27/1999. (IX. 15.) AB határozat
27/1999. (IX. 15.) AB határozat1
1999.09.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvény 66. § (6) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Ktvn.) 66. § (6) bekezdése szerint: ,,az a közjegyző, aki a jogi szakvizsga letétele alól bármely jogszabály alapján korábban felmentést kapott, e törvény hatálybalépésétől számított 9 hónapon belül köteles a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendeletben írt jogi szakvizsgát letenni. A jogi szakvizsga sikeres letételének elmulasztása esetén az igazságügy-miniszter a közjegyző szolgálatának megszűnését állapítja meg a Ktv. 23. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával.''
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 23. § (3) bekezdése értelmében az igazságügy-miniszter a közjegyzői szolgálat megszűnését állapítja meg, ha a közjegyző kinevezése után állapítják meg, hogy kinevezésének feltételei nem állottak fenn, vagy a közjegyzővel szemben már a kinevezésekor kizáró ok állt fenn.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyekben a Ktvn. 66. § (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók egy része a szakvizsgára való kötelezést önmagában nem, hanem a letételére szabott, álláspontjuk szerint túl rövid határidőt támadja. Érveik a következők:
Sérti a munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot (Alkotmány 70/B. §) az előírt túl rövid (9 hónapos) határidő, mivel az nem ad lehetőséget az esetleg sikertelen vizsga pótlására, a szakvizsga letételének elmulasztása viszont az állás elvesztésével jár. Ez a két körülmény ,,nemcsak szükségtelen, de mindenképpen aránytalan korlátozása is a felmentéssel rendelkező közjegyzők munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogának''. Hivatkozik az indítványozó arra is, hogy a ,,kellő idő'' biztosításának elmulasztása a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sértő körülmény.
Mások szerint a kifogásolt szabály sérti a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] is. Az Alkotmánybíróság védelemben részesíti a rendszeres jövedelemforrást biztosító tevékenységet, elvonásakor a közérdekre való hivatkozás arányosságát vizsgálja. Az indítványozók szerint itt nem indokolható a közérdekre való hivatkozással az elvonás (ami egyenes következménye a rövid határidőnek és a szankciónak).
Sérti a diszkrimináció tilalmát (Alkotmány 70/A. §) a kifogásolt jogszabály, mert nincs alkotmányos indoka annak, hogy csak és kizárólag a közjegyzők korábbi felmentéseit szünteti meg a törvényalkotó, és a felmentéssel rendelkező más pályák tekintetében (ügyész, bíró) nem teszi ugyanezt. Nincs még olyan csoport a szakvizsgára kötelezettek között, akik ilyen súlyos feltételekkel és ilyen határidővel és szankcióval lennének sújtva a szakvizsga letétele kapcsán, mint a közjegyzők. A szakvizsga alól felmentett közjegyzőket és más felmentett jogászokat nem egyenlő méltóságú személyként kezel a jogalkotó.
Többen a szakvizsgára való kötelezést önmagában is támadják. Szerintük ellentétes a jogállamiság elvével, a szerzett jogok védelmével, hogy a már kinevezett és a szakvizsga-kötelezettség alól mentesített közjegyzőket most kötelezi a jogalkotó a szakvizsga letételére. A korábban hatályos szabályok szerinti mentesítés és a kinevezés lezárta a jogviszonyt, annak módosítása a jogbiztonságot sérti.
II.
A jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) a következőket tartalmazza:
1. § (1) A bírósági és az ügyészségi fogalmazó, az ügyvédjelölt, a jogi előadó és más jogi munkakörben dolgozó jogász (a továbbiakban: jelölt) jogi szakvizsgát tehet.
(2) A jogi szakvizsga célja, hogy a jelölt – a joggyakorlati idő eltelte után – számot adjon gyakorlati szaktudásáról és jogalkalmazási készségéről.
(3) A jogi szakvizsga egységes, bármely jogterületen és jogi munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít.
4. § (1) A jogi szakvizsgára bocsátás iránti kérelmet a vizsga időpontjának megjelölésével – legalább két hónappal korábban – a Szakvizsga Bizottsághoz kell benyújtani.
(4) A kérelemről a Szakvizsga Bizottság titkára dönt. A vizsgára bocsátás iránti kérelmet elutasító határozat ellen nyolc napon belül felülvizsgálatra irányuló kérelmet lehet benyújtani. A kérelemről a Szakvizsga Bizottság elnöke harminc nap alatt dönt.
5. § (1) A jogi szakvizsga három részvizsgából áll.
(3) A részvizsgák sorrendjét a jelölt választja meg: elsőként azt a részvizsgát kell letennie, amelynek vizsgatárgyából írásbeli vizsgát is tesz. A következő részvizsgára csak az előző részvizsga sikeres letétele után lehet jelentkezni. A jelentkezést a részvizsga időpontjának megjelölésével – legalább két hónappal korábban – kell benyújtani. A jelentkezéshez csatolni kell az ideiglenes bizonyítványt.
6. § A Szakvizsga Bizottság titkára az írásbeli és a szóbeli vizsga időpontját kitűzi, és erről a jelöltet írásban értesíti. A vizsgákat február 1-jétől június 15-éig, és szeptember 1-jétől december 15-éig terjedő időszakra kell kitűzni.
7. § (1) Az írásbeli vizsgán a jelölt beadványt vagy határozatot készít, illetőleg jogkérdésben véleményt nyilvánít.
9. § (1) A szóbeli vizsga a Szakvizsga Bizottság titkára által kijelölt háromtagú vizsgabizottság előtt történik. A vizsgabizottság tagjai közül a Szakvizsga Bizottság titkára által esetenként felkért személy egyúttal a vizsgabizottság elnöke is. A vizsga nyilvános.
(2) A vizsgabizottság a jelölt vizsgáját akkor fogadja el, ha meggyőződött a jelölt rendszerező- és ítélőképességéről, valamint arról, hogy a vizsga joganyagát a gyakorlatban megfelelően alkalmazni tudja.
11. § (1) Ha a szóbeli vizsgán a jelölt egy vizsgatárgyból nem felelt meg, a vizsgabizottság e vizsgatárgyból pótvizsgára utasítja. A második pótvizsga sikertelensége esetén újabb pótvizsgának nincs helye, a részvizsgát meg kell ismételni. A részvizsgát meg kell ismételni akkor is, ha a jelölt több vizsgatárgyból nem felelt meg.
(2) A megismételt írásbeli vizsgára, illetve a pótvizsgára utasított jelölt legkorábban a sikertelen vizsgától számított két hónap eltelte után, de legkésőbb hat hónapon belül tehet újabb vizsgát. Ha ezt elmulasztja, és a mulasztását elfogadható indokkal nem igazolja, a részvizsgát meg kell ismételnie.
16. § (1) A korábbi jogszabályok alapján tett jogi szakvizsga vagy az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozat az e rendeletben szabályozott jogi szakvizsgával egyenértékű.
(2) A vizsga alól a korábbi jogszabályok alapján szerzett mentesítést a rendelet nem érinti.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet módosításáról szóló 7/1999. (VII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Rm.) 16. § (3) bekezdése szerint a Ktvn. 66. §-ának (6) bekezdésében foglalt esetben a közjegyző jogi szakvizsgájának letételekor a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében, 5. §-ának (3) bekezdésében és 11. §-ának (2) bekezdésében foglalt két hónapos határidő elteltétől el lehet tekinteni.
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
1. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint ,,a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához''.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, a 21/1994. (IV. 16.) AB határozata értelmében (ABH 1994. 117.) a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően.
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Az ilyen tárgyi korlát alkotmányosságát, elsősorban annak szükségességét és elkerülhetetlenségét, azt, hogy a korlátozás valóban a legenyhébb eszköz-e az adott cél elérésére, a legszigorúbban kell vizsgálni. Más a helyzet az olyan szabálynál, amely a foglalkozásba kerülést szubjektív korlátokhoz köti.
A Ktv. a közjegyzővé válás, a közjegyzővé való kinevezés egyik alanyi, szubjektív feltételeként írja elő a jogi szakvizsga letételét [17. § (1) bekezdés e) pont].
A Ktv. az átmeneti rendelkezések között tartalmazta azt is, hogy a hatálybalépésekor állami közjegyzői szolgálat és munkaviszony keretében hivatalban lévő közjegyző a nyilatkozata alapján működését a Ktv. szerint folytathatja, az ilyen személyt az igazságügy-miniszter közjegyzővé nevezi ki [178. § (1) bekezdés b) pont, (5) bekezdés].
Ez utóbbi rendelkezésre figyelemmel, az R. 16. § (2) bekezdése és a 6/1959. (VI. 11.) IM rendelet 23. § (1) bekezdés d), f) pontja, (2) bekezdése folytán előfordulhatott, hogy a volt állami közjegyzői szolgálatban a Ktv. hatálybalépésekor munkaviszonyban állt közjegyző jogi szakvizsgát a Ktv. szerinti kinevezése előtt sem kellett, hogy tegyen.
2. Az Alkotmánybíróság említett határozata értelmében a szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása. Ezek teljesítése azonban elvileg mindenkinek nyitva áll. Ezért a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál. A vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkáról van szó – bár munkavédelmi vizsga még ott is előírható.
A 40/1997. (VII. 1.) AB határozat olyan rendelkezések alkotmányellenességét vizsgálta, amelyek – a jövőre nézve – megszüntették azt a kivételes lehetőséget, hogy a csak középfokú szakképesítéssel rendelkező személyek az egyébként mindig is felsőfokú végzettséghez kötött építéstervezési tevékenységet, lényegesen korlátozott körben, külön engedély alapján gyakorolhassák. E határozat szerint ,,indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba kerülés feltételeit. E szigorítások azonban szintén nem állíthatnak objektív korlátot, a szigorított feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt'' (ABH 1997. 282.).
A szubjektív feltételeknél további különbséget kell tenni aszerint is, hogy a feltétel a foglalkozásba kerülést korlátozza-e, avagy utóbb, a már a foglalkozásba került személynél a foglalkozás további folytatását köti feltételhez.
Utóbbi esetben a korlátozás alkotmányossága szigorúbban minősítendő. Vizsgálni kell, hogy az újabb feltétel teljesítésének előírása – túlzott követelményeinél, vagy a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt, vagy a feltétel teljesítésének ésszerűtlen határidőhöz kötése miatt, vagy a feltétel teljesítése elmaradásának következményei miatt – a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül és aránytalanul korlátozza-e.
Az a közjegyző, aki a jogi szakvizsga letétele alól bármely jogszabály alapján korábban – akár a jogszabály rendelkezésénél fogva, akár az igazságügy-miniszter mentesítése folytán – felmentést kapott, közjegyzői tevékenységét megszorítás nélkül gyakorolhatta.
Bár a jogi szakvizsga letétele alóli felmentés iránti kérelmet szabályozó rendelkezések a felmentés elnyerésére nem biztosítottak jogosultságot, a jogi szakvizsga letétele alóli felmentés után a közjegyző (vagy más személy) alanyi jogot szerzett olyan tevékenység folytathatóságára is, amelyhez a jogi szakvizsga letétele szükséges lett volna.
A vizsgált szabály a közjegyzői foglalkozásba került személyekre vonatkozik; olyan személyekre, akik már a Ktv. hatálybalépése (1991. november 1-je) előtt és jelenleg is közjegyzői tevékenységet folytatnak.
A Ktvn. az érintett közjegyzők tevékenységének további folytatását köti alanyi, szubjektív feltétel teljesítéséhez. A feltétel jogi szakvizsga letétele. A vizsga letételét a Ktvn. a hatálybalépésétől számított 9 hónapos határidőhöz köti. Teljesítésének elmaradása a közjegyzői szolgálat megszűnéséhez vezet.
3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni (515/B/1997. AB határozat. ABH 1998. 976, 977.).
A Ktv. az 1949-ben államosított és a bíróságok szervezetébe integrált közjegyzőség helyett új típusú közjegyzői szervezetet hozott létre. Ennek jellemzője, hogy a közjegyző hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett.
A Ktv. értelmében a közjegyzők közhitelességgel felruházott személyek, akik a feleknek jogi szolgáltatást nyújtanak és eljárnak a hatáskörükbe utalt nemperes eljárásokban. A közjegyzőt tevékenységéért díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyző foglalkozása tehát kereső foglalkozás. A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény rendeltetésszerű működésében, a közjegyzők közjogi jellegű jogosítványainak megfelelő gyakorlásában az állam és a közösség egyaránt érdekelt.
A közjegyzői intézmény működésének magas színvonala közérdek. A közjegyzői intézmény működésének színvonalát a jogalkotó közvetett módon, a díjszabásról, a közjegyzői állások számáról és székhelyéről, a szakmai előképzettségről szóló szabályok megalkotásával befolyásolja.
A közjegyzővé válás egyik szakmai feltétele a jogi szakvizsga letétele. A jogi szakvizsga előírása a közjegyzői intézmény jellegére figyelemmel nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan korlátozásnak. Ugyanígy önmagában nem alkotmányellenes az sem, hogy a vizsgált törvény e feltétel teljesítését bizonyos esetben utóbb kívánja meg. A jogi szakvizsga letételét elvileg bárki teljesítheti.
4. A Ktvn. azonban határidőt szab e feltétel teljesítésére. A Ktvn. 66. § (1) bekezdése értelmében a törvény a kihirdetését követő 3. hónap 1. napján lép hatályba. A Ktvn.-t a Magyar Közlöny 1999. évi 42. száma, 1999. május 14-én hirdette ki. A határidő a Ktvn. hatálybalépésétől – 1999. augusztus 1-jétől – számított 9 hónap.
Azok a személyek, akik jogi szakvizsgát tesznek, az R. értelmében munkáltatójuk által szervezett vagy más jogi szakmai oktatásban vehetnek részt; a munkáltató, illetve a szakmai kamara a szakmai oktatásban való részvételt kötelezővé is teheti [2. § (2) bekezdés].
A jogi szakvizsga három részvizsgából áll. A részvizsgák vizsgatárgyai a következők:
a) polgári jog és családjog, a gazdasággal kapcsolatos joganyag, polgári eljárási jog,
b) büntetőjog, büntetőeljárási jog, büntetés-végrehajtási jog,
c) munkajog, társadalombiztosítási jog, közigazgatási jog [5. § (1) bekezdés].
A jelöltnek egy, általa választott vizsgatárgyból írásbeli, illetve valamennyi vizsgatárgyból szóbeli vizsgát kell tennie [5. § (2) bekezdés].
A jelöltnek az R. szabályai értelmében kilenc vizsgatárgyból kell három részvizsgát és egy írásbeli vizsgát tennie. A következő részvizsgára csak az előző részvizsga sikeres letétele után lehet jelentkezni [5. § (3) bekezdés].
Az írásbeli és a szóbeli vizsga időpontját a Szakvizsga Bizottság titkára tűzi ki, a jelölt által kért időpont teljesítésére az R. azonban nem kötelezi (6. §).
A Ktvn. nem teszi lehetővé, hogy az érintett közjegyzők szakmai oktatásban részt vegyenek. A Ktvn. nem szól arról, hogy a közjegyző a vizsgákra való felkészüléshez vagy a vizsgák idejére távollétre jogosult. Az Rm. nem tartalmaz szabályt arra sem, hogy a Ktvn. 66. §-ának (6) bekezdésében foglalt esetben a közjegyző jogi szakvizsgájának letételekor a Szakvizsga Bizottság tirkára a jelölt által kért időpontra köteles a vizsga időpontját kitűzni. Az érintett közjegyzőkre mindenben a Ktv. általános szabályai vonatkoznak, és – a kéthónapos határidőt kivéve – az R. általános szabályai alapján kell letenniük a szakvizsgát – azzal az eltéréssel, hogy a Ktvn. erre határidőt ír elő.
A Ktvn.-t 1999. május 14-én hirdették ki, 1999. augusztus 1-jén lépett hatályba. A vizsgált szabályban foglalt feltétel teljesítése, a törvény hatálybalépésétől számított kilenc hónapon belül a jogi szakvizsga letétele – figyelemmel az 1999. július 16-án kihirdetett Rm. 16. § (3) bekezdésére is – nem eleve lehetetlen.
Nem ismerhető fel azonban olyan ok, amely kényszerítően indokolná a 9 hónapos határidő előírását. A határidő eredménytelen eltelte ugyanakkor a legsúlyosabb következménnyel, állásvesztéssel jár. A jogi szakvizsga tartalmára, a részvizsgák számára, az érintett közjegyzők esetében a jogi szakvizsgára készülés körülményeire és a határidő eredménytelen eltelte következményére figyelemmel megállapítható, hogy a Ktv. 66. § (6) bekezdése – a 9 hónapos határidő előírása miatt – az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, ezért a vizsgált szabály alkotmányellenes.
5. Az indítványozó sérelmezte, hogy a ,,kellő idő'' biztosításának elmulasztása a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] is sértő körülmény.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) szerint:
,,12. § (1) A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.
(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.''
A Ktvn. vizsgált szabálya a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
A Jat. a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez kíván kellő időt. Ettől különálló kérdés, hogy a jogszabály hatálybalépése után milyen magatartást kell vagy lehet tanúsítani, és ezt a már hatályos törvény esetleg határidőhöz köti-e.
A jogszabály alkalmazására való felkészüléshez a Ktvn. 1999. május 14. és augusztus 1. között kellő időt biztosított.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság 1992 óta követett gyakorlata szerint a tulajdoni alapjogvédelem kiterjed a polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104., 108.], s az Alkotmánybíróság azóta ezt az oltalmat az eredetileg védett dologi jellegű vagyoni jogokon túl is kiterjesztette. Az Alkotmánybíróság elfogadta azt is, hogy a bevezetett és gyakorolt, rendszeres kereső tevékenység, amely rendszeres jövedelmet biztosít, az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerint tulajdoni védelmet élvez. [40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 282.]
Ugyane határozat indokolása szerint a tulajdon közérdekből korlátozható, s az Alkotmánybíróság e körben nem a tulajdonkorlátozás feltétlen szükségességét, hanem a törvényhozó közérdekre való hivatkozásának indokoltságát vizsgálja felül.
Mindazok a szempontok, amelyek a területi közjegyzői kamarák és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara mint köztestületek létrehozását és szabályait indokolják, különösen az, hogy az ugyanazon hivatást gyakorlók önkormányzata és képviselete jöjjön létre, azaz a szakmai kamarák zártsága és egységessége; továbbá e szakmák gyakorlásának kivételt nem tűrően meghatározott képesítéshez kötése, olyan közérdeket képviselnek, amellyel szemben a vizsgált korlátozás – a jogi szakvizsga letételének előírása – nem minősül aránytalannak.
2. Bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992., 280.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200]. Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992., 280, 282.]. A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése tehát, hogy a megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e.
A közjegyzők és az indítványban felvetett jogok és kötelezettségek szempontjából vonatkoztatott ,,más foglalkozási csoportok'' nem alkotnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében összehasonlítható csoportot. A Ktvn.-ben szereplő, az indítványban támadott korlátozásról nem állapítható meg az sem, hogy önkényes lenne. Mindezekre tekintettel a Ktvn. vizsgált rendelkezései nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
3. A megsemmisített rendelkezés hatályvesztéséről és a határozat közzétételéről szóló rendelkezés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 41. §-án és a 42. § (1) bekezdésén alapul.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás