PK BH 1999/298
PK BH 1999/298
1999.07.01.
I. Abban az esetben, ha a közös tulajdon megszüntetését a házastársak bármelyike arra az ingatlanra nézve kéri, amely közös lakásuk volt, és a házastársak között a lakáshasználat vitás, a bíróságnak először a lakáshasználatról kell döntenie és csak ezután kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére (PK 279. sz. III. pont)
II. Ha a házasfél összeférhetetlen magatartásával teszi lehetetlenné a közös használatot, a tulajdonostársat megillető többlethasználati díj attól az időponttól esedékes, amikortól a bennmaradó házastárs a másik házastárs joggyakorlását megakadályozza [Ptk. 140. § (1) bek., 141. §].
A felperes és az I. r. alperes 1969. október 25-én kötöttek házasságot, melyből két, ma már nagykorú gyermekük született. Utolsó közös lakásuk az egyenlő arányú közös tulajdonukként nyilvántartott, három szobából és mellékhelyiségekből álló házas ingatlanban volt. A házasságkötéskor az ingatlan az I. r. alperes tulajdonában állott, azon a felek az életközösség fennállása alatt jelentős értéknövelő beruházásokat végeztek, erre tekintettel 1973-ban az alperes a házasingatlan 1/2. illetőségét ajándékozás jogcímén a felperes tulajdonába adta.
A házasság az I. r. alperes italozó, agresszív, félelmet keltő magatartása miatt megromlott, és ez vezetett az életközösség megszűnéséhez is. 1993. január 6. napját követően a felperes már nem mert a lakásban tartózkodni, gyermekeivel együtt albérletbe költözött. 1993. január 9-én a volt közös lakásból a közös vagyonhoz tartozó háztartási eszközöket, egyéb ingókat és 100 000 forint készpénzt vitt el. Az I. r. alperes birtokában használt járművek és alkatrészek, szerszámok, építőanyagok, állatállomány, háztartási cikkek, továbbá az I. r. alperes által az Mg. Szövetkezettől kapott üzletrészből 774 663 forint közös vagyoni értékük maradt.
Az életközösség megszűnésekor a felek tulajdonához tartoztak különböző ingatlanok is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a lakóingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel és kötelezte a felperest, hogy az I. r. alperes kiköltözésével egyidejűleg fizessen meg az alperesnek lakáshasználati jog ellenértékeként 275 000 forintot. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingókat megosztotta, és az I. r. alperest értékkülönbözet megfizetésében marasztalta.
A másodfokú bíróság részítéletével az ingatlan használatára és a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezéseket helybenhagyta, a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A bíróság a hatályon kívül helyező végzést követő eljárásban meghozott jogerős ítéletével az ingóságokat a birtokállapot szerint adta a felek tulajdonába. Az ingatlanakon fennállott közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a lakásingatlan I. r. alperes tulajdonában álló 1/2. illetőségét, valamint az ehhez tartozó, de külön tulajdoni lapon nyilvántartott 72 m2-es földterületet, továbbá a külön-külön nyilvántartott, 1120 m2 és 490 m2 területű belterületi beépítetlen ingatlanok I. r. alperes nevén álló 1/2. illetőségét a felperes tulajdonába adta. Az I. r. alperes tulajdonába került az I. r. alperes nevén nyilvántartott, de egyenlő arányú közös tulajdont képező gazdasági épület és udvar megjelölésű ingatlan 659/4110 tulajdoni illetősége, az I. r. alperes nevén álló, de szintén 1/2-1/2. arányú közös tulajdonhoz tartozó 1342 m2 területű és 1421 m2 területű zártkerti ingatlan. A bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 242 533 forint értékkülönbözetet, az I. r. alperes értékkülönbözetben való marasztalását mellőzte.
A II-VII. r. alpereseket mint társtulajdonosokat, a bíróság a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban tűrésre kötelezte.
Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az ingatlan használati díjaként 1993. január 1. napjától 1996. január 31. napjáig havi 5000 forint, 1996. február 1. napjától kezdődően pedig havi 8000 forint lakáshasználati díjat, és megállapította, hogy az 1997. június 30. napjáig lejárt használati díj összege 321 000 forint, végül rendelkezett a perköltség és a le nem rótt illeték megfizetéséről.
A lakásingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésének módjára és a lakáshasználati díjra vonatkozó rendelkezések indokolása szerint a bíróság az I. r. alperesnek a tulajdonába adni kért ingatlanok cseréjére vonatkozó kérelmét alaptalannak találta. Figyelembe vette, hogy a bíróság a korábbi jogerős ítéletével a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése alapján rendezte a lakás használatát: a felperes részére kizárólagos használatot biztosított, és az I. r. alperest elhelyezési igény nélkül kötelezte az ingatlan kiürítésére. Ilyen körülmények mellett értelmetlennek találta az I. r. alperes feljogosítását a felperesi illetőség magához váltására.
A lakáshasználat szabályozása során a bíróság értékelte az I. r. alperes ittas állapotban tanúsított agresszív, kritikátlan magatartását, mely olyan elviselhetetlen körülményeket teremtett a felperes számára, hogy az I. r. alperes bentlakása mellett a lakásba nem tudott visszaköltözni. A közös tulajdonban álló ingatlan vonatkozásában a Ptk. 140. §-a, illetve 141. §-a alapján tehát a felperes többlethasználati díjra jogosult, melynek összegét a bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint határozta meg. Egyébként az elszámolás során megállapította, hogy a felperes tulajdonába adott ingatlan és ingó vagyon összértéke 2 874 220 forint, így 517 344 forinttal magasabb értékben részesült a vagyonból, mint a jutója. Ugyanakkor ezt csökkenti kell a jogerős ítélettel már megállapított 275 000 forinttal, mint a lakáshasználati jog ellenértékével, ami az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése során számolandó el, és az ismételt kötelezés kétszeri terhet jelentene. A felperes tehát 242 344 forint értékkülönbözet megfizetésére köteles az I. r. alperes részére.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben arra hivatkozott, hogy a lakásingatlan közös tulajdonának megszüntetési módja méltánytalan, tekintetbe véve, hogy az ingatlan, amelyen építkeztek, korábban a különvagyonához tartozott. Sérelmezte a lakáshasználati díj megfizetésében történt marasztalását is, és állította, hogy az ingatlannak csak 1/3. részét tartja birtokban. A fentiek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását, a lakásingatlan I. r. alperes tulajdonába adását, továbbá a használatidíj-fizetési kötelezettségének a mellőzését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Abban az esetben, ha a közös tulajdon megszüntetését a házastársak bármelyike arra az ingatlanra nézve kéri, amely közös lakásuk volt, és a házastársak között a lakáshasználat vitás, a bíróságnak először a lakáshasználatról kell döntenie, és csak ezután kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére (PJD. X. 322.). A lakáshasználat akkor is vitássá válhat, ha azt a bíróság korábban - a házassági bontóper keretében - már rendezte. Ilyen esetben a közös tulajdon megszüntetése iránti perben is lehetőség nyílik a használat újrarendezésére (BH 1992/11/692). Ennek azonban feltétele, hogy a korábbi rendezés alapjául szolgáló körülményekben olyan lényeges változás következzék be, amely mellett az eredetileg helyesnek és célszerűnek mutatkozó megoldás már nem megfelelő. A PK 279. sz. állásfoglalás III. pontja szerint az ilyen újrarendezés során is a családjogi szempontokat kell szem előtt tartani.
A felperes és az I. r. alperes együttlakása az I. r. alperes kirívóan közösségellenes magatartása miatt vált lehetetlenné, a felek ilyen ellentéte később sem változott, így a lakáshasználat újraszabályozását semmi nem indokolta. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén a lakáshasználatra jogosult felet a megváltásnál előnyben részesíti.
A felek körülményei, az egyenlő tulajdoni hányadok - függetlenül a szerzés jogcímétől - az ettől az általános szabálytól való eltérést a másodfokú ítélet helyes indokaira tekintettel nem indokolják, az I. r. alperes az általa tanúsított magatartás folytán méltánytalanságra nem hivatkozhat.
A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, a 141. § szerint pedig a dolog hasznai a tulajdonostársakat a tulajdonhányaduk arányában illetik meg. Akkor tehát, amikor a tulajdonostárs házasfél összeférhetetlen magatartásával teszi lehetetlenné a közös használatot, a többlethasználati díj attól az időponttól esedékes, amikortól a bennmaradó házastárs a másik házastárs törvényben biztosított joggyakorlását megakadályozza.
A jogerős ítélet fenti rendelkezései tehát nem törvénysértőek, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.752/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás