GK BH 1999/27
GK BH 1999/27
1999.01.01.
Ha a szövetkezet tagja a vitatott - egyébként a szövetkezet tulajdonában lévő - földterületet jogszerűen tartotta a birtokában, a birtokvédelem megengedett eszközeinek a szövetkezettel szemben való alkalmazásával a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást nem valósít meg. Ezen a címen történő kizárása a tagnak jogellenes [1992. évi I. tv. 45. § (1) bek., 50. § (1) bek.; Ptk. 190. § (1) bek.].
A felperes az alperes szövetkezet tagja volt, akinek tagsági viszonyát a közgyűlés a 18/1994. (XI. 12.) határozatával kizárással megszüntette, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 50. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapítottan. A kizárást azzal indokolta, hogy a felperes az alperessel kötött bérleti szerződésben foglaltaknak többszöri felszólítás ellenére nem tett eleget, a bérleti díjat nem fizette meg, illetve a bérleményt a szövetkezet felmondása ellenére a mai napig is használja. Másodsorban a kizárást azzal indokolta, hogy a felperes a szolgálatot teljesítő portást megfenyegette, a lakatot tőle elvette, és a portát elfoglalva tartotta. Harmadrészt a kizárás azon alapult, hogy a felperes körlevelet szerkesztett, amelyet a szövetkezet tagjainak eljuttatott. A közgyűlési határozat szerint ez „valótlan tényeket állít, illetve a szövetkezet vezetőit személyiségi jogaiban is sérti”.
A felperes a keresetében a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését és az alperesnek perköltségben való marasztalását kérte azzal az indokkal, hogy a közgyűlési határozatban terhére rótt jogsértést nem követte el.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes közgyűlésének 18/1994. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest a felperes részére 12 000 Ft perköltségnek 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes és a felperes tulajdonát képező Sp. Egyéni Cég között 1993. október 1. napján bérleti szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes az alperes tulajdonában álló üzemanyag-tárolót bérli. Ugyancsak a szerződés részét képezi egy 150 m2 nagyságú terület, valamint 3 méter szélességű út, amely az üzemanyag-tároló megközelítését szolgálja.
Az alperes a bérleti díj nem fizetése miatt 1994. október 13-án az utat le kívánta zárni a felperes előtt. Ekkor a felperes ez ellen fellépett, és nem engedte, hogy Cs. K. portaszolgálatot teljesítő személy a sorompót lelakatolja; így akadályozta meg az üzemanyag-tároló hely megközelítésének kizárását. E magatartással összefüggésben ellene a D.-i Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya 8836/1994. szám alatt szabálysértési eljárást folytatott, amelyet azonban megszüntetett.
Időközben a D.-i Városi Bíróság előtt jogerősen befejeződött a per, amellyel a bíróság az Sp. Kereskedelmi és űgynöki Egyéni Céget kötelezte 1 094 700 Ft+25% áfa bérleti, illetve használati díj, valamint annak 1995. április 22. napjától járó kamatai megfizetésére. Kötelezte továbbá a korábban bérelt ingatlan birtokba adására is.
Az elsőfokú bíróság a csatolt iratok és Cs. K. tanúvallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a per tárgyát képező közgyűlési határozatban foglalt kizárási okok a kizárást nem alapozzák meg. Az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint „a szövetkezet kizárhatja tagjai sorából azt a szövetkezeti tagot, aki a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy tagsági viszonyból eredő kötelességének nem tesz eleget”. Megítélése szerint a felperes cégének bérletidíj-fizetési kötelezettsége nem a tagsági viszonyából ered, az a felperesnek egyértelműen polgári jogi kötelezettsége. A bérleti díj nem fizetése semmilyen összefüggésben nem áll a felperes szövetkezeti tagsági viszonyával. H. J. tanúvallomásából megállapította, hogy az alperes szövetkezetnek 1994-ben több millió forintos árbevétele volt, ehhez képest a 30 000 Ft-os nettó bérleti díj elmaradása a szövetkezet gazdálkodását alapvetően nem befolyásolhatta.
Az alperes által megjelölt másik két cselekmény egyike sem meríti ki a felhívott jogszabályhelyben foglalt feltételeket. A felperesnek 1994. október hónapban a telephelyen tanúsított magatartása tekintetében a szabálysértési vétség megállapítására nem került sor. Cs. K. tanúvallomásából pedig megállapítható, hogy a felperes őt nem bántalmazta, vele szemben erőszakot nem alkalmazott.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által készített felhívás szintén nem alapozza meg a kizárást. Annak első része éles kritikával illeti ugyan az alperes szövetkezet elnökének tevékenységét, míg a második rész egyfajta programot kíván adni a szövetkezet tagjai részére. Ez önmagában azonban nem minősülhet olyan cselekménynek, amely a kizárást megalapozza.
Az ítélet ellen benyújtott alperesi fellebbezés folytán a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 254. §-árak (3) bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta, és az alperest a felperes részére 15 nap alatt 6000 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság az alapeljárásban és a megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok okszerű mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése, így érdemi döntése is helytálló.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal - a jogerős ítélet megváltoztatását és a közgyűlési határozat hatályban tartását kérte. Kérte továbbá a felperesnek az alperes perben felmerült költségei megfizetésére kötelezését is.
Álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértő határozatot hozott akkor, amikor megállapította, hogy a kizárást kimondó közgyűlési határozat nem felel meg az Szvt. 50. §-ában foglaltaknak, mivel a kizárás indokaként szolgáló tények nem tagsági viszonyból erednek, hanem polgári jogi kötelezettségből. Téves a bíróságoknak az a megállapítása, hogy a tagsági viszony nem szüntethető meg kizárással olyan esetekben, amikor a szövetkezeti tag nemcsak az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tagsági viszonyból eredő kötelezettségét nem teljesíti, hanem az a) pontban foglaltak szerint olyan, a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít - neki felróható módon -, ami megalapozza a közgyűlés kizáró határozatát. Ez a rendelkezés nem írja elő kifejezetten, hogy ennek a magatartásnak a tagsági viszonnyal összefüggésben kell lennie. Álláspontja szerint a kizárást kimondó közgyűlési határozatban megfogalmazott valamennyi magatartás - függetlenül más jogág megítélésétől - a szövetkezeti törvény előírásaiba ütközik, és így alkalmazható a taggal szemben a kizárás.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Gfv. VI. 31.540/1997/6. számú ítéletére, melyben - álláspontja szerint - a bíróság megállapította, hogy Sz. J. neki felróható magatartás miatt nem fizette a bérleti díjat, és ezzel a szövetkezetnek jelentős kárt okozott. Ezzel a magatartásával megsértette az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének a) pontját. Álláspontja szerint ezzel a felhívott törvényhely b) pontját is megsértette, hiszen az Szvt. 46. §-ának b) pontja szerint a tag alapvető kötelessége, hogy a szövetkezet vagyonát gondosan kezelje és védje. A most már több millió forintra tehető kár a szövetkezetnek jelentős vagyonvesztést eredményez, és az sem vitás, hogy nevezett a fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tesz eleget.
A peres felek a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárultak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében is felhívott, azonban az Szvt. nem pontosan idézett 50. §-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezet kizárhatja a tagot, ha a tag - neki felróható módon -
a) a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy
b) a tagsági viszonyból eredő kötelességeinek - az alapszabályban meghatározott időtartam alatt - felszólítás ellenére nem tesz eleget. A törvénynek ebből a megfogalmazásából következik, hogy az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt magatartások a tagsági viszony körén kívül esnek, míg a b) pontban felsoroltak a tagsági viszonyból eredő kötelességek nem teljesítésére vonatkoznak. A kizárást tehát megalapozhatja nem csupán a tagsági viszonyból eredő kötelezettségek elmulasztása, hanem azon kívüli, a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető egyéb magatartás is.
Sem az első-, sem a másodfokú bíróság ítéletében nem tett olyan megállapítást, amely a jogszabály helyes értelmezésének ellentmondana. Önmagában a bérleti-, illetve használatidíj-fizetési kötelezettség elmulasztása a kizárást nem alapozza meg, mert az elsőfokú bíróság ítéletében felhívott bizonyítékok alapján a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartás ezáltal nem valósult meg, A jogerős ítélet alapján a szövetkezetnek lehetősége van végrehajtást kérni, ezáltal a törvény rendes útján hozzájut a bérleti, illetőleg használati díjhoz.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet 1997. szeptember 8. napján kelt, annak tárgya nem kártérítés, hanem bérleti, illetve használati díj megfizetése, illetve ingatlan birtokba adása volt. Olyan megállapításokat, amelyekre az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, az ítélet nem tett.
Az eljárt bíróságok a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével helytállóan jutottak arra a jogi következtetésre, hogy nem valósult meg a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartás azáltal sem, hogy a felperes megakadályozta a portaszolgálatot teljesítő személyt a sorompó lelakatolásában. A Gfv. VI. 31.540/1997/6. számú ítéletből egyértelműen kitűnik, hogy ebben az időpontban a felek között a bérleti szerződés még fennállt, annak hatálya csak 1994. november 12-ével szűnt meg. A sorompóval való elzárás megkísérlésének időpontjában tehát a felperes az adott területnek jogszerű birtokosa volt, így a Ptk. 190. §-ának (1) bekezdése alapján a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - jogosult volt önhatalommal is elhárítani. Magatartása így az adott időpontban nem volt jogszerűtlen, még kevésbé alkalmas annak megállapítására, hogy ezzel a szövetkezet érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette.
A kizárást kimondó közgyűlési határozatban sérelmezett az a magatartás, hogy a felperes a perbe becsatolt körlevelet szerkesztette, az Szvt. 45. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alapvető tagi jogosultság gyakorlását jelenti, ezért helyesen jutottak az eljárt bíróságok arra a jogi következtetésre, hogy ez a kizárást nem alapozza meg. A fent kifejtettekre tekintettel nem jogszabálysértő a felperest kizáró közgyűlési határozatot hatályon kívül helyező elsőfokú és az azt helybenhagyó másodfokú ítélet. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a értelmében alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes részére a felülvizsgálati eljárással felmerült költség megfizetésére. (Legf. Bír. Gfv. VI. 30.272/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás