KK BH 1999/280
KK BH 1999/280
1999.06.01.
A deportálás során elhunyt szülei életének elvesztése miatti kárpótlásra kiterjed a módosított kárpótlási törvény hatálya [1997. évi XXIX. tv. 14. § (1) bek., 1992. évi XXXII. tv. (Kpt.) 2. § (1) bek. d) pont, 2/A. §].
A felperes az 1992. október 10-én kiállított adatlapon élet elvesztése és személyes szabadság korlátozása miatt kért kárpótlást, mert édesanyját 1944-ben gettóba szállították, majd innét Auschwitzba deportálták, ahol meghalt.
Az alperes a felperes igényét az 1994. június 6-án kelt határozatával azzal utasította el, hogy a felperes édesanyja nem az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott körülmények között vesztette el az életét.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy édesapja ugyancsak deportálás következtében halt meg.
A Fővárosi Bíróság 1996. szeptember 6-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásban hivatkozott az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, amely szerint egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha magyar bíróság törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet vagy [b) pont] a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás, illetve a büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ügyben a bíróság nem hozott törvénysértő vagy semmissé nyilvánított halálos ítéletet és nem is büntetőeljárás során eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése folytán halt meg a felperes édesanyja. A felperes maga is arra hivatkozott, hogy a sérelmet szenvedettet gettóba vitték, majd deportálták, ahonnan nem tért haza. Ezért - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a hivatkozott törvény szerint a kárpótlás alapjául szolgáló feltételek nem állapíthatók meg.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálatát, egyben édesapja elvesztése miatt is kérte a kárpótlás megállapítását.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
A bírósági felülvizsgálat ideje alatt lépett hatályba az 1997. évi XXIX. törvény, amely módosította az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Kpt.]. A módosító törvény 14. §-ának (1) bekezdése szerinti előírásait a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A jelen ügy, amely még jogerősen nem került elbírálására, folyamatban lévő ügynek minősül, és ezért kiterjed rá a módosított kárpótlási törvény hatálya.
A módosított Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja, valamint a 2/A. § alapján egyösszegű kárpótlás jár a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálásért, illetve, ha a sérelmet szenvedett a deportálás vagy kényszermunka ideje alatt halt meg. A kárpótlásra a sérelmet szenvedett élő gyermeke is jogosult.
A felperesi fellebbezés elbírálásakor hatályban lévő módosított törvényi rendelkezés tehát lehetővé teszi a felperes mint a sérelmet elszenvedett élő gyermeke részére a kárpótlás megállapítását.
A felperes a kárpótlás alapjául szolgáló adatlapon arra hivatkozott, hogy édesanyját 1944-ben Munkácson gettóba szállították, majd innét Auschwitzba deportálták, ahol meghalt. E tények vizsgálatát az alperes elmulasztotta, a bizonyítást a módosított törvény alapján e körülményekre ki kell terjeszteni. Ezért a felperestől tanúnyilatkozatot vagy okiratot kell beszerezni előadásának igazolása végett.
A felperes keresetében, illetve fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy édesapját is azonos körülmények között vesztette el. A módosított kárpótlási törvényre figyelemmel tisztázni kell, hogy a felperes édesapjának deportálás folytán bekövetkezett halálára alapítottan terjesztett-e elő és mikor kárpótlási igényt.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az alperesnek az Áe. 43. §-ának megfelelő alakszerűségek betartásával és az irányadó anyagi jogszabályoknak is megfelelő határozatot kell hozni. (Legf. Bír. Kf. II. 27.006/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás