279/B/1999. AB határozat
279/B/1999. AB határozat*
2002.10.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény 16. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) – hatályba léptető és átmeneti rendelkezések között elhelyezkedő – 16. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságát, mert „… a kereskedelmi forgalomban jövedéki és bármilyen egyéb terméket forgalmazó kereskedők az áru megrendelése előtt előzetes árkalkulációt végeznek. Számba veszik a várható kiadásokat (a fizetendő adókat, szállítási költségeket, várható rongálódást, biztosítási díjat, stb.) és a várható bevételt. Amennyiben ezen számítás eredményeképpen nyereséges lehet az áru forgalmazása, úgy beszerzik, ellenkező esetben eltekintenek ettől és más árut, árufajtát választanak. Ez a piacgazdaság egyik eleme. Másik jelentős alapelem a verseny szabadsága, tisztasága. A törvényalkotó csak a legvégső esetben, akkor is csak törvényes úton szólhat bele az állampolgárok, nem állami vállalatok, cégek versenyébe.” Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a Tv. 16. §-át nyilvánítsa alkotmányellenesnek és semmisítse meg. Az indítványozó állításának alátámasztásául – konkrét alkotmányi tételre való hivatkozás, illetve összefüggés megjelölése nélkül – hivatkozott a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) több rendelkezésére is, nevezetesen a 12. § (2)–(3) és 18. § (3) bekezdéseire.
2. Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezése a következő:
„9. § (…)
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
A Tv. kifogásolt 16. §-ában foglalt rendelkezés szerint:
„16. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése előtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi előállítója, illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétől kezdődően értékesíti, köteles az 1998. év december hónap 31. napját követő első adó-megállapítási időszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendő adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.
(2) A fizetendő adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek
a) egyik tényezője a terméknek az 1999. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;
b) másik tényezője a termékre az e törvény 4. számú mellékletével előírt, az 1999. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve az 1998. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.”
A Jat.-nak az indítványban említett rendelkezései a következőket tartalmazzák:
„12. § (…)
(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. (…)
18. § (…)
(3) Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés a Jöt. szerinti adómérték-emelésből adódó – értelemszerűen tételes adómértékkel adózó termékre vonatkozó – adótétel-különbözet befizetését írja elő. Eszerint a jövedéki adótétel különbözet összegét a fordulónapon készleten levő termékek után az általános forgalmi adó bevallásban kell befizetni. Erre az a személy kötelezett, aki a fordulónap (december 31.) előtt jövedéki terméket jövedéki adóval növelt áron szerzett be továbbértékesítési céllal, és azt a terméket a fordulónap után (január 1-jét követően) értékesíti. Az indítványban felhozott rendelkezés tehát csak a kereskedőket érinti, ezért az adótétel-különbözet kizárólag a már forgalomba bocsátott jövedéki termékre vonatkozik. A készleten levő termékek esetén az adó megfizetése még az emelés előtti adómértékkel történt. Ezen termékek 1999. január 1-jét követő értékesítése esetén, tekintettel az emelt adómérték hatálybalépésére, a kereskedelemben már az emelt adómértéknek megfelelő ár érvényesül.
Az ismertetett szabályból is kitűnően a jövedéki adótétel-különbözet befizetésére az 1998. december 31-ét követő első adómegállapítási időszakot tartalmazó adóbevallásban került sor, a havi bevallást 1999. február 20-ig, a negyedéves bevallást pedig 1999. április 20-ig kellett benyújtani. A tényleges elszámolási kötelezettség tehát az indítványozó által megjelölt időpontnál (1999. január 1.) jóval később keletkezett. A jogalkotó a korábbi, illetve az emelt adómérték különbözetének befizetését annak érdekében írja elő, hogy egyrészt – az adó egyfázisú jellegére tekintettel – az adóemelés a kereskedelemben készleten levő termékeknél is megjelenjen, másrészt pedig az adómérték emeléséből származó különbözet ne a kereskedő árrését képezze. (Mivel alacsonyabb áron beszerzett terméket az adómérték emelésre hivatkozással drágábban lehetne értékesíteni.)
Az, hogy a jogalkotó a jogszabály kihirdetése (1998. november 14.) előtt vásárolt készletekre külön szabályt nem írt elő, önmagában – mint ahogy a tartalmilag hasonló adójogi megoldás elbírálása során az Alkotmánybíróság 44/B/1996. AB határozatban rámutatott – alkotmányossági kérdést nem vet fel, ez a jogalkotó gazdasági, illetve adópolitikai mérlegelési körébe tartozó döntés. (ABH 2001. 856, 858–859.)
A gazdasági verseny szabadságát az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte. Többek között kifejtette: „…a piacgazdaság alapvető létformája a verseny. A piacgazdaságra alapozott társadalmi és gazdasági rend létfontosságú értéke a gazdasági verseny kibontakoztatása, védelme. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése a gazdasági verseny és a vállalkozáshoz való jog állami (jogszabályalkotással történő) korlátozása ellen is védelmet nyújt, amennyiben ez a korlátozás nem a piacgazdaság kiépítését szolgálja.” [19/1991. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1991. 401., 402.]
Az Alkotmánybíróság a gazdasági verseny szabadsága értelmezésének lényegi összefoglalását a 818/B/1997. AB határozatában (ABH 1998. 759., 761.) fejtette ki: A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami 'elismerése is támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal” [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 120. 35/1994. (IV. 24.) AB határozat ABH 1994. 200.].”
Az Alkotmánybíróság az elmondottakra tekintettel megállapította, hogy a gazdasági verseny szabadságának megsértése az adott esetben nem merül fel, így az erre irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó a gazdasági verseny szabadságának megsértésével összefüggésben kifogásolta, hogy a jogalkotó nem a Jöt-ben írta elő a változtatást, hanem az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításában „elrejtve”, ezzel megsértette a Jat. 18. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Jat. 12. § (2) bekezdését is, mert – szerinte – a Tv. 16. §-a visszamenőlegesen állapít meg kötelezettséget. Az indítványozó végül azt is kifogásolta, hogy a jogalkotó nem biztosított kellő időt a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, így eljárása a Jat. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak sem felelt meg. Az indítványozó a Jat. említett rendelkezéseivel összefüggésben alkotmányi tétel sérelmére nem hivatkozott.
Az Alkotmánybíróság a Jat. indítványozó által megjelölt rendelkezéseit érintő kifogásaival kapcsolatban a következőkre mutat rá. A jövedéki adó emelésének az első fázis utáni realizálására csak az általános forgalmi adó bevalláson keresztül nyílik lehetőség. Az indítványban említett rendelkezésnek az Áfa tv. módosításához való kapcsolódását az indokolja, hogy az így megállapított adótétel-különbözet az általános forgalmi adó bevallásban a fizetendő általános forgalmi adót növelő összegként jelentkezik, és a továbbiakban ugyanolyan megítélés alá esik, mint a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás után fizetendő általános forgalmi adó. Az indítványban hivatkozott rendelkezés kapcsán tehát a Jat. 18. § (3) bekezdésének alkotmányjogilag értékelhető sérelme nem merül fel.
Az indítványban foglaltakkal szemben a Tv. 16. §-a visszamenőlegesen nem állapít meg kötelezettséget. A jövedéki adótétel különbözet befizetés alapja a tárgyévben, illetve a tárgyévet követő évben alkalmazandó tételes adómérték különbözete. Az adótétel-különbözet utáni befizetés nagysága a készleten levő termékek mennyiségétől függ. A Tv. 16. §-ából egyértelműen következik, hogy a megemelt adófizetési kötelezettség a törvény hatálybalépését követő értékesítés esetén terheli az adóalanyt, így a jelen esetben visszamenőleges kötelezettségről nem beszélhetünk. Nem helytálló az indítványnak azon része sem, amely szerint a jogalkotó nem biztosított kellő időt a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez. A Tv. a Magyar Közlöny 1998. november 14-ei számában került kihirdetésre és 1999. január 1-jén lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – a korábban kifejtettekre is tekintettel – az adott esetben a felkészüléséhez szükséges idő hiánya megalapozottan nem vethető fel.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata egyébként következetes atekintetben, hogy önmagában a Jat. megsértése nem eredményez alkotmánysértést, alkotmányellenesség csak akkor állapítható meg, ha a jogszabály a jogalkotásról szóló előírások megsértésével készült és ez az eljárási szabálysértés egyben anyagi alkotmányellenességhez vezet, illetve az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezésébe is ütközik. [Pl. 12/1991. (IV. 11.) AB határozat, ABH 1991. 392, 393.; 14/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992. 338, 342.] Ilyen helyzet azonban az adott esetben nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részeit is elutasította.
Budapest, 2002. szeptember 2.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k., Dr. Tersztyánszkyné
alkotmánybíró dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás