GK BH 1999/263
GK BH 1999/263
1999.06.01.
Állami gazdaság átalakulása esetén az önkormányzatot jogszabály szerint megillető belterületi földek értékének megállapításához szükséges jogszabályok köre; e követelések érvényesítésének feltételei [1991. évi XXXIII. tv. 51. § (1) bek.; 1995. évi XXXIX. tv. 71. § (1) bek., 77. §; 1125/1996. (XII. 19.) Korm. hat.].
1994. január 1-jén a P.-i Állami Parkerdő Gazdaság átalakulásával jött létre a P.-i Parkerdő Részvénytársaság, amelyet az első fokú cégbíróság 1994. március 3-án rendelte a cégjegyzékbe bejegyezni.
Az átalakulással a részvénytársaság tulajdonába kerültek a korábban a jogelőd kezelésében álló e.-i 16630/1., 11412., 18228/6., 18228/7., 18168., 10488/2., 11155/2., 11160/1., 11160/2., 11164., 11184., 11408., 11413/1., 11414., 11160/3., 11413/22., 11423/23., 18229. hrsz.-ok alatt felvett belterületi ingatlanok. A részvénytársaság átalakulását megelőzően a felperest arról tájékoztatta a jogelőd vállalat igazgatója, hogy három belterületi föld kerül értékelésre vagyonmérlegben. A felperes a megjelölt ingatlanok közül kettőnek az értékét vitatta. Figyelemmel azonban arra, hogy részvénytársaság átalakulása elhúzódott, a jogelőd vállalattól a felperes érdemi választ az ingatlanok vitatott értékére nézve nem kapott. Utóbb, az átalakulást követően, jutott a felperes tudomására, hogy a részvénytársaság jogelődje által megjelölt három belterületi ingatlanon kívül további tizenöt belterületi ingatlan az átalakulással jogutódlás címén a részvénytársaság tulajdonába került.
A felperes a belterületén lévő tizennyolc ingatlan ellenértékeként 101 239 000 Ft és ennek 1994. január 1-jétől a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a részvénytársaság átalakulásakor apportként szolgáltatott belterületi föld ellenértéke őt megilleti.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta mind a jogalapot, mind az összegszerűséget. Arra hivatkozott, hogy a részvénytársaság átalakulására az 1992, évi LIII. tv., illetve 1992. évi LIV. tv. előírása alapján került sor. Az 1992. évi LIV. tv. 42. §-ában foglalt szabályok értelmében a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értéke alapján járó részesedés ellenértéke kizárólag akkor illeti meg a felperest, ha e részesedés értékesítésre került. Utalt arra is, hogy nem vitásan az 1995. évi XXXIX. tv. az átalakulás során alkalmazott 1992. évi LIII. tv.-t, illetve 1992. évi LIV. tv.-t hatályon kívül helyezte. Ennek ellenére az átalakulás időpontja miatt e jogszabályok változatlanul alkalmazandóak. Elismerte, hogy az 1995. évi XXXIX. tv. melléklete szerint a P.-i Parkerdő Gazdaság Részvénytársaság valamennyi részvényének tulajdonosa a magyar állam. Privatizációra egyelőre nem kerülhet sor, a részesedés ellenértékét viszont a felperes ezért nem követelheti. A kereset összegszerűségét túlzottnak ítélte. Utalt arra, hogy a felperest kizárólag véleményezési jog illette meg a vagyonmérlegben feltüntetésre kerülő belterületi földek értékelése során.
Az első fokú bíróság az 1997. július 9-én kelt közbenső ítéletével megállapította, hogy az 1991. évi XXXIII. tv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján a P.-i Parkerdő Állami Gazdaság részvénytársasággá való átalakulása miatt a belterületi földek után járó apportérték a felperest megilleti. Indokolása szerint az 1995. évi XXXIX. tv. 77. §-a az 1992. évi LIII. törvényt és az 1992. évi LIV. törvényt, illetve annak módosításait hatályon kívül helyezte. Ezért a jelenleg hatályban lévő 1991. évi XXXIII. tv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján feléledt a felperesnek az apportérték alapján járó ellenérték megfizetése iránti igénye.
Az alperes a közbenső ítélettel szemben benyújtott fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a felperesi kereset elutasítását. Lényegében az első fokú eljárás során kifejtett indokait ismételte meg, elsődlegesen az igény időelőttiségét állította. Az átalakulás időpontjára tekintettel változatlanul az 1992. évi LIII. tv., illetve 1992. évi LIV. tv. előírásait tartotta irányadónak a jogvita elbírálására.
A felperes a fellebbezésre adott észrevételében kérte az első fokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását.
Vitatta, hogy igénye idő előtti lenne. Állította: a P.-i Állami Parkerdő Gazdaság átalakulásával megnyílt önkormányzati jogok nem csorbulhatnak, annak ellenére, hogy az időközben végrehajtott jogszabály-módosítás miatt a P.-i Parkerdő Részvénytársaság részvényei - száz százalékban és tartósan - állami tulajdonban maradnak. Kétségesnek tartotta azt is, hogy e jogszabály-módosításra tekintettel - újabb jogszabályi módosítás folytán - a részvénytársaság részvényei valaha is privatizálhatóvá válnának. Megjegyezte, amennyiben a felperes igénye idő előtti lenne, a kereseti kérelem elutasítása helyett a per megszüntetésének lenne helye.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott.
Nem vitás, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése alapján a P.-i Parkerdő Állami Gazdaság átalakulásakor a vagyonmérlegben feltüntetett belterületi földre eső apportérték a felperest megilleti. Az átalakulás idejére tekintettel irányadó 1992. évi LIII. tv. 29. §-a, illetve az 1992. évi LIV. törvény 42. §-ának (1) bekezdése azonban az apportérték kielégítésének módját, a pénzbeni ellenérték mértékét, míg a 42. § (2) bekezdése ezen pénzbeni ellenérték forrását, és a kifizetés határidejét határozza meg. Az átalakulással tehát az alperest nem terhelte nyomban fizetési kötelezettség. További feltételek bekövetkezése (az apportértékre eső részesedés értékesítése) volt szükséges ahhoz, hogy a felperes a területén lévő, és az újonnan létrejött részvénytársaság vagyonába tartozó belterületi földekre eső, az idézett jogszabályokban meghatározott pénz ellenértéket kézhez kaphassa. Az 1995. évi XXXIX. törvény 77. §-a nem vitásan hatályon kívül helyezte az 1992. évi LIII., illetve LIV. törvényeket. Ennek ellenére - e jogszabály 71. §-ának (1) bekezdése értelmében - az 1992. évi LIV. tv. 42. §-ában megjelölt részesedés ellenértékének kifizetésére vonatkozó szabályok változatlanul irányadók. Ezt támasztja alá az 1125/1996. (XII. 19.) Korm. határozat 2. pontja is. Ebből következik, hogy a perbeli jogvita eldöntésénél változatlanul az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése, illetve az ennek tartalmát adó 1992. évi LIII. törvény 29. §-a, és az 1992. évi LIV. tv. 42. §-a irányadó. A felperes igénye tehát idő előtti, mert az átalakulással a részvénytársaság részére apportként juttatott belterületi ingatlanok ellenértékének kifizetésére egyelőre, a részvénytársaság ingatlanra eső részesedésének értékesítése hiányában, a felperes igénnyel nem léphet fel.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az első fokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése illetve 157. §-ának a) pontja, valamint 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárást, a kereseti kérelem érdemi elbírálása nélkül megszüntette. (Legf. Bír. Gf. VII. 32.441/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás