GK BH 1999/265
GK BH 1999/265
1999.06.01.
A korábban hatályos jogszabályok alapján létrejött tartós földhasználati jogra alapított, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tulajdonjog megszerzésének feltételei [Ptk. 150. § (1) bek.;1 27/1987. (VII. 30.) MT r. 1. § (1) és (3) bek., 16. § (2) bek.].
Az alapperben megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje 1980. augusztus 25-én a vállalat raktárának területén tartós használatra térítésmentesen a D. Vendéglátó Vállalat rendelkezésére bocsátott 100-110 négyzetméternyi területet. Ezen a D. Vendéglátó Vállalat faházat épített, melyben ideiglenes jellegű büfét üzemeltetett. A felperes jogelődje 1990-ben a használati jogot visszavonta, és felszólította a D. Vendéglátó Vállalatot a büfé lebontására, illetőleg a terület visszaadására. A földterületet az Állami Vagyonügynökség 1992. január 1. napjával a felperes tulajdonába adta. A faházat az alperes a D. Vendéglátó Vállalattól 1992-ben megvásárolta, abban jelenleg is vendéglátó-ipari egységet üzemeltet. Az ingatlan után használati díjat nem fizetett.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogcím nélkül használt terület kiürítésére és 1990. március 27-től a tényleges átadásig 500 Ft/négyzetméter/év használati díj fizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a földterületet jogelődje, a D. Vendéglátó Vállalat érvényes szerződés alapján ruházta át, mivel azt korábban tartós földhasználat jogcímén megszerezte, vagyis a tulajdonjog már a jogelődöt is megillette a 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet 1. §-ának a) pontja alapján.
Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül kiürítve bocsássa a felperes birtokába a perbeli ingatlant. Kötelezte továbbá, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 216 775 forint használati díjat és a tőkének 1994. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatát, továbbá 1997. január 1-jétől a birtokba adás időpontjáig fizessen meg a felperesnek havi 4375 forint használati díjat. Az első fokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperesi jogelőd az 1980. augusztus 25-én kelt "Nyilatkozatával" az alperesi jogelőd javára nem alapított tartós földhasználati jogot, mivel a Ptk. ekkor hatályos 150. §-ának (1) bekezdése és a tartós földhasználatról szóló 1976. évi 33. tvr. 2. §-a értelmében azt érvényesen csak visszterhes, kétoldalú szerződéssel lehetett alapítani, egyben a jogszerzést az ingatlan-nyilvántartásba be kellett jegyezni. A fentiek teljesülését az alperes nem bizonyította. Az első fokú bíróság a peradatok alapján arra következtetett, hogy a felperes a perbeli ingatlanon egyoldalúan és ingyenesen engedett használatot, melyet 1990-ben szintén egyoldalú nyilatkozattal jogszerűen megvonhatott. Ettől az időponttól kezdődően az alperes jogelődje már jogalap nélkül birtokolta az ingatlant, ezért a felperes a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen igényelte az ingatlan kiürítését. A felperes használatidíj-igényét a faház megvásárlásának időpontjától, 1992. március 16-tól kezdődően találta alaposnak az első fokú bíróság. Az összegszerűséget illetően elfogadta az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény adatait.
Az első fokú ítéletnek a kiürítésre kötelező rendelkezései, továbbá a késedelmi kamat mértékére és utóbbinak, valamint a használatidíj-fizetésre kötelezés kezdő időpontjának megállapítására vonatkozó rendelkezései ellen az alperes fellebbezett. A támadott rendelkezések megváltoztatásával a kereset részbeni elutasítását kérte. Megismételte jogi álláspontját arra vonatkozóan, hogy a D. Vendéglátó Vállalat az ingatlan tulajdonjogát megszerezte, tartós földhasználata alapján e jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését is kérte. A bejegyzés elmaradása az alperes jogszerzését nem érintette.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 10 500 forint fellebbezési eljárási illetéket, a felperesnek pedig 5000 forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság mindenben egyetértett az első fokú bíróság jogi álláspontjával. A pertárgy értékét a többször módosított 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §-ának (3) bekezdése alapján 150 000 forintban állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az első fokú bíróság érdemi döntését tévesen alapította az 1976. évi 33. tvr. 2. §-ára, mivel ezt a jogszabályt a 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet hatályon kívül helyezte, ezért az 1990. évben keletkezett jogvitára ez utóbbi jogszabály rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia. A hivatkozott MT rendelet 1. §-ának a) pontja alapján pedig jogelődje a perbeli ingatlanon - beépítéssel - tulajdonjogot szerzett. Megítélése szerint az MT rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében írott formai feltétel, a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének elmaradása nem eredményezhette a kereset megalapozottságát. Vitatta az ingyenes juttatásra vonatkozó ítéleti ténymegállapítást. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelme kiegészítésében előadta, hogy az 1989. évben a jogelőd D. Vendéglátó Vállalat a felperes részére ingyenesen biztosított 96 négyzetméter területet, és ez a földhasználati jog alapításának visszterhességét támasztja alá. A felülvizsgálati kérelmének kiegészítéséhez magánszakvéleményt csatolt. A felülépítménynek az abban foglalt magas becsértékére hivatkozással előadta, hogy az épület megsemmisítése, elbontása ellentmondana az okszerű gazdálkodás követelményének.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Utalt arra, hogy az első fokú bíróság a jogvita keletkezésekor hatályban volt jogszabályok alapján, azoknak megfelelő ítéletet hozott. A felülvizsgálati kérelem indokaival szemben arra hivatkozott, hogy az alperes nem jogutódja a D. Vendéglátó Vállalatnak, az ideiglenes büfé épületét megszerző alperes tehát a vállalattól nem szerzett jogcímet a tulajdonjog megszerzésére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban a felülvizsgálati eljárásnak a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében és 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kereteire, továbbá a Pp. 273. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésre utalással rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet utóbb nem lehet megváltoztatni, továbbá a felülvizsgálati kérelemben olyan jogszabálysértést nem lehet állítani, ami az alapperben lefolytatott eljárásnak nem volt a tárgya. Ennek megfelelően az alperes felülvizsgálati kérelme kiegészítésében foglalt indokot - nevezetesen, hogy az épület lebontása az okszerű gazdálkodás követelményébe ütközne - érdemi felülvizsgálatra nem találta alkalmasnak.
Ezt meghaladóan az első fokú bíróság helyes jogi indokait a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakkal egészíti ki. Az első fokú bíróság helyesen foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy a szerződést a megkötésekor hatályban lévő anyagi jogszabályok alapján kell minősíteni. Ennek megfelelően helyesen állapította meg, hogy a felperesi jogelőd az 1980. évi nyilatkozatával nem alapított a D. Vendéglátó Vállalat javára a Ptk. 150. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartós földhasználati jogot. Ezzel szemben tehát az alperes tévesen hivatkozott az 1987. szeptember 1-jén hatályba lépett, a tartós földhasználatról szóló 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet rendelkezéseire. A hivatkozott rendelet 16. §-a (2) bekezdésének értelmében ez a rendelet nem érintette a korábbi jogszabályok alapján juttatott földhasználati jogot. E jogszabály alapján a jogelődnek állított vállalat már csak azért sem szerezhetett tulajdonjogot, mert a rendelet 1. §-ának a) pontja alapján a tartós földhasználó tulajdonába az építés céljára tartós földhasználatba adott föld beépítésével kerülhetett az ingatlan. Az 1. § (3) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásba a tartós földhasználó kérelmére jegyzi be a földhivatal a tulajdonjogot. A kérelemhez csatolni kell az épület használatbavételét, illetve végleges fennmaradási engedélyét tartalmazó határozatot. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a D. Vendéglátó Vállalatnak kiadott építési és használatbavételi engedélyek ideiglenes büfére szóltak. Az alperes által kötött adásvételi szerződés tárgya ugyancsak ideiglenes faház volt. Ennek megfelelően az MT rendelet alapján - a további feltételektől függetlenül - az ideiglenes jellegű faház létesítése mint beépítés útján a vállalat tulajdonjogot nem szerezhetett.
A felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperesi korlátolt felelősségű társaságot alapító D. Vendéglátó Vállalat az alperesnek nem volt jogelődje. A földhasználati jog, illetőleg a faház építmény a kft.-be apportálásra nem került. Ily módon a D. Vendéglátó Vállalat esetleges jogszerzésére az alperes jogot ugyancsak nem alapíthatott. Ugyanilyen megítélés alá esik a D. Vendéglátó Vállalat részéről a felperes javára történt ingyenes juttatás is. Ez az 1980. évi megállapodás visszterhességének igazolására a már kifejtett indokok alapján sem alkalmas. A szerződés ingyenessége vagy visszterhessége tekintetében ugyanis a felek szerződéskötéskori akaratát kell szem előtt tartani, márpedig semmilyen peradat nem utal arra, hogy a felperes a földhasználatra vonatkozó eredeti nyilatkozatát az említett ellenszolgáltatás ellenében tette volna.
A fentiekkel kiegészített indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles a felülvizsgálati perköltség viselésére. (Legf. Bír. Gfv. IV. 32.349/1997. sz.)
1
Az időközben hatályon kívül helyezett rendelkezést az annak alapján létrejött jogviszonyokban továbbra is alkalmazni kell.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás