PK BH 1999/299
PK BH 1999/299
1999.07.01.
A feleket együttesen megillető haszonélvezeti jogon alapuló használattal kapcsolatos jogvitában a közös tulajdon használatára vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók [Ptk. 140-142. §, 157. § (2) bek., PK 8. sz.].
A peres felek házasságát a bíróság 1989-ben felbontotta. 1995 júniusában a felek szerződést kötöttek, melyben megállapodtak a leányuk tulajdonában lévő, de a felek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt ingatlan megosztott használatában. A haszonélvezeti jog a feleket egy időben, egymás mellett (együttesen) illeti meg. Megegyezésük szerint a felperes a bejárat melletti lakószobát, az üvegezett verandát és a műhelyt, az alperes pedig a bejárattal ellentétes oldalon lévő szobát, az előteret, a pincét és az egyik fáskamrát kizárólagosan használhatja, míg a konyha, éléskamra és a fürdőszoba közös használatban marad.
Az alperes az ingatlanba 1995. szeptember 18-án beköltözött, azt a szerződés szerinti használati jogának megfelelően birtokba vette. A felperes az ingatlant nem használja, újabb házasságot kötött, és a jelenlegi feleségével közös tulajdonú ingatlanban él. 1995 októberében a felperes az ő használatába került ingatlanrészbe ismerőseit akarta beköltöztetni, ezt az alperes megakadályozta, majd a felperes jogi képviselője által írt felszólító levélre azt válaszolta, hogy a megállapodás szerinti lakrész használatát a felperes részére biztosítja.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság 1995. november 1-jétől kezdődően kötelezze az alperest havi 7500 forint használati díj megfizetésére.
A bíróság a keresetet jogerős ítéletével elutasította. Indokolása szerint a felperes a Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése szerinti haszonélvezeti jogával nem él, és az ingatlant nem is kívánja használatba venni. A Ptk. 159. §-ának (2) bekezdése értelmében a haszonélvező a haszonélvezeti jogát nem ruházhatja át, de gyakorlását átengedheti, ellenérték fejében azonban a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. A fenti, a tulajdonos és a haszonélvező jogviszonyát rendező szabályt a felek közti jogvitában alkalmazhatónak találta, és arra az álláspontra jutott, hogy mivel a felperes a lakrészét ingyenesen kívánta más használatába adni, vele szemben az alperes sem hozható hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy tőle használati díjat követel. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes a megállapodás szerint őt megillető használatát túllépte, így használati díj fizetésére ezen az alapon sem köteles. A felperes igényét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcímre nem alapíthatja, mivel az ingatlant nem bérbeadás útján kívánta hasznosítani, az ingyenes használatba adás meghiúsításával pedig kára nem keletkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének való helytadását kérte. Állította, hogy az ingatlant bérbeadás útján kívánta hasznosítani, így az alperes magatartása folytán használati díj, illetve kártérítés címén is jogosan követelhette a kereset szerinti marasztalást.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Ptk. 157. §-ának rendelkezései a tulajdonos és a haszonélvező közti jogviszonyt rendezik, ami a jelen ügyben nem irányadó, mert a felek a más tulajdonában álló ingatlan együttes haszonélvezői. Egymás közti jogviszonyukban őket a haszonélvezet tartalmát jelentő tulajdonosi részjogosultságok a közös tulajdon szabályai szerint illetik meg, így az ingatlan birtoklására, használatára és hasznosítására a Ptk. 140-143. §-ai, valamint a PK 8. sz. állásfoglalás rendelkezései vonatkoznak. A használattal kapcsolatos vitában tehát a bíróság a felek megegyezése hiányában dönt.
Az ingatlan használatát azonban a felek az 1995 júniusában kelt szerződéssel rendezték, mégpedig úgy, hogy a külön használatba kerülő helyiségek mellett a konyha, éléskamra és a fürdőszoba közös használatban maradt. Az említett helyiségek jellegét tekintve az alperes szerződési akaratát a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése szerint nem lehet - kiterjesztő módon - úgy értelmezni, hogy az alperes a megállapodás szerinti közös használatra kívülálló személlyel is köteles lenne, a perben tett nyilatkozatában az alperes az ilyen értelmezés ellen kifejezetten tiltakozott (3. srsz. jkv. 3. old.).
Ebből következik, hogy a felek szerződése folytán nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében akarta átengedi a haszonélvezeti joga gyakorlását, mert mindkét mód a felek között létrejött megállapodást sérti. Az alperes a szerződés alapján jogszerűen járt el, amikor idegen személy lakáshasználatához nem járult hozzá. A felperes az ingatlan személyes használatára nem tartott igényt, a használattól őt az alperes nem zárta el, és az alperes a felperes kizárólagos használatába került lakrészt nem is vette birtokba, ezért használati díj fizetésére nem köteles, és a Ptk. 339. §-a szerinti jogcímre alapított kártérítési felelőssége sem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.261/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás