PK BH 1999/306
PK BH 1999/306
1999.07.01.
Ajándék-visszakövetelés meghiúsult várakozás és rászorultság címén [Ptk. 582. § (1) és (3) bek., 4. § (1) bek., 205. § (1) bek.; PK 76. sz.].
A felperes és az I. r. alperes édesanyja 1979-ben kötöttek házasságot. A felperes tulajdonában állott egy ikernyaraló 1/2. illetősége, amelyet a felperes az 1987. november 13. napján megkötött szerződéssel - holtig tartó haszonélvezeti jogának kikötése mellett - az I. r. alperesnek ajándékozott.
A felperes házastársa 1992-ben elhunyt. A házastársak az életközösségük fennállása alatt az I. r. alperes tulajdonában álló lakásában éltek, az I. r. alperes édesanyjának halála után a felperes változatlanul ebben a lakásban lakott.
1994 elején a felperes az említett lakásból önként elköltözött Sz. V.-néhez, akivel jelenleg is együtt él és közösen gazdálkodnak. Elköltözését megelőzően a felperes felszólította az I. r. alperest, hogy korára és egészségi állapotára tekintettel a személyes ellátásáról gondoskodjék. Az I. r. alperes felajánlotta, hogy a felperes költözzön az ő Budapesten lévő két és fél szobás lakásába, ahol ellátását és részére külön szoba használatát biztosítják, majd a felperes elutasító válasza után további ajánlatot tett arra, hogy a felperes költözzön az anyósa zöldövezeti lakásába, ahol személyes gondozása szintén külön szobában biztosítható. A felperes az alperes ajánlatait nem fogadta el.
1994. április 22-én a felperes és az I. r. alperes között ügyvéd által ellenjegyzet okiratba foglalt megállapodás jött létre, melyben az I. r. alperes holtig tartó használati jogot biztosított a felperes részére a tulajdonában álló kaposvári lakásra azzal, hogy a felperes oda más személyt nem jelenthet be, de az ápolásához szükséges mértékben az őt ápoló személy ott tartózkodhat. A megállapodásban a felek rögzítették, hogy a nyaralóingatlan költségeit az I. r. alperes viseli, a felperes az ingatlan különálló szobáját pedig akkor is kizárólagosan használhatja, amikor az I. r. alperes az idény alatt a nyaraló egyéb helyiséget használja vagy hasznosítja, végül az I. r. alperes kötelezte magát arra, hogy a felperes halála esetén őt illően eltemetteti.
A megállapodás aláírása után a felperes 1994. december 27-én keresettel élt, melyben az I. r. alperesnek adott ajándékot a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdései alapján visszakövetelte. Arra hivatkozott, hogy az ajándékot abban a feltevésben adta az I. r. alperesnek, hogy öregségére az I. r. alperes édesanyja vagy az I. r. alperes őt ápolni, gondozni fogja, ez a feltevés végleg meghiúsult, illetőleg az ajándék tárgyára létfenntartása érdekében is szüksége van.
A II. r. alperes a nyaralóingatlan társtulajdonosa, akivel szemben a felperes kereseti kérelme tűrésre irányult.
A bíróság a jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és megállapította, hogy a perbeli ingatlannak az I. r. alperes tulajdonában álló 1/2. illetősége ajándék visszakövetelése címén a felperes tulajdonát képezi. Indokolása szerint az ajándékozási szerződés szövege, valamint a szerződést készítő ügyvéd tanúvallomása nem erősítette meg a szerződéskötéskori feltevésre vonatkozó felperesi állítást, a kihallgatott tanúk azonban közvetetten tudtak arról, hogy az ajándékozásra arra tekintettel került sor, hogy a felperest szükség esetén ápolni, gondozni fogják, egyébként pedig életszerű, hogy az ajándékozás időpontjában 73 éves felperes abban a feltevésben volt, hogy a fiatalok őt szükség esetén ellátják. A jelenleg 82 éves felperestől nem várható el, hogy számára idegen környezetbe, az I. r. alpereshez költözzön, s mivel természetbeni tartásra szorul, azt pénzben nyújtott járadékkal sem lehet helyettesíteni.
A felperes létfenntartásának veszélyeztetettségével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a felperestől nem várható el, hogy haszonélvezeti jogának gyakorlásával az üdülőingatlan hasznosításáról gondoskodjék, mert ez számára - idős kora miatt - nagy nehézséget okozna, havi 21 000 forintos nyugdíja mellett a gyógyszerkiadásai és az ápolásával kapcsolatos költségei a létfenntartását veszélyeztetik. Mindezek egybevetett mérlegelésével a bíróság az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdésében írt jogcímet is megvalósultnak találta.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozásnak nem volt feltétele a későbbi gondozás, ezt a feltevést a felperes eredményesen nem bizonyította, de a felperesnek az esetleges ilyen elvárása egyébként sem hiúsult meg véglegesen, mert az I. r. alperes a szolgáltatások teljesítését vállalta. A felperesnek a létfenntartása érdekében az ajándék tárgyára nincs szüksége, mert lakhatása biztosított és az ajándékba adott üdülőingatlanon a vagyoni értéket jelentő haszonélvezeti joga is fennáll.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ajándékozás ingyenes, de kétoldalú jogügylet, melyben a juttatás indokai eltérőek lehetnek, a törvényben meghatározott lényeges és komoly okoknak kell azonban fennállniuk ahhoz, hogy a visszakövetelésre eredményesen sor kerülhessen. A szerződések a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításával hoznak létre jogviszonyokat. Kétségtelen, hogy a szerződéskötési szándék kialakításában a feleket különböző célok és meggondolások irányítják, igen fontos egyéni és társadalmi érdekek szólnak azonban amellett, hogy a szerződések alapján létrejött jogi helyzetek kellő indok nélkül egyoldalúan ne kerüljenek felszámolásra. Ez vonatkozik az ajándékozási szerződésekre is, melyekben az ajándékozó részéről biztosított ingyenes előny juttatása és elfogadása a felek megállapodása volt, melynek alapján jogi védelem illeti meg a megajándékozottnak azt az érdekét is, hogy bízhasson az ajándékozás véglegességében. Ezért a Ptk. 582. §-a csupán meghatározott esetekben teszi lehetővé az ajándék visszakövetelését, a visszakövetelésre alapot adó tényeket pedig a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az ajándékozónak kell bizonyítania.
Az adott esetben a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésében írt visszakövetelési jogcím nem áll fenn. A felperes 21 000 forint havi nyugdíjban részesül, ingyenes lakáshasználatát az I. r. alperes megfelelő színvonalon biztosítja, és a felperes jelentős bevétel elérésére alkalmas haszonélvezeti joggal rendelkezik az ajándékba adott nyaralóingatlanon. Ezen túlmenően azonban az I. r. alperes több kedvező lehetőséget felajánlott a felperesnek, mellyel megélhetését - a személyes gondoskodásra is kiterjedően - segítette volna, a felperes azonban a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéssel szemben az együttműködés valamennyi formájától elzárkózott, így az ajándékot azon a jogcímen, hogy arra létfenntartása érdekében szüksége van, eredményesen nem követelheti vissza.
A feltevés meghiúsulására alapított visszakövetelésre nézve a Ptk. 582. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság 76. sz. állásfoglalása ad részletes útmutatást. Az állásfoglalás kiemeli, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, ha az ajándékozás összes körülményeire kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
A perbeli ajándékozási szerződés a felperes későbbi tartási igényére nézve még utalást sem tartalmaz. A szerződéskötésnél közreműködő ügyvéd tanúként vallotta, hogy az ajándékozásnak nem volt feltétele az I. r. alperes vagy a családja részéről nyújtandó tartási szolgáltatás, a két család kapcsolata felhőtlen volt, és kizárólag erre a jó viszonyra tekintettel történt az ajándékozás. Az 1994. április 22-i megállapodás elkészítésében részt vevő dr. B. P. ügyvéd tanúvallomása szerint a felperes említette ugyan, hogy az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában remélte, hogy idős korában támogatni fogják, később azonban a tartásról már nem volt szó. Az I. r. alperes ennek ellenére nem zárkózott el az elől, hogy a felperest támogassa.
A fenti bizonyítékokon túlmenően a feleknek a szerződés megkötésekor már fennállott körülményei (az I. r. alperes Budapesten, a felperes pedig Kaposváron élt) önmagában életszerűtlenné teszik azt, hogy a felperesnek a szerződési akaratát meghatározó feltevése lehetett, hogy őt az I. r. alperes Kaposváron, a lakóhelyén személyesen fogja gondozni.
A bíróság jogerős ítéletében a fenti - a jogvita elbírálása szempontjából döntő - adatokkal szemben azoknak a tanúknak a vallomását tekintette meghatározónak, akik a felekkel csak felületes kapcsolatot tartottak fenn, a szerződéskötés körülményeiről közvetetten és egyoldalúan, a felperestől értesültek, illetve a jogvita mikénti elbírálásához érdekük fűződött. Ezáltal a bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetésre jutott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem előterjesztésének anyagi és eljárásjogi szabályok megsértése esetén egyaránt lehetőség van. A bizonyítékoknak az említett módon történt mérlegelése a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási jogszabályt olyan mértékben sértette, amely az érdemi döntést is befolyásolta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.240/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás