GK BH 1999/28
GK BH 1999/28
1999.01.01.
I. Bármely szerződés megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés címén való megtámadása anyagi jogi jognyilatkozat. Ennek - a megtámadás okának pontos megjelölése mellett - kifejezetten a szerződés érvénytelenségének bírói megállapítására kell irányulnia. Ezt a jognyilatkozatot nem pótolja a más jogcímen már folyamatban lévő eljárásban előterjesztett - a megtévesztés bizonyítására irányuló, tanú kihallgatására tett - bizonyítási indítvány [Ptk. 210. § (4) bek.].
II. A más felek között folyamatban volt perben hozott határozat a megtévesztést vagy a jogellenes fenyegetést nem bizonyítja, ezért annak jogerőre emelkedése a szerződés megtámadási határidejének kezdő időpontjaként nem vehető figyelembe [Ptk. 210. § (4) bek., 236. § (2) bek. b) pont].
A felperes 1991. szeptember 26-án szerződést kötött egy grazi céggel gépkocsik lízingbe adására vonatkozóan. A lízingbeadó magyarországi képviselője az importőr és a szerződés lebonyolítója az alperes volt. A szerződés általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget a felperes terhére nem állapított meg. A felek 1993. június 9-én egyezséget kötöttek, amely szerint a felperes megfizet az alperesnek 173 801 Ft forgalmi adót és a 10 428 Ft késedelmi kamatot.
A felperes pontosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az 1993. június 9-én kötött egyezség érvénytelen, mert azt fenyegetés hatására kötötte. Az elsőfokú bíróság tanúbizonyítás lefolytatását követően ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 9000 Ft perköltség, illetve az államnak 11 052 Ft illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy közvetlenül ellene irányuló jogellenes fenyegetés hatására írta alá a támadott megállapodást.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett annak megváltoztatása és keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Állította, hogy a keresetének jogalapját bizonyította, a fellebbezéséhez további bizonyítékokat csatolt, és további bizonyítási indítványokat is előterjesztett. A másodfokú bíróság további széles körű bizonyítási eljárás után az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében közbenső ítéletével megváltoztatta, és megállapította, hogy a felek között 1993. június 9-én létrejött megállapodás érvénytelen. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket 13 660 Ft-ban állapította meg. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy az alperes a vele szerződéses viszonyban lévő és az áfát fizetni nem akaró ügyfeleivel szemben olyan fenyegető légkört teremtett, amely legtöbbjükre, így a felperesnek is a szerződéskötési elhatározására kihatott. A másodfokú bíróság nem minősítette ilyen jogellenes fenyegetésnek a perindítással, illetve a dokumentum kiadásának megtagadásával történt fenyegetést, ugyanakkor ilyennek minősítette az alperesnek azon el járását, hogy a vitás kérdéseket erőszak alkalmazásával rendezte. A bizonyítékok mérlegelésével azt állapította meg, hogy az alperes a szerződő felekben a jogellenes vagyoni hátrány kilátásba helyezésével olyan félelmet keltett, mely a felperes részéről az 1993. június 9-i szerződésmódosításra vezetett, ezért a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségét megállapította.
A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Előadta, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok önkényes és okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a jogellenes fenyegetés tényét, illetőleg azt, hogy a felperes annak hatására írta alá az egyezséget. Ezzel megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 210. §-ának megsértésével állapította meg azt, hogy az alperes jogellenes fenyegetést alkalmazott, mivel ilyet a felperes a perben nem bizonyított. Jogszabálysértőnek ítélte meg az alperes a másodfokú közbenső ítéletet azért is, mert a felperes a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyéves megtámadási határidőn túl, csak az 1995. április 25-i keresetmódosítás alkalmával támadta meg a perbeli szerződést.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmével a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A megtámadási határidőre vonatkozó felülvizsgálati kérelemben foglalt indokokkal kapcsolatban előadta, hogy - álláspontja szerint - a megtámadási határidőt nem késte el, mivel a fenyegetettsége állapota a más perben a megyei bíróság által hozott ítélet jogerőre emelkedésével szűnt meg. Az ítélet meghozatalának 1994. január 18-i időpontját, továbbá a perbeli szerződés 1995. január 3-i tárgyaláson történő megtámadását figyelembe véve viszont a megtámadással nem késett el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok alapján alapos.
A Ptk. 210. §-árak (4) bekezdése alapján, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja. A Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a megtámadási határidő a jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor kezdődik. Az (1) bekezdésnek megfelelően ettől az időponttól kezdődően a megtámadást egy éven belül írásban közölni kell a másik féllel, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt kell érvényesíteni.
A felperes az 1995. január 3-i tárgyaláson keresete tárgyában úgy nyilatkozott, hogy az annak megállapítására irányul, hogy a fizetési kötelezettsége az alperessel szemben nem áll fenn. Nem minősíthető a szerződés megtámadásának a felperesnek ezen a tárgyaláson elhangzott azon bizonyítási indítványa, amelyben a kényszer és a fenyegetés tényére tanúk meghallgatását indítványozta. A szerződés keresettel történő megtámadása olyan érdemi, anyagi jogi természetű jognyilatkozat, amelyben - a megtámadás okának pontos megjelölésével - meg kell fogalmazódnia a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló felperesi igénynek. Az ismertetett anyagi és eljárásjogi érdemi jognyilatkozatot nem pótolja a sérelmet szenvedett fél semmilyen bizonyítási indítványa. A Legfelsőbb Bíróság a felperes perbeli nyilatkozatai alapján csak azt állapíthatta meg, hogy a felperes a perben először az 1995. április 25-én tartott tárgyaláson támadta meg a perbeli megállapodást a szerződés megtámadásának megfelelő, fentebb körülírt tartalommal.
A megtámadási határidő - a felperes jogi álláspontjának megfelelő - kezdő időponttól számítva is - eltelt tehát a megtámadás időpontjáig. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felperesnek azon jogi álláspontjával sem, mely szerint kényszerhelyzete a megyei bíróság hivatkozott jogerős ítéletének meghozatala időpontjában szűnt volna meg. Az adott perben a felperes nem volt peres fél. A jogerős ítélet a jelen per alperese és más lízingbérlők viszonylatában azt a jogkérdést döntötte el, hogy az alperes általános forgalmiadó-követelése a perben álló lízingbérlőkkel szemben alaptalan. Amint arra a másodfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, önmagában az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség peres felek között vitatott volta, annak peres eljárásban történő tisztázása a peres felek megállapodásának megtámadására nem teremtett alapot. A felperes megtámadási jogát olyan bizonyított többlettényállás alapozhatta volna meg, amely szerint a felperes az 1993. június 9-i megállapodást kényszer, illetőleg jogellenes fenyegetés hatására írta alá. Ebből következik, hogy a hivatkozott más felek között folyamatban volt eljárásban hozott jogerős ítéletnek nem lehetett olyan jogi jelentőséget tulajdonítani, mint amely a felperes ügyleti akaratát meghatározó kényszerhelyzetet megszüntette volna. A megtámadási határidő elmulasztása folytán tehát a felperesnek az 1995. április 25-én közölt megtámadása már eredményre nem vezethetett, ezért a kereset elutasításának volt helye.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a per érdemének vizsgálatát mellőzve a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő indokok alapján - helybenhagyta.
A másodfokú és felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltségek viselésére. (Legf. Bír. Gfv. IV. 31.657/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás