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért, továbbá a kiszabott főbüntetés felfüggesztéséért jelentett be fellebbezést, és a másodfokú tárgyaláson azt fenntartva a védő emellett még a cselekmény minősítésének a megváltoztatását, valamint a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását indítványozta.
A legfőbb ügyész átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le.
Az eljárási hibáktól mentesen lefolytatott tárgyalás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg. Indokolási kötelezettségének is eleget tett, megindokolta, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el vagy vetett el, és a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelve állapította meg a tényállást. A vádlottnak és védőjének a cselekmény eltérő minősítésére irányuló perorvoslata voltaképpen a tényállás megalapozottságának támadásán keresztül vitatja a minősítést. A vádlott és a védő a cselekménynek gondatlan emberöléskénti minősítését azzal indokolta, hogy a vádlott nem megütötte, hanem ellökte a sértettet, azaz szándéka nem irányult testi sértés okozására. Ez azonban ellentétben áll az elsőfokú ítéletben megállapított tényállással, a megalapozott tényállás pedig a felülbírálat során irányadó, eltérő tényállás megállapítására tehát nincs mód.
A vádlott bűnösségére levont következtetés és a cselekmény minősítése is helyes. A vádlott az irányadó tényállás szerint testi sértés okozására irányuló szándékkal megütötte a sértettet, aki ennek következtében elesett, beverte a fejét, halálos sérülést szenvedett. A vádlott cselekményét tehát az elsőfokú bíróság helyesen minősítette halált okozó testi sértés bűntettének.
A büntetést befolyásoló körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés nemét és mértékét a Legfelsőbb Bíróság helyesnek találta. A főbüntetésként kiszabott 1 év 6 hónapi fogházbüntetés felfüggesztésére - a cselekmény jelentős tárgyi súlya folytán - nincs törvényes lehetőség. A vádlottnak és védőjének a büntetés enyhítésére, valamint a kiszabott főbüntetés felfüggesztésére irányuló indítványát ezért a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Alapos viszont a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének alkalmazására irányuló védői indítvány. A nagyszámú enyhítő körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy indokolt ennek a rendelkezésnek az alkalmazása, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott az 1 év 6 hónapi fogházbüntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. (Legf. Bír. Bf. I. 101/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás