PK BH 1999/297
PK BH 1999/297
1999.07.01.
A biztatási kár és a jogalap nélküli gazdagodás elhatárolása kiutaláson alapuló ingatlanhasználat megszüntetése esetén [Ptk. 6. §, 361. § (1) bek.].
A felperes keresetében jogalap nélküli gazdagodás címén 10 500 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 000 000 forint és 400 000 forint részperköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes polgármesteri hivatala (a továbbiakban: az alperes) 1991. október 28-án autómosó és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások végzésére a felperes részére ideiglenes jelleggel kiutalta az akkor még állami tulajdonban lévő felépítményes ingatlant. A határozat szerint az ideiglenes jellegű használati jog az M5-ös autópálya bevezető szakaszának építési munkálatai megkezdéséig tart, felszólítás esetén a felperes 60 napon belül mindenféle kártalanítási és kártérítési igény nélkül köteles az ingatlant kiüríteni és a kezelőnek átadni. Ezt követően ilyen tartalommal kötötte meg a felperes az ingatlankezelő vállalattal a bérleti szerződést. Az autómosó létesítéséhez a felperest 1992. február 14-én olajiszapfogó műtárgy létesítésére kötelezték. A felperes közben tetőcserét, térbetonozást, festést és mázolást, csempézést végeztetett, nyílászárókat építtetett be. A megbízásából eljáró ingatlanforgalmi szakértő az épületek forgalmi értékét a birtokbavételkor 2 000 000 forintban jelölt meg. Az alperes 1994. augusztus 4-én az ingatlant 19 500 000 forintért eladta a Közúti Beruházó Kft.-nek. A felperes 1994. november 30-án adta az ingatlant az alperes birtokába. A felperes kérelmére eljárt szakértő az ingatlant 14 000 000 forintra értékelte, amelyből 3 447 000 forint a telek, 3 000 000 forint az olajiszapfogó és 7 581 000 forint a két épület értéke.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6. §-a alapján, a Pp. 206. §-ában biztosított mérlegelési jogkörére hivatkozással kötelezte az alperest a felperes 5 000 000 forint kárának a megfizetésére. Indokolása szerint " a felperes jóhiszeműen, annak tudatában ruházott be jelentős összeget, hogy az üzemeltetés legalább 5 évig lehetséges lesz." Figyelembe vette azt is, hogy a vevő a vételár kialakításához szakértői véleményt szerzett be, amely szerint a felépítmények értéke 11 249 000 forint. Az épületek magas forgalmi értéke a felperes felújítási, beruházási tevékenységének köszönhető. Az indokolás szerint a jogalap nélküli gazdagodás feltételei az adott esetben nem állanak fenn.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes a marasztalási összeget 10 500 000 forintra és járulékaira kérte felemelni. Hivatkozása szerint az épületek eladási árának legalább 90 százaléka őt illeti meg. Ezen túlmenően az ingatlan közművesítéséből származó értékemelkedést is a javára kell figyelembe venni. Változatlanul az az álláspontja, hogy az igénye a jogalap nélküli gazdagodás szabályain alapul.
Az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Indokolása szerint már kezdetben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az autóút-csomópont céljára kijelölt területről van szó, és az út kivitelezése hamarosan várható. Állítása szerint a felperes beruházása nem eredményezett értéknövekedést, a lebontásra került épületek az átvételkor egyébként is romos állapotban voltak. A telken lévő bármilyen építmény, közmű csak az út építését akadályozza, annak költségeit növeli. Vitatta a felperes által a tudta nélkül megbízott szakértő megállapításait.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás néhány vonatkozásban pontosításra, kiegészítésre szorul. A perbeli ingatlan vevője Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala volt, a K. B. Kft. csupán megbízottként járt el. Az 1992. január 15-én kelt alperesi használatbavételi engedély szerint " útkiállítás kivitelezése a közeljövőben várható". A perbeli vevő által megrendelt értékbecslés 1994 januárjában, a felperes által megbízott szakértő értékelése pedig 1994 márciusában készült. Az átadáskor, 1994. november 25-én készült és a felperes által is aláírt jegyzőkönyv szerint a felek között kártalanítási vita áll fenn, a beruházó UTIBER romos épületeket vett át.
A fentiek szerint pontosított és kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság tévesen marasztalta az alperest a Ptk. 6. §-ában foglaltak alapján. E törvényhely szerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. A perben nem volt vitás, hogy a felek ideiglenes, bizonytalan ideig tartó használatban állapodtak meg. Ennélfogva hiányzik - egyebek mellett - az alperesnek olyan szándékos magatartása, amely elengedhetetlen feltétele a Ptk. 6. §-a alkalmazásának. A felperes éppen ezért a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések alapján kérte a kereseti kérelmét elbírálni.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint: aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. E törvényi rendelkezés a jelen esetben akkor alkalmazható, ha az alperesnél a vagyoni előny kimutatható, ugyanakkor a vagyoni többlet megszerzése jogalap nélkül és a felperes rovására történt. Mindehhez a tényállás további tisztázása, a bizonyítási eljárás jelentős terjedelmű kiegészítése szükséges. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban először a felek közötti jogviszony tartalmát szükséges teljeskörűen feltárni. Az 1991. november 13-án megkötött bérleti szerződés 17. pontja szerint a bérlő a helyiséget a bérleti jogviszony megszűnésekor - ha a felek másként nem állapodtak meg - az átadáskori állapotban és felszereltséggel köteles a bérbeadónak visszaadni. E szerződésbeli kikötés konkrét értelmezése elengedhetetlen, arra is figyelemmel, hogy a felperes által becsatolt szerződéspéldányban a 17. pont át van húzva. A vételár meghatározásának konkrét módját a döntést hozó személyek meghallgatásával szükséges tisztázni. A peradatok szerint a felek közötti jogviszony létrejöttekor is voltak a telken rossz állapotú épületek. Ehhez képest szakértői bizonyítás elrendelése látszik indokoltnak annak kimutatásához, hogy a felperes beruházási, felújítási tevékenysége miként, milyen mértékben befolyásolta a tényleges vételárat. Az alperes bizonyíthatja, hogy megállapodásuk szerint a felperes a vételárban kifejezésre jutott többletértékét nem követelheti.
A Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság csupán a másodfokú perköltség összegét állapította meg, a költség viselésének kérdésében az elsőfokú bíróság fog határozni. (Legf. Bír. Pf. V. 22.061/1996/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás