PK BH 1999/307
PK BH 1999/307
1999.07.01.
Kórteremben a betegek ellátása céljából tartózkodó ápolónő, aki munkája végzése közben hallja meg az örökhagyó végakarat-nyilvánítását, a szóbeli végrendelet tanújának még akkor sem tekinthető, ha a végakaratról egyidejűleg készített nyilatkozatot utóbb maga is aláírja [Ptk. 635. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a szóbeli végrendelet érvényességének megállapítása iránti keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint P. Gy. örökhagyó 1990. március 10-én a kórházban az őt meglátogató élettársa: B. J. (a felperesek jogelődje) és régi ismerőse: R. M.-né előtt rosszullétre panaszkodott, és kérte élettársát, hogy hívjon közjegyzőt vagy ügyvédet, mert végrendelkezni kíván, minthogy azonban munkaszüneti nap volt, erre nem került sor. Ugyanezen a napon az örökhagyó - élettársa távollétében - R. M.-né előtt olyan szóbeli végrendeletet tett, hogy minden vagyonát halála esetére élettársára hagyja. Az elsőfokú bíróság H. L.-né ápolónőnek a hagyatéki eljárás során kétszer történt tanúkénti meghallgatása és a perbeni tanúvallomása alapján tényként megállapította azt is, hogy a nevezett a szóbeli végrendelkezés idején a kórteremben tartózkodott, az örökhagyónak infúziót kötött be, majd más betegeket is ellátott, és időközben ki is ment a kórteremből. Az örökhagyó szóbeli végrendelkezése idején nem volt végig az örökhagyó ágya mellett, és azt elejétől végéig nem hallotta. Tudomása volt azonban arról, hogy az örökhagyó miként rendelkezett, amit R. M.-né nyomban írásba is foglalta és azt utóbb a tanú is aláírta. Ilyen tényállás mellett, bár a lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga - a beszerzett orvos szakértői vélemény és a kezelőorvos tanúvallomása - alapján megállapítható volt, hogy a szóbeli végrendelkezéshez a Ptk. 634. §-ában megkívánt két alapvető feltétel fennállt, és az örökhagyó cselekvőképességgel rendelkezett - tehát az alperesként perbe vont törvényes örökösök által hivatkozott érvénytelenségi okok nem álltak fenn -, a szóbeli végrendelet érvényesen mégsem jött létre, mert a két tanú a végrendelkezéskor annak teljes időtartama alatt együttesen nem volt jelen. A szóbeli végrendelet tehát a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek nem felel meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó 1990. március 10-én tett szóbeli végrendelete érvényes. Az ítélet indokolásában kifejtette: H. L.-né mindhárom előadása során azt vallotta, hogy jelen volt, amikor az örökhagyó kijelentette: végrendelkezni kíván, és ha bármi történik vele, mindent élettársára hagy. Kijelentette azt is, hogy ez az ő végakarata. Előadása szerint a végakaratot teljes terjedelmében hallotta, míg közben a többi beteggel foglalkozott, igaz, hogy időközben kiment a helyiségből, de a végakarat-nyilvánítás akkor hangzott el, amikor a kórteremben tartózkodott. Ennek folytán az elsőfokú bíróság "miután helyesen megállapította, hogy az egyéb feltételek fennállanak, helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy a két tanú elejétől végig együttesen nem volt jelen a végrendelet megtételénél. A tanúvallomás arra vonatkozott, hogy nem volt végig jelen, amíg néhai B. J. és a másik végrendeleti tanú bent volt a kórteremben. A szóbeli végrendeletről készült nyilatkozatot is aláírta, ami ugyancsak alátámasztja a szóbeli végrendelet érvényességét. " Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelete érvényes.
A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és a másodfokú ítélet megváltoztatásával az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szóbeli végrendelet tételéhez a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében megkívánt feltételek fennálltak. Sérelmezték azt is, hogy a másodfokú bíróság az egyéb érvénytelenségi okokkal érdemben nem foglalkozott.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen.
Az alperesek az elsőfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely a Ptk. 634. §-a szerinti feltételek hiánya és az örökhagyó cselekvőképtelensége okából a szóbeli végrendelet érvénytelenségét nem találta megállapíthatónak, fellebbezéssel nem támadták. A felperesek fellebbezése pedig - értelemszerűen - a kereseti kérelmüket a Ptk. 635. §-a szerinti feltételek hiánya miatt elutasító ítéleti rendelkezés ellen irányult. Az alperesek által kifogás útján érvényesített érvénytelenségi okok tekintetében meghozott döntés tehát első fokon jogerőre emelkedett. Ebből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság csak a másodfokú ítélettel elbírált keretben vizsgálhatta felül a jogerős döntést. E tekintetben azonban megállapította, hogy a másodfokú bíróság által is elfogadott tényállásból a másodfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott.
A Ptk. 635. §-ának (1) bekezdése értelmében a szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
E rendelkezés szerint tehát a szóbeli végrendelet érvényességének egyik alapvető alaki kelléke, hogy a végrendelkező nyilatkozata két tanú együttes jelenlétében történjék. Ez azt jelenti, hogy a tanúknak az egész végrendelkezés folyamán együtt kell lenniük és egymásról e minőségük ismeretében tudniuk kell. Ugyanakkor az örökhagyónak is tudnia kell azt, hogy a két tanú jelen van, és előttük azzal a szándékkal nyilatkozik, hogy a végrendelet tartalmáról együttesen és közvetlenül tőle szerezzenek tudomást. Nyilvánvaló, hogy a kórteremben a betegek ellátása céljából tartózkodó ápolónő, aki munkája végzése közben hallja meg az örökhagyó végakarat-nyilvánítását, a szóbeli végrendelet tanújának még akkor sem tekinthető, ha a végakaratról egyidejűleg készített nyilatkozatot utóbb maga is aláírja. Az adott esetben tehát megállapítható, hogy az örökhagyó szóbeli végakarat-nyilvánítása a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében megkívánt alaki feltételek hiányában érvényes szóbeli végrendeletnek nem tekinthető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet - fellebbezéssel támadott részében - helybenhagyta; egyben kötelezte a felpereseket az alperesek részére másodfokú eljárási költség fizetésére. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.241/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás