PK BH 1999/262
PK BH 1999/262
1999.06.01.
A nagyszülő alkalmi természetbeni juttatásai a tartásdíj teljesítéseként nem fogadhatók el, így azok a készfizető kezes (munkáltató) helytállási kötelezettségének mértékét nem érintik [Vht. 24. § (2) bek., 79. § (1) bek.; Ptk. 273. §; Csjt. 69/A. § (2) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy a Vht. 79. §-ának (1) bekezdésén alapuló készfizető kezesi felelősség jogcímén fizessen meg a felperesnek 147 624 forintot a tartásra kötelezett dolgozójától levonni elmulasztott tartásdíj fejében.
A megállapított tényállás szerint a felperes és ifj. G. F. házasságából 1979. október 1-jén Krisztina, 1981. október 10-én pedig Mónika nevű gyermekeik születtek. A felperes és ifj. G. F. házasságát a bíróság felbontotta. A bontóperben a házasfelek egyezséget kötöttek, mely szerint a gyermekek a felperes gondozásában maradtak, ifj. G. F. pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy gyermekei tartására 1989. szeptember 1. napjától megfizeti a főállásban elért jövedelméből bérköltség terhére kifizetett juttatásai 20-20%-át, legalább azonban gyermekenként havi 2650 forintot, ezenfelül pedig az érdekeltségi alap terhére kifizetett valamennyi jövedelme 20-20%-át annak esedékességekor. A bíróság a fenti egyezséget végzésével jóváhagyta, majd a felperes kérelmére a tartásdíj végrehajtása érdekében 1990. június 28-án letiltó végzést bocsátott ki az adós munkáltatójával, a P. Kft.-vel (az alperes) szemben.
A tartásra kötelezett személy az alperesi kft. résztulajdonosa, egyben munkaszerződés alapján ügyvezető igazgatója. Az alperes a letiltás kézhezvételétől 1994 decemberéig összesen 534 119 forintot vont le a dolgozója munkabéréből, és ezt az összeget utalta át a felperes részére gyermektartásdíj címén.
A kötelezett által elért, a gyermektartásdíj alapjának tekintendő valós nettó jövedelem megállapítása érdekében a másodfokú bíróság igazságügyi könyvszakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a taggyűlési határozatokban szereplő bér- és kereseti adatok érvényesítés esetén a tartásra kötelezett által a vizsgált időszakban elért nettó jövedelem 2 154 359 forint volt.
A jogerős ítélet indokolása szerint az adós ez után a jövedelem után tartozott megfizetni az egyezségben megállapított mértékű tartásdíjat, melynek összege a perbeli időszakra 1 181 743 forint lett volna. Nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a kötelezett a neki járó juttatások egy részét nem vette fel, hanem azt gazdaságossági okokból a vállalkozásba visszafordította, mert álláspontja szerint ez a körülmény nem szolgálhat a tartásra szoruló kiskorú gyermekek hátrányára. Az alperes tehát 647 624 forinttal kevesebb tartásdíjat utalt át a felperesnek, mint ami őt az egyezség szerint megilletné, tehát ezért az összegért a felperessel szemben a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése alapján készfizető kezesként felel.
A másodfokú bíróság mérlegelési körébe vonta azonban, hogy id. G. F., a perbeli gyermekek nagyapja, aki ugyanennek a kft.-nek többségi résztulajdonosa, természetben járult hozzá a gyermekek eltartásához: élelmezésükhöz, ruházkodásukhoz, üdültetésükhöz. A másodfokú bíróság ennek a hozzájárulásnak a mértékét a letiltástól eltelt időszakra, becsléssel összesen 500 000 forintban határozta meg, ezzel az összeggel az alperes készfizető kezesi felelőssége alapján fizetendő elmaradt tartásdíj összegét csökkentette, és 147 624 forint, valamint annak a középarányos időtől járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a megfelelő bizonyítás lefolytatása nélkül 500 000 forintban elfogadott, a gyermekek nagyszülője által nyújtott támogatást a bíróság törvénysértően tekintette az alperes részéről juttatott olyan szolgáltatásnak, amely az alperes készfizető kezesi felelősségét csökkenti. Ezért a jogerős ítélet megváltoztatását és a marasztalási összeg 647 624 forintban történő megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Vht. 24. §-ának (2) bekezdése értelmében elsődlegesen az adós munkáltatóját terheli az a kötelezettség, hogy az adós munkabéréből a bíróság határozata szerint megállapított tartásdíj összegét kiszámítsa, levonja és átutalja a jogosultnak. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása esetén áll be a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése szerinti jogkövetkezmény, a munkáltató készfizető kezesi felelőssége. A kezesi felelősség mértékét a Ptk. 273. §-ának megfelelő alkalmazása szerint csak az egyenes adós teljesítése csökkentheti, tehát az, ha a tartásra kötelezett személy a le nem vont tartásdíjat vagy annak egy részét a jogosult részére önként önként teljesíti. A Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a különélő szülő a tartást elsősorban pénzben szolgáltatja, az ettől való eltérésre csak kivételesen, pl. a tartásra egy sorban köteles szülők ilyen tartalmú megállapodása esetén van lehetőség.
A fentiekből következik, hogy a nagyszülő alkalmi, természetbeni juttatásait a tartásdíj teljesítéseként nem lehet elfogadni. Egyrészt id. G. F. nem a kötelezett munkáltatója, akkor sem, ha a kft. többségi résztulajdonosa. A munkáltató a jogi személyiséggel rendelkező kft., a per alperese, amely a kezesi felelőssége alapján a tulajdonosoktól függetlenül egész vagyonával, tehát id. G. F. üzletrészét is meghaladó mértékben felel a tartozásért. Másrészt id. G. F.-et, mint a perbeli gyermekek nagyszülőjét, tartási kötelezettség nem terhelte, ezért semmiféle jogi alapja nincs annak, hogy az általa természetben nyújtott juttatásokat utóbb a tartásra kötelezett szülő pénzbeni teljesítése helyett, annak jogcímén a munkáltatót terhelő készfizető kezesi felelősség mérséklése körében a bíróság elszámolja. Ezek a juttatások nem tartásdíjnak, hanem - azok természeténél fogva - a nagyszülő részéről az unokák számára nyújtott ajándéknak minősülnek.
A pert megelőzően, majd az eljárásban maga az alperes sem utalt arra, hogy a nagyszülő a tartásdíj teljesítéseként az adós helyett és a felperessel történt megállapodás alapján teljesítette a később hivatkozott szolgáltatásokat, és azokat a jogosult a tartásdíj kielégítéseként elfogadta volna. Erre csak azt követően hivatkozott, hogy eredeti védekezése megdőlt, és az igazságügyi könyvszakértő véleményében kimutatta az alperes terhén jelentkező jelentős összegű fizetési elmaradást, melynek kiegyenlítése a tulajdoni többséggel rendelkező kötelezettet és id. G. F.-et érdekeltté tette abban, hogy az alperesi munkáltató terhei csökkenjenek.
Emellett a Legfelsőbb Bíróság már csak utal arra, hogy a kellő jogalap hiányában beszámított teljesítés összegszerűsége is teljesen megalapozatlan, mert a nagyszülő által nyújtott juttatások pénzbeni összegére nézve perbeli adat egyáltalán nem áll rendelkezésre, és arra nézve a bíróság semmiféle bizonyítást nem folytatott le.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a nagyszülői támogatás beszámítása nélkül kötelezte az alperest a levonni elmulasztott tartásdíj teljes összegének megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.446/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás