GK BH 1999/268
GK BH 1999/268
1999.06.01.
Nem forgatható (rekta) váltó kibocsátásának feltételei. A rekta váltó is átruházható, de nem váltójogi, hanem csak a közönséges engedmény hatályával [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 11. § (1)-(2) bek., 17. §; Ptk. 328-331. §-ai].
Az I-II. r. alperesek és az N.-Y. Bróker Budapest Rt. között 1997. szeptember 26-án megállapodás jött létre. Ebben rögzítették a felek, hogy az 1996. március 1-jén kötött részvény-adásvételi szerződés alapján az I. r. alperesnek 55 millió forint tartozása áll fenn. Ebből a megállapodás aláírásakor az I. r. alperes 5 millió forintot kifizetett, a még fennmaradó vételár kiegyenlítésére pedig 52 millió forintról szóló váltót ad át a II. r. alperes kezességi nyilatkozatával. Ennek megfelelően az I. r. alperes még ezen a napon - 1997. szeptember 26-án - saját váltót állított ki 52 millió forintról 1997. december 9. lejárattal az N.-Y. Bróker Budapest Rt. rendelvényes javára vagy rendeletére. Ezen váltó előlapját a II. r. alperes váltókezesként aláírta. A rendelvényes a váltót a B. Rt. felperesre átruházta (forgatta). A váltóbirtokos a váltót annak lejáratakor a kibocsátó és a kezes bankjához is benyújtotta fizetésre, de az alperesek nem járultak hozzá, hogy a bank kifizetést teljesítsen.
A felperes a keresetében 52 millió forint és ennek 1997. december 10-től járó évi 6%-os kamata, 3 ezrelék váltódíj és perköltség egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I. r. és a II. r. alpereseket. Előadta: a fizetésre bemutatott váltó alapján az alperesek nem fizettek. Annak bizonyítására, hogy a váltón szereplő B. Rt. azonos a felperessel, vagyis a B. '94 Rt.-vel a cégkivonatot, a Magyar Tőkepiac című hivatalos lap 1996. április 5-i számát és a Napi Gazdaság egyik számát csatolta be.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az I. r. alperest terhelő vételár-fizetési kötelezettségről már 1997. február 24-én kötöttek egy megállapodást. Eszerint az I. r. alperes - a perbeli váltót megelőzően - két nem forgatható váltót állított ki. Az 1997. szeptember 26-án kelt megállapodás nem érintette a korábbi megállapodás azon rendelkezését, hogy a felek a váltó forgatását megtiltották. Ezért a perbeli váltóra - amely a korábbi két váltót váltotta fel - vonatkozott a váltó forgatását megtiltó, 1996. február 24-én aláírt megállapodás. Ezért a rendelvényes a váltót jogellenesen forgatta. A felperes és a váltót forgató N.-Y. Bróker Budapest Rt. rendelvényes ugyanazon személyek irányítása alatt áll, ezért a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az I. r. alperes adós hátrányára cselekedett. A váltó átruházásával kívánták megakadályozni, hogy az alperesek a N.-Y. Bróker Budapest Rt.-vel szemben fennálló követeléseiket a perbeli követelésbe beszámítsák. Így az I. r. alperesnek joga van a váltóbirtokossal szemben kifogásként felhozni a váltó jogellenes forgatását. Ezen túlmenően arra is hivatkoztak, hogy a felperes nem jogszerű váltóbirtokos, mert a váltón "B. Rt. " van feltüntetve, ezzel szemben a felperes rövidített neve B. '94 Rt.
Az első fokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 52 millió forintot és ennek a váltókamatát, valamint váltódíjat. Tényként állapította meg, hogy a perbeli saját váltót az I. r. alperes bocsátotta ki, annak kifizetéséért a II. r. alperes kezességet vállalt. Nem fogadta el az alperesek védekezését, mert a perbeli váltón a kibocsátó nem tiltotta meg annak a forgatását a váltó szövegébe felvett záradékkal [1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 15. §]. Téves az alperesek állítása az 1997. szeptember 26-i megállapodás tartalmát illetően is, mert abban szó sincs rekta váltóról. Az alperesek a felperes rosszhiszeműségét sem tudták bizonyítani, vagyis azt, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett. Az első fokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján azt is megállapította, hogy a B. Rt. a perbeli esetben azonos a B. '94 Rt.-vel, így a felperes jogszerű váltóbirtokos. Ezért az alperesek a hivatkozott váltójogi szabályok szerint egyetemlegesen kötelesek a váltótartozást a felperesnek kifizetni.
Ezen ítélet ellen az alperesek fellebbeztek és annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérték. A fellebbezésükben is - az 1997. február 24-én kelt megállapodás 4. pontjában foglaltak alapján - azt állították, hogy a perbeli váltót nem lehetett forgatni. Az 1997. szeptember 26-i megállapodás szerint ugyanis a korábbi megállapodásnak a váltó forgatását megtiltó rendelkezése érvényben maradt, így a perbeli váltó forgatása jogellenes volt. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes és a rendelvényes között indirekt módon tulajdonosi kapcsolat áll fenn. A rendelvényest jelentős fizetési kötelezettség terheli az alperesekkel szemben, ezért a váltó forgatásának a célja az alperesek jogszerű beszámítási kifogásának a megakadályozása volt, vagyis a felperes a váltót rosszhiszeműen szerezte meg. Így joguk van kifogásolni azt, hogy a rendelvényes a váltót jogellenesen a felperesre forgatta. Sérelmezték azt is, hogy az első fokú bíróság a felperest jogszerű váltóbirtokosnak fogadta el. Ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a gazdasági társaságnak a cégnevét a cégnyilvántartásba bejegyzett formában kell használnia. Ezért - álláspontjuk szerint - a váltó kellékhiányos, a váltón található forgatmány a felperest nem igazolja.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetése, ítéleti döntése megalapozott.
Az alperesek fellebbezési érvelését a másodfokú bíróság nem fogadta el. Az I. r. alperes nem bizonyította, hogy a perbeli váltó forgatását az 1/1965. (I. 24.) IM rendelettel közzétett hatályos váltójogi szabályok (a továbbiakban: Vár.) 11. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megtiltotta, vagyis nem forgatható (rekta) váltót állított ki. A váltó ugyanis egyedül akkor nem forgatható, ha ezt a kibocsátó, illetve a kiállító magában a váltószövegben megtiltotta. Nem lett volna akadálya tehát annak - ha a felek így állapodtak meg -, hogy a váltót kiállító I. r. alperes a forgatást a váltóra vezetett nyilatkozattal megtiltsa, mint ahogyan tette a korábban kiállított két váltó esetében. Egyébként a Vár. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében minden váltó átruházható, ezért nem érvényességi kelléke a váltónak, hogy forgatására vonatkozó nyilatkozatot tartalmaz-e. Az alperesek állításával szemben a Vár. 11. §-ának (2) bekezdése alapján a "rekta váltó" is átruházható függetlenül attól, hogy annak átruházását a kiállító megtiltotta. A különbség, hogy rekta váltó esetén ez az átruházás nem váltójogi hatállyal, hanem közönséges engedmény hatályával történik (Ptk. 328-331. §). Ezért "rekta váltó" esetén nem a váltó átruházása lesz jogellenes, hanem a kifogások korlátozása szűnik meg az új váltóbirtokosokkal szemben (Vár. 17. §). A perbeli esetben a váltó forgatása nem volt kizárva, ezért annak forgatása (átruházása) nem volt jogellenes, az váltójogi hatállyal történt.
Bár nincs jogi relevanciája, de alaptalanul hivatkoztak az alperesek arra, hogy a felek - 1997. szeptember 26-án - megállapodtak abban: az I. r. alperes nem forgatható váltót állít ki. A hivatkozott, 1997. szeptember 26-i szerződésben a felek módosították a korábbi - 1997. február 24-én kelt - megállapodásukat. A visszautalás nem a korábbi megállapodásnak a "rekta váltóval" kapcsolatos kikötésére, hanem az adásvételi szerződésre vonatkozott, amelyből az I. r. alperes tartozása eredetileg keletkezett.
Az alpereseknek a Vár. 17. §-ával kapcsolatos fellebbezési érvelése is téves. E jogszabályhelyre alapítva nem a jogellenes forgatásra, hanem arra hivatkozhatna az I. r. alperes, hogy a váltóbirtokossal szemben olyan kifogással is élhet - amelyre jóhiszemű váltóbirtokossal szemben jogi lehetősége egyébként nem volna -, amely a váltóbirtokost megelőző korábbi váltóbirtokossal szemben a személyes viszonyán alapul, pl. a tartozás nem áll fenn, a szerződés érvénytelen, beszámítási kifogása van stb. Tehát ugyanolyan kifogásokat hozhatna fel, mint amelyeket a "rekta váltó" átruházása esetén felhozhatna az engedményessel szemben. Az alperesek azonban csak hivatkoztak arra, hogy követelésük van a korábbi váltóbirtokossal szemben, de a követelés mibenlétét, annak jogalapját, lejáratát még csak nem is valószínűsítették, így a másodfokú bíróság mellőzte annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a felperes a váltó megszerzésével az adós I. r. alperes hátrányára cselekedett-e.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság sem fogadta el az alpereseknek azt a kifogását, hogy a váltó nem igazolja jogszerű váltóbirtokosként a felperest, mert az utolsó forgatmány nem a cégjegyzékkel egyezően tartalmazta a felperes nevét. A felperes által becsatolt okiratok mellett - amelyek szerint a felperes a cégjegyzékben foglaltaktól eltérően "B. '94 Rt. " helyett a "B. Rt. " rövidített nevet is használta - maga a váltó rendelvényese (N.-Y. Bróker Budapest Rt.) is úgy nyilatkozott (csatolva 4/P/2. alatt), hogy a felperes a forgatmányos. Ezért helytállóan állapította meg az első fokú bíróság, hogy a váltó a felperest legitimálja.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 33.011/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás