PK BH 1999/261
PK BH 1999/261
1999.06.01.
A másodfokú eljárásban is lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni; a felajánlott bizonyítás mellőzésének okát a bíróságnak meg kell indokolnia [Pp. 163. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 239. §].
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult és az alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes előadta, hogy a K. és Vidéke Takarékszövetkezettől unokájának házastársa, a II. r. alperes által felvett kölcsön összegéből - kezességvállalása folytán - 20 155 forintot neki kellett visszafizetnie. Előadta továbbá, hogy unokája, az I. r. alperes 1995. október 15-én K. I. eladótól 65 000 forint vételárért megvásárolta a perbeli Wartburg típusú személygépkocsit. Mivel nevezett a vételár kifizetéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezett, az annak megfelelő összeget részére kölcsön adta oly módon, hogy a vételárat az eladónak közvetlenül ő fizette ki; emellett a gépjármű átírásához szükséges 11 000 forintot is ő kölcsönözte az I. r. alperes részére. Mindezekre tekintettel - utalva a Csjt. 30. §-ában foglaltakra - 96 155 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint a takarékszövetkezeti kölcsönből a felperes 15 000 forinttal részesedett, s kezességvállalásától függetlenül lényegében a saját kölcsöntartozását fizette vissza a rá eső kamatokkal együtt. Előadták, hogy a Wartburg típusú gépkocsit az I. r. alperes időközben meghalt apja vásárolta, a vételárat az eladónak megfizette. Végül tagadták, hogy a jármű átírásának költségeit a felperes hitelezte volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 94 155 forintot és annak 1996. május 1. napjától járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás adatai alátámasztották a felperes előadását mind a kezesi felelősség alapján visszafizetett összeg, mind a gépkocsi vásárlásához nyújtott kölcsön tekintetében. A jármű átírási költségeihez kölcsönzött összeget viszont csak 9000 forintban tartotta megállapíthatónak. Mindezek figyelembevételével az alpereseket lényegében a kereset szerint marasztalta, a felperes követelését csupán 2000 forint tekintetében találta megalapozatlannak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes fellebbezett. Jogorvoslati kérelmében részletesen megismételte a perbeli védekezésként általa már előadottakat. A gépkocsi vételárával kapcsolatos tényállításaira további öt tanú meghallgatását, valamint annak a biztosítótársaságnak a megkeresését kérte, amelytől apja a jármű vételárának kifizetésére fordított biztosítási összeget felvette.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - annak helyes indokaira utalással- helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása végett - az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel mellőzte a fellebbezésében felajánlott bizonyítás lefolytatását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében - ide nem tartozó kivételtől eltekintve - a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékokra is lehet hivatkozni. Amennyiben a fellebbezésben felajánlott bizonyítás a per mikénti eldöntése szempontjából lényeges tények megállapításához szükséges, úgy a bíróságnak a bizonyítást a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is el kell rendelnie.
Fellebbezésében az I. r. alperes olyan új bizonyítékokat jelölt meg, amelyek alkalmasak lehetnek a perbeli tényállításai igazolására, s a bizonyítási eljárás kiegészítését követően lehetőség nyílhatott volna arra, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a bizonyítékok együttes mérlegelése alapján állapítsa meg az irányadó tényállást. Miután a másodfokú bíróság a védekezésében foglaltak bizonyításától az I. r. alperest elzárta, ítélete megalapozatlan és ez okból jogszabályt sért.
Figyelmen kívül hagyta a másodfokú bíróság továbbá a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésének azt a rendelkezését is, amely szerint az ítélet indokolásában - egyebek mellett - utalni kell azokra az okokra is, amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az indokolási kötelezettség elmulasztása folytán a másodfokú bíróság ítélete felül sem vizsgálható, mert nem állapíthatók meg azok az adatok és indokok sem, amelyekre a másodfokú bíróság a további bizonyítás mellőzését alapozta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerint egységes pertársak, ennélfogva az I. r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem (és fellebbezés) a Pp. 52. §-ának (1) bekezdése értelmében kihatott a II. r. alperesre is. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23.142/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás